BK BH 1987/8
BK BH 1987/8
1987.01.01.
A szerződéses üzemeltetésre átvett kereskedelmi egység vezetőjének terhére sikkasztás megállapítása ténybeli következtetés alapján [Btk. 317. § (1) bek., (6) bek. b) pont].
A megyei bíróság a vádlottat folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 2 év 3 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 1949-ben szerzett a hentes és mészáros szakmában segédlevelet, majd különböző munkahelyeken a szakmájával összefüggésben dolgozott, húsbolt vezetőként is tevékenykedett.
A vádlott 1981. év szeptemberében szerződést kötött az állami vállalattal az általuk szerződéses üzemeltetésre meghirdetett húsüzlet üzemeltetésére.
A vádlott szakmailag képzett volt, a felesége az adminisztrációs munkákat végezte, a leánya pedig a nagyobb forgalmú napokon segített apjának a kiszolgálásban. A szerződés értelmében a vádlottnak átalánydíjat, a vállalat által rendelkezésre bocsátott forgóeszközök használatáért használati díjat és jövedelemadót kellett havonta fizetnie. Ugyanakkor köteles volt a vállalaton keresztül beszerzett húsárunak a vállalat által fizetett beszerzési áron számított ellenértékét 15 napon belül a vállalatnak megfizetni. A vádlott az általa átvett húsárut 8 %-os árrés felhasználásával kiskereskedelmi áron értékesíthette.
A szerződés fennállásának két éves ideje alatt mintegy 6 millió forint értékű húst rendelt és vett át, ezzel az összeggel őt a vállalat megterhelte, amelyet köteles volt a vásárlástól számított 15 napon belül folyamatosan megtéríteni. A vádlottnak közel félmillió forint árrésből kellet az üzletet üzemeltetni, az elért nyereséggel pedig sajátjaként rendelkezhetett.
A vádlott a vállalat bélyegzőjével vette át a húsárut, e körben kellő gondosságot tanúsított, a méréseket pontosan ellenőrizte, a hús mennyiségét, minőségét körültekintően vizsgálta. A hús tárolásában sem volt gondatlan, így áruromlás nem volt.
Annak ellenére, hogy a vádlott az általa körültekintően átvett árut maradéktalanul kimérte és értékesítette, a szerződésben vállalt átalánydíj és egyéb üzemeltetési költségeket pontosan teljesítette, a húsáru nagykereskedelmi árával a vállalatnak folyamatosan csupán részben számolt el, ekként a társadalmi tulajdonban több mint 1 millió forint kárt okozott.
Az átvett húsáru mennyiségét figyelembe véve a normalizált hiány, valamint az árkülönbözet levonásával a vádlott erre az összegre nézve sikkasztást követett el.
Polgári perben a megyei bíróság, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat jogerősen 1 132 210 forint kártérítésre kötelezte.
Az ügyészi álláspont szerint az ítéleti tényállás felderítetlen, az egyik tényből a másikra a bíróság helytelenül következtetett, ezért az megalapozatlan, az indokolási kötelezettség hiányos teljesítése miatt pedig az elsőfokú bíróság eljárási szabályt is sértett.
Az ügyészi álláspont szerint a tényállás felderítetlen, mert a bíróság nem vizsgálta a vádlott befizetési kötelezettségeinek rendszerességét, a húsbolt korábbi – szerződéses üzemeltetés előtti – nettó nyereségét, azt a körülményt, hogy az üzletben a szerződés szerinti kiskereskedelmi haszon elegendő volt-e a költségek fedezésére. Ezek az adatok nyújtanak csak következtetési alapot arra, hogy a vállalat reálisan mérte-e fel a húsbolt várható forgalmát, nem támasztott-e teljesíthetetlen feltételeket a vádlottal szemben, illetve, hogy a vádlott reálisan mérte-e fel a szerződésből eredő kockázatát, vagy pedig eleve indokolatlan kockázatot vállalt. A gazdálkodási tevékenység kifogásolható ellátása miatt a kisvállalkozó bekövetkezett csődje, a fizetési késedelem, a megtérítési kötelezettség teljesítésének elmaradása vagy késedelmes teljesítése, a túlzott kockázatvállalás miatti fizető-képtelenség még nem nyújt következtetési alapot a büntetőjogi következmények alkalmazására.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során elrendelt bizonyítás körében meghallgatta a vádlottat és az igazságügyi könyvszakértőt. A felvett bizonyítás és az ismertetett iratok adatai alapján az ítéleti tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel kiegészíti, illetve helyesbíti:
A vádlott tevékenységének megkezdésétől számított 6 hónapig a fizetési kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette, ezt követően azonban kevesebbet fizetett be és az áru ellenérték befizetéséből adódó tartozása keletkezett. Ezt követően is csupán részben tett eleget a befizetési kötelezettségének.
A vádlott a szerződéses üzemeltetésre átvett üzlet bevételéből 937 582 forintot jogtalanul eltulajdonított, azzal sajátjaként rendelkezett.
A vádlott a fellebbezési eljárás során történt meghallgatása során sem vitatta, hogy a vállalatnak az átvett húsáru ellenértékeként több mint 1 000 000 forintot nem fizetett be. A pénzhiány okára nem tudott magyarázatot adni, csupán azt emelte ki, hogy nem volt olyan volumenű forgalma, amely számára nyereséget biztosított volna, mivel közületi vevőt nem tudott szerezni.
A vádlottnak azt a védekezését, amely szerint saját céljaira a pénzt nem használta fel, az elsőfokú bíróság helyes okfejtéssel cáfolta. Önmagában az a tény, amely szerint a vádlott nem ad számot a pénz hollétéről, nem mentesíti őt a büntetőjogi felelősségre vonás alól. Nem feltétele a sikkasztás bűntettének, hogy az ítéleti tényállás rögzítse, milyen célra fordította az elkövető a pénzt, amikor az a vádlott tagadása folytán meg nem állapítható.
A vádlott ténybeli elismerése a tekintetben, hogy a gazdálkodó szervezet által rendelkezésére bocsátott húsárut hiánytalanul átvette, azt maradéktalanul kimérte és romlásmentesen értékesítette: az ítéleti tényállás alapjául szolgáló döntő bizonyíték. Ezt egyébként a büntető ügy mellékletét képező szállítójegyek, számlák, terhelési értesítések és fizetési felhívások adatai alátámasztották. Az említett tényeken alapuló szakértői vélemény számszaki adatai az adott húsáru nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi árra vonatkozó objektív adatok, amelyekből a logika szabályaival egyezően ténybeli következtetések alapján megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottnak több mint 6 millió forint összegű bevétele származott. Az a körülmény, hogy a vádlott az üzletből a lakására naponta milyen összegű bevételt vitt haza és adott át saját könyvelésre a feleségének, nem cáfolja az objektív adatokat, mivel lehetősége volt a vádlottnak folyamatosan olyan összegeket, kivenni az üzlet pénztárából, amennyit akart és kevesebbet könyveltetett.
Részben a vádlott elismerése is megerősíti a fentieket, mert előadása szerint a gépkocsija üzemeltetési költségeit a pénztárból emelte ki. Elismerte továbbá, hogy 143 724 forintot, amelyet saját könyvelési adatait alapul véve nem fizetett be, háztartása fenntartásának költségeire fordította.
Az a védekezése, hogy nem volt üzleti kapcsolata nagytételű húsáru forgalmazására, és ezért nem tudott nyereséget elérni, nem helytálló, mert az adott mennyiségű húsnak egy-összegben, egy-tételben való értékesítése kisebb hasznot biztosít, mintha ugyanazt a mennyiséget több vásárló felé bontva adja el.
Az igazságügyi könyvszakértői vélemény adatai alapján megállapítható, hogy az üzlet indulását követő hónapokban a vádlott szinte fillér pontossággal azonos, az átvett áru terhelési értékével megegyező pénzösszeget postázott a vállalatnak, fél év elteltével azonban a készpénz-befizetés lényegesen csökkenő tendenciát mutatott, és a tartozás egyenlege ennek ütemében növekedett, majd később már nem is teljesített. Ezek a bizonyítékok az áru ellenértékével való sajátjakénti rendelkezés tényét bizonyítják.
A szakértői vélemény megalapozottan munkálta ki azt az összeget, amellyel a vádlott sajátjaként rendelkezett, amelyből a húsboltot üzemeltette, és saját munkabérét fedezte. Ilyen adatok mellett egyértelműen tisztázható volt az az összeg, amellyel a vádlott rendelkezett. A szakértői vélemény cáfolja a vádlottnak azt a védekezését is, hogy az árrés nem fedezte az üzemeltetés költségeit.
Minthogy a kiskereskedelmi haszon elegendő volt a költségek fedezésére, egyértelmű, hogy a vádlott az átvett húst eladta, és a beszerzési árat nem fizette be a vállalatnak. Ezt a megállapítást támasztja alá az árutartozás állandó, egyik hónapról a másikra 150 – 200 000 forintos emelkedése, amely nem keletkezhetett téves mérésből, téves ár-alkalmazásból, romlásból vagy egyéb üzemeltetési nehézségből, amelyre egyébként a vádlott sem hivatkozott.
Az kétségtelen, hogy a vádlott az üzemeltetéssel kapcsolatos átalány-, használati díj-, jövedelemadó- és az üzemeltetéssel kapcsolatos fizetési kötelezettségét maradéktalanul teljesítette, túlfizetésbe is került, amelyet javára elszámoltak. A szakértők a vádlott javára figyelembe vették az áru ellenértékének készpénz tartozásába a normalizált hiányt és az árkülönbözetet, s ekként munkálták ki a bűncselekményt okozó kár összegét.
Ez utóbbi jóváírásokat az elsőfokú bíróság elfogadta, és a vádlott javára értékelte annak ellenére, hogy a szerződéses üzemeltetés körében működő üzleteknél ez utóbbi jóváírások – ugyanúgy, mint az üzletvezető bére – a vállalkozó kockázatviselése körébe tartoznak.
Mivel az elsőfokú bíróság az adott esetben ezt az összeget a vádlott javára figyelembe vette, a Legfelsőbb Bíróság a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából pontosította a társadalmi tulajdonban keletkezett kár összegét.
A vádlott, amikor először nem teljesítette teljes összegben a vállalat pecsétjével vásárolt és helyette a vállalat által a húsipari vállalatnak kiegyenlített számla értékét, a befolyt összeggel sajátjaként rendelkezett, s ezáltal sikkasztást követett el. Ezt követően minden esetben, amikor a terheléstől eltérő összegeket postázott, folyamatosan a társadalmi tulajdonnal sajátjaként rendelkezett. A vállalaton keresztül beszerzett húsáru ellenértéke a társadalmi tulajdonból nem került ki, nem ment át az üzletvezető tulajdonába. Az ilyen módon történő árubeszerzést ugyanis az üzletvezető a gazdálkodó szervezet nevében végzi, a jogügylet folytán a gazdálkodó szervezet vált az ellenérték kifizetése tekintetében kötelezetté. A vádlott tevékenységét pedig lényegesen korlátozza az a rendelkezés, amely szerint csak a jogszabályok, valamint a szerződés alapján őt terhelő kötelezettségek teljesítése után fennmaradó jövedelemmel rendelkezhet szabadon [33/1983. (IX. 22.) MT számú rendelettel módosított 38/1980. (IX. 30.) MT számú rendelet 3. § és 9. §].
Ezért a cselekmény – az összegszerűség folytán – a jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettét valósítja meg.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító tényezőket kimerítően felsorolta.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a vádlott javára nagyobb nyomatékkal vette figyelembe az időmúlást, valamint a fellebbezési eljárásban is igazolt betegségét, ezért a kiszabott fő- és mellékbüntetés mértékét enyhítette. Úgy ítélte meg, hogy 1 év 6 hónapi szabadságvesztés áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával, alkalmas a vádlottal, valamint más állampolgárokkal szemben is a hasonló bűncselekményektől való visszatartásra.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szerződéses üzemeltetés betölti a megteremtésekor remélt gazdaságpolitikai célkitűzéseket, az olyan üzletvezetők ellen azonban, akik a jogszabály által biztosított lehetőségeket visszaélésekre, vagyon elleni bűncselekmények elkövetésére használják fel, a büntetőjog eszközeinek igénybevételével kell fellépni. Ez a büntetés alkalmas a büntetési cél biztosítására. (Legf. Bír. Bf. I. 628/ 1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás