PK BH 1987/83
PK BH 1987/83
1987.03.01.
Termelőszövetkezet részes művelésre szerződést érvényesen csak tagjával vagy alkalmazottjával köthet. Harmadik személlyel föld megművelésére kötött szerződés haszonbérleti szerződésnek minősül, amelynek érvényességi feltétele a hatósági jóváhagyás [Ptk 207. § (4) bek., 452. § (3) bek.; 11/1981. (VI. 19.) MÉM sz. r. 1. § (1) bek.].
A felek előbb haszonbérleti szerződést kötöttek, majd miután a földhivatal azt nem hagyta jóvá, lényegében azonos tartalommal, 1983. február 1-i keltezéssel 1983. január 1-től 1983. november 30-ig szóló „Részes munkavállalási megállapodás” elnevezésű szerződést hoztak létre. Ennek értelmében a felperesi termelőszövetkezet 113 110 m2 területű gyümölcskertészetet ad az alperesnek művelésre, a termelőszövetkezetet az ingatlan évi termeléséből 350 000 forint értékű rész illeti meg, amely összeget az alperes a gazdasági évben két egyenlő részletben, 1983. május 31-ig, illetőleg november 30-ig köteles megfizetni, éspedig a gazdasági év eredményétől függetlenül. A szerződés tartalmazza azt is, hogy az elemi csapásból eredő károkat az alperes köteles viselni. A szerződésben a felperes vállalta, hogy külön térítés ellenében különböző gondozási és növényvédelmi munkákat végez az ingatlanon.
Az alperes az ingatlant művelésbe vette, azonban csak 130 000 forintot fizetett. A jogosult, a későbbi felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyásban a bíróság 251 531 forint megfizetésére hívta fel az adóst, amely összeg a felperes előadása szerint 220 000 forint készpénzhátralék és 1454 db faláda 31 531 forint ellenértéke.
Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az új szerződést, amelyet valójában 1983. májusában kötöttek a korábbi szerződés jóváhagyásának megtagadása után, kénytelen volt aláírni, mert akkorra már legalább 150 000 forintot beruházott az ingatlanba. Az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes a talaj vegyszerezési munkákat nem végezte el, ebből őt a felperes követelését meghaladó kár érte. Azzal is védekezett, hogy az aszályos időjárás is közrehatott abban, hogy a szerződés szerinti összeget nem tudta megfizetni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 napon belül 253 531 forintot, annak kamataival együtt. Kötelezte az alperest az állam részére illeték, a felperes részére pedig perköltség megfizetésére is.
Az ítélet indokolása szerint a felek korábban csak szerződéstervezetet készítettek, a jelenleg érvényes munkavállalási szerződést az alperes aláírta, év közben nem hivatkozott olyan okra, amely a teljesítést kizárná, vagy a saját felelősségét a teljesítésért csökkentené. Az állításait nem bizonyította.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével a marasztalási összeget 251 531 forintra kijavította, a per főtárgya tekintetében egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A részes munkavállalási szerződést maga is érvényesnek találta, s álláspontja szerint is az alperes a teljesítési kötelezettségének indokolatlanul nem tett eleget, az állításai bizonyítására meg sem kísérelt bizonyítékot felajánlani. A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét csupán a helyes összegre javította ki.
A városi bíróság az alperessel szemben 1985. szeptember 19-én végrehajtási lapot állított ki.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos.
A 11/1981. (VI. 19.) MÉM számú rendelet (R.) 1. §-ának (1) bekezdése szerint mezőgazdasági termelőszövetkezetben csak tagsági, illetve munkaviszony alapján lehet részes munkát vállalni. Az alperes a felperesi termelőszövetkezetnek nem volt sem tagja, sem alkalmazottja, így részes munkát a R. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében csak munkaszerződéssel vállalhatott volna.
A munkaszerződéssel történő részes munkavállalásnak a R. 1. §-ának (2) bekezdése szerint azonban csak az a tevékenység minősül, amelynek kapcsán a részes munkavállaló a tevékenysége eredményeként előállt termékre előre meghatározott hányadért (értékért) dolgozik.
A részes művelésnek tehát fogalmi eleme az eredményhez kötöttség és ezzel a termelés kockázatának megosztása. A termelési kockázatot teljes egészében a termelőre hárító szerződés részes művelési szerződésnek nem tekinthető, az ilyen szerződés haszonbérleti szerződésnek minősül.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatokat vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A 207. § (4) bekezdése kimondja, hogy a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, azt a leplezett szerződés szerint kell elbírálni.
Az adott esetben a felek eredeti szerződéskötési akarata nem vitásan haszonbérleti szerződés létrehozására irányult. A szerződés tényleges tartalma a hatósági jóváhagyás megtagadása után változatlan maradt, a jogügylet csupán elnevezésében módosult részes művelési szerződésre. Ez a tényleges és változatlan tartalom pedig az volt, hogy a felperes a termés eredményétől függetlenül meghatározott összeget kap, amelynek megfizetésére az alperes mindenképp – elemi csapásból eredő kár esetén is – köteles. Ez pedig a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a kárveszély és a kockázat teljes áthárítását jelenti, olyan fizetési kötelezettség vállalást, amely teljesen független a termelés eredményétől. Ez a szerződés így nem felel meg a részes művelési szerződés fogalmi elemeinek, tehát annak nem, hanem haszonbérleti szerződésnek minősül.
A részes művelési szerződés így színlelt, és mint ilyen a Ptk. 207. § (4) bekezdése szerint, míg a leplezett haszonbérleti szerződés meg nem engedett szerződésként a Ptk. 200. §-a alapján semmis.
Tévedett tehát mindkét fokú bíróság, amikor a szerződésnek semmis voltát nem észlelve, az alperest a felek elszámoltatása nélkül teljesítésre kötelezte. A szerződés érvénytelensége folytán a Ptk. 237. §-a alapján a bíróságnak a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításáról hivatalból kellett volna gondoskodni. A továbbiakban tehát az elszámolást az érvénytelenség jogkövetelményeinek megfelelően kell lefolytatni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 533/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás