PK BH 1987/84
PK BH 87/03/84
1987.03.01.
A lakásban nem bérlőként tartózkodó jóhiszemű személy elhelyezésére felajánlott komfort nélküli lakás alkalmasságának megítélésénél a bútorzat elhelyezhetőségének nincs jelentősége, ez utóbbi feltételt csak albérleti lakószoba felajánlása esetén kell vizsgálni [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 119. § (1) bek.].
A kötelezett a végrehajtást kérő leányának házastársa volt, akivel 1974. óta a végrehajtást kérő tulajdonában levő házas-ingatlanban laknak.
A kötelezett és a végrehajtást kérő leánya házasságát a bíróság jogerős ítélettel felbontotta.
A végrehajtást kérő által az elsőfokú bíróság előtt indított perben a bíróság jogerős ítélettel kötelezte K. G-t az ingatlanban általa elfoglalva tartott lakrész kiürítésére azzal, hogy a nevezett elhelyezéséről a végrehajtást kérő köteles gondoskodni. A jogerős ítélet szerint K. G. legalább komfort nélküli másik lakásra vagy külön bejárattal rendelkező olyan albérleti lakószobára tarthat igényt, amely legszükségesebb bútorzatának és felszerelési tárgyainak elhelyezésére is alkalmas.
A végrehajtást kérő az 1985. június 11-én előterjesztett kérelmében előadta, hogy egy szoba-konyhából álló lakást biztosít K. G. részére. Kérte a végrehajtási lap kiállítását, egyben csatolta a tulajdonos befogadó nyilatkozatát.
A felek meghallgatása során a kötelezett kijelentette, hogy a felajánlott lakást megtekintette, de az számára nem megfelelő, mert be van bútorozva, így saját ingóságait oda nem viheti be.
A tulajdonos meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a lakást csak bútorozottan hajlandó kiadni, a kötelezett azonban behozhat oda egy egyszemélyes fekvőhelyet, egy kétajtós szekrényt, televíziót, a konyhába pedig hűtőszekrényt, apróbb felszerelési tárgyakat és a főzéshez megfelelő tűzhelyet stb.
Ezt követően a kötelezett ismételten kijelentette, hogy a felajánlott lakás azért nem megfelelő, mert meglevő bútorait ott nem tudná elhelyezni, a lakást csak akkor fogadja el, ha a tulajdonos azt bútor nélkül biztosítja.
Az elsőfokú bíróság eseti szakértőt rendelt ki, aki szakvéleményében rögzítette a felajánlott lakás méreteit, kifejtette, hogy a lakás komfort nélküli lakásnak minősül, és részletezte a lakásban levő bútorzatot. Utalt arra, hogy a bent levő bútorok más módon való elrendezésével a kötelezett legszükségesebb bútorai még elhelyezhetők.
Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította, hogy a végrehajtást mérő által felajánlott „albérleti lakás” megfelelő. Egyben kötelezte K. G-t, hogy költözzön át a végrehajtást kérő által felajánlott lakásba. Kifejtette a bíróság, hogy a végrehajtást kérő által felajánlott lakás komfort nélküli lakásnak minősül és K. G. elhelyezésére megfelelő.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és megállapította, hogy a végrehajtást kérő által felajánlott lakás a kötelezett részére nem megfelelő.
A másodfokú bíróság arra utalt, hogy a lakás azért nem megfelelő, mert teljesen be van bútorozva, és a tulajdonos felesége maga is úgy nyilatkozott, hogy ha a kötelezett legszükségesebb bútorzatát behozná, a szoba olyan zsúfolt lenne, hogy a kötelezett mozdulni sem tud.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a végrehajtást kérő által felajánlott lakás a kötelezett részére megfelelő-e. Ebben a körben az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 119. §-ában foglaltakat kellett szem előtt tartaniuk. Mindenekelőtt azt kellett vizsgálni, hogy a felajánlott lakás, önálló komfort nélküli lakás-e, vagy albérlet. Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint az állapítható meg, hogy a felajánlott lakás önálló komfort nélküli lakás, amelyre nem az albérlet, hanem a lakásbérlet szabályai az irányadók. Ehhez képest a bíróságoknak tisztázniuk kellett volna, hogy a lakás tulajdonosa e körülmények ismeretében is hajlandó-e azt a kötelezett részére bérbe adni. A csatolt befogadó nyilatkozatban ugyanis a tulajdonos albérletbe adásról nyilatkozik, bérbeadásról nem, s ezzel kapcsolatban személyes meghallgatása során sem tett előadást.
Abban az esetben, ha a tulajdonos a lakást bérletként is hajlandó K. G. rendelkezésére bocsátani, a bíróságoknak arra kell figyelemmel lenniük, hogy az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 119. §-ának (1) bekezdése szerint komfort nélküli másik lakás biztosításánál a bútorzat elhelyezésének nincs jelentősége. A legszükségesebb bútorzat és felszerelési tárgyak elhelyezésére való alkalmasság csak albérleti lakószoba felajánlásakor vizsgálandó.
Tekintettel arra, hogy a bíróságok mindezeket nem vizsgálták megfelelően, nem voltak abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzanak a felajánlott lakás megfelelősége kérdésében. Az eljárt bíróságok egyebek mellett nem mellőzhették volna a felajánlott lakásnak helyszíni szemle keretében történő vizsgálatát sem. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az eljáró bíróságok határozatait a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 537/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás