PK BH 1987/85
PK BH 87/03/85
1987.03.01.
A Polgári Törvénykönyv hatálybalépése előtt nyújtott ajándék visszakövetelésére a Ptk rendelkezéseit kell alkalmazni. [1960. évi 11. sz. tvr. (Ptké I.) 75. §; Ptk 582. § (1) bek.].
A felperes a II. r. alperes anyja, az alperesek házastársak. Az alperesek az 1959. május 18-án kelt adásvételi szerződéssel megszerezték a perbeli szoba, konyha, pajta helyiségekből álló lakóépület és a hozzátartozó 1439 m2 terület tulajdonjogát. Az ingatlan vételára 45 000 forint volt. A felperes és a II. r. alperes 1958. szeptember 29-én eladták a közös tulajdonukban álló házas ingatlant 35 000 forint vételárért. Az eladott ingatlannak a II. r. alperes tulajdonában álló részére a felperes özvegyi haszonélvezeti joga volt bejegyezve. A felperes a teljes vételárat az alpereseknek ajándékozta. A peres felek egy ideig az alperesek ingatlanában laktak, később a felperes albérletbe költözött.
A Sz-i bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket egy szoba használatának a biztosítására.
A felperes keresetében az alpereseket 100 000 forint megfizetésére kérte kötelezni. Azt adta elő, hogy az alperesi ingatlan megvásárlásához 35 000 forintot adott ajándékba. Az ingatlan időközi értékemelkedését figyelembe véve, ez az összeg az ingatlan jelenlegi forgalmi értékének 1/3 része.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azt elismerték, hogy a felperes 17 500 forintot ajándékozott, és az ajándékba kapott pénzből is építettek az épülethez különböző helyiségeket. Arra hivatkoztak, hogy a felperes létfenntartása biztosított, mert bármikor visszaköltözhet.
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 17 500 forintot, ennek 1960. január 1-től 1984. december 31-ig terjedő időre évi 5 %, 1985. január 1. napjától a kifizetésig pedig évi 8 % kamatát. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Rendelkezett a perköltség megfizetéséről és a le nem rótt illetéknek az állam részére történő térítéséről.
Az ítélet indokolása szerint a felperes anyagi rászorultsága okából jogszerűen követeli vissza az alpereseknek 1959-ben adott ajándékot. A felperes ezt az összeget lakásvásárlásra, tehát létfenntartására kívánja fordítani.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Mellőzte az alpereseknek eljárási illeték és perköltség fizetésére kötelezését.
A másodfokú bíróság a felek jogviszonyának az elbírálására az 1928. évi magánjogi törvénykönyv javaslaton alapuló bírói gyakorlatot vette irányadónak, mert a felek közötti szerződés a Ptk hatálybalépése előtt jött létre.
Az említett törvénykönyv javaslat 1460. §-a alapján az ajándék visszaadásra azért nem látott lehetőséget, mert a felperes létfenntartása a jogerős ítélet alapján biztosított lakáshasználat következtében nem veszélyeztetett. Durva hálátlanság címén pedig a felperes azért nem követelheti az ajándékot, mert az alkalmazandó jogszabályban megszabott egy év eltelt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peradatok szerint a felek között a Ptk hatálybalépése előtt került sor az ajándékozásra. Az ajándékozási szerződésből eredő jogvita elbírálására azonban a Ptk 582. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezt írja elő az 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet 75. §-a, amikor kimondja, hogy a Ptk rendelkezéseit – ha ez a törvényerejű rendelet másrészt nem rendelkezik – a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell. Az ajándék visszaadásával kapcsolatos igény elbírálására a tvr. külön rendelkezést nem tartalmaz.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a jogvita elbírálásánál a magánjogi törvénykönyv javaslat előírásait alkalmazta.
A Ptk 582. §-ának (1) bekezdése értelmében a még meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.
A jogszabály szövegéből az következik, hogy az ajándékozó akkor követelheti vissza az ajándékot, ha az ajándékozás után szükséghelyzetbe kerül, és így az ajándékra valóban létfenntartása érdekében van szüksége.
A felperes személyes előadásában arra hivatkozott, hogy a lakáshelyzete megoldatlan, albérletbe kényszerült költözni, és az albérleti díj csekély összegű nyugdíjának csaknem a felét felemészti.
A bíróság nem vizsgálta ennek az előadásnak a helytállóságát, hanem csak a lakáshasználattal kapcsolatos ítéletre utalt, és ebből vonta le azt a következtetést, hogy a felperes lakáshelyzete megoldott, ezért a létfenntartás körébe tartozó ok, a lakásszükséglet nem áll fenn.
A felperes 86 éves, nyugdíjas, egyedülálló asszony. Önmagában az a körülmény, hogy bírói ítélet kötelezte az alpereseket lakáshasználat biztosítására, nem jelenti azt, hogy a jogosult lakáshelyzete valóban megoldott.
A felperes személyi, anyagi körülményeinek körültekintő vizsgálódását az is indokolja, hogy a felperes előrehaladott korú, emiatt számítani lehet a létfenntartás körében szűken vett szükségletein kívül gondozó, illetve kisegítő szükségességére. A felperes gondozása, segítése megfelelő lakás nélkül nem oldható meg.
Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felperes fellebbezésében már csak létfenntartása érdekében kérte az ajándék visszaadását. A rászorultság körében pedig számos körülmény ismeretlen. Elsődlegesen az, hogy a felperes a megélhetését milyen jövedelemforrásból biztosítja, egyáltalán módjában áll-e élelmezéséről, gyógykezeltetéséről, lakbére kifizetéséről, fűtéséről stb. gondoskodni.
E vizsgálódásnak hiánya miatt a jogerős ítélet megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 386/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás