BK BH 1987/9
BK BH 1987/9
1987.01.01.
Csalás állapítandó meg azoknak a, terhére, akik már a hitel felvételekor tudják, hogy a visszafizetésnek még a reális lehetősége sincs meg [Btk. 318. §]
A megyei bíróság az I. r. és a II. r. vádlottakat bűnösnek mondotta ki társtettesként elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében. Ezért az I. r. terheltet 2 évi, a II. r. terheltet 1 év 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A vádlottak mindketten elváltak, s a könnyelmű, italozó, felelőtlen életvitelre hajlamos személyek. A vádlottak 1978-tól munkatársak voltak, s elhatározták, hogy gazdasági munkaközösséget alakítanak, műanyag felhasználásával kapcsolatos munkák elvégzésére. Az I. r. vádlott szakképzettségénél fogva képes volt az ilyen jellegű munkálatok irányítására, a II. r. vádlott viszont munkakörénél fogva széleskörű ismeretséggel rendelkezett, ugyanakkor a két vádlott a gazdasági munkaközösség működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges rendelkezéseket nem ismerte, nem gondoskodtak megfelelő telephelyről, iroda-helyiségről és az induláshoz szükséges anyagi eszközökről.
Ennek ellenére megkötötték a társasági szerződést Plasztik Műanyag Gazdasági Munkaközösség néven. Az illetékes tanács igazgatási osztálya a munkaközösség szerződését jóváhagyta, a képviselet ellátására a vádlottakat jogosította fel. A társasági szerződés megalakításával, engedélyeztetésével, valamint a bejegyeztetéssel kapcsolatos eljárás szabályszerű volt. Az alapításkor négy taggal, majd később további két taggal bővült a taglétszám. Az egyes munkálatok elvégzésére igénybe vett fizikai munkások száma az adott munka jellegétől, volumenétől függően változott, általában 5-30 személyt foglalkoztatott. Sem a vádlottak, sem az alapító tagok ügyviteli képesítéssel, jártassággal nem rendelkeztek, alaptőke hiányában pedig olyan munkát tudtak elvállalni, ahol a megrendelő biztosította az anyagot.
A vádlottak nagyvonalúsága, felelőtlensége, költekező életmódja oda vezetett, hogy a gazdasági munkaközösség válságos gazdasági helyzetbe került, fizetés- és hitelképtelenné vált; adóssága az 1 millió forintot meghaladta. Ellenük több kártérítési per, fizetési meghagyásos eljárás volt folyamatban.
A műanyagok forgalmazását végző vállalat pénzügyi fedezet hiányában anyagot a gazdasági munkaközösség részére nem adott. Ezért a II. r. vádlott először telefonon megkereste régi ismerősét – az ÁFÉSZ kereskedelmi ágazatvezető elnökhelyettesét -, majd vádlott-társával személyesen is megjelentek nála. A gépkocsival érkező, jó fellépésű, határozott vádlottak megnyerték, majd röviden tájékoztatták az elnökhelyettest a gazdasági munkaközösség profiljáról, készítményükről, mintadarabot mutattak be, és kérték, hogy tegye lehetővé a gazdasági munkaközösség és az ÁFÉSZ üzleti kapcsolatát. Előadták, hogy anyagbeszerzési problémáik vannak, és arra kérték, az ÁFÉSZ vásárolja meg folyamatosan a munkaközösség számára szükséges anyagokat. Ez alkalommal bemutatták két aktuális munkájuk megrendelőjét, amelyek közül az egyik szerződés közel másfél millió forint kihatású munkára adott megbízatást a munkaközösségnek. Azt is megemlítették, hogy a sértett bizalmát megnyerjék, hogy 3 milliós forint hitelkérelmük elintézése folyamatban van. Ilyen adatok mellett a vádlottak az ÁFÉSZ elnökhelyettesét a munkaközösség vagyoni és pénzügyi helyzetét illetően megtévesztették, vagyis nem tájékoztatták a valós anyagi helyzetükről. A megtévesztő magatartásuk eredményeként az ÁFÉSZ 1 046 948 forint értékű vegyiáru szállítására kötött szerződést a vádlottak által képviselt munkaközösséggel. A megállapodás szerint a munkaközösség az ellenérték megfizetését az áru átvételét követően 25 napon belül vállalta akként, hogy az összeget az ÁFÉSZ számlájára átutalják.
A sértett ÁFÉSZ a szerződésben vállalt kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, az árut leszállította. Az ellenérték megfizetése azonban a vádlottaknak nem állott szándékában, ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a pénzügyi helyzetükben az ellenérték visszafizetésének reális lehetősége sincs meg.
Az ÁFÉSZ a fizetési határidő lejártát követően több ízben felszólította a gazdasági munkaközösséget a számla kiegyenlítésére, de az nem járt eredménnyel. A társadalmi tulajdonban okozott 1 046 948 forint kár nem térült meg.
Az ítélet ellen a vádlottak és védőik felmentésért, illetve enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A fellebbezések nem alaposak.
Az ítéleti tényállás a fellebbezési eljárásban irányadó volt. A védők a tényállást azzal támadták, hogy a vádlottak nem tévesztették meg a sértettet, ugyanis feltárták előtte, hogy a pénzügyi fedezet hiányában nem kapnak vegyi anyagot. A védelem részletesen azzal is foglalkozott, hogy a vádlottaknak nem állott szándékában a károkozás, mivel az ellenértéket vissza akarták fizetni. Alapvetően védenceik védekezésének elfogadását kérve tartották volna indokoltnak a tényállás módosítását és a csalás bűntette miatti vád alóli felmentést.
A megyei bíróság a bizonyítási eljárás során körültekintően vizsgálta a szerződéskötés körülményeit, és megfelelő indokolással fogadta el a sértett vállalat képviselőjének a megtévesztésre is vonatkozó vallomását.
Megalapozottak voltak azok a tanúvallomások is, amelyek szerint a vádlottak azt a látszatot keltették, hogy folyamatosan tudnak dolgozni – anyagigényük 5-6 millió forint -, jelentős árubevétellel rendelkeznek, s ezért adott számukra anyagvásárlási lehetőséget. A tanúvallomások és a szakértői vélemények adatai alapján a bíróság helyesen vont le következtetést a tekintetben is, hogy a vádlottnak reális lehetősége sem volt a pénz visszafizetésére.
A tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Amikor a vádlottak azt észlelték, hogy a gazdasági munkaközösség katasztrofális gazdasági helyzetben van, megtévesztő magatartásukkal 1 millió forintot meghaladó kárt okoztak az ÁFÉSZ-nek. A sértett képviselőjét a megtévesztésen túl hónapok múlva is tévedésben tartották, cselekményük maradéktalanul megvalósítja a csalás bűntettének törvényi tényállását. Éppen ezért a védelemnek a vádlottak felmentését célzó érvei sem fogadhatók el.
A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen állapította meg és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. Ezért a cselekmény tárgyi súlyával arányban álló, differenciált, a vádlottak személyi társadalomra veszélyességéhez igazodó főbüntetést szabott ki. Ezért ennek a büntetésnek az enyhítésére a Legfelsőbb Bíróság lehetőséget nem látott, a helyes mértékben kiszabott büntetés alkalmas a büntetési cél biztosítására mind a vádlottakkal, mind pedig a hasonló cselekményeket elkövető személyekkel szemben. A Legfelsőbb Bíróság is szem előtt tartotta, hogy a gazdasági munkaközösségek, mint új gazdasági formák, általában betöltik a gazdasági és politikai célkitűzéseket, az olyan gazdasági munkaközösségi tagokkal, illetve vezetőkkel szemben viszont, akik a jogszabály által biztosított lehetőségeket bűncselekmények elkövetésére használják fel, elengedhetetlenül szükséges a büntetőjog eszközeinek alkalmazása. (Legf. Bír. Bf. IV. 777/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás