GK BH 1987/91
GK BH 87/03/91
1987.03.01.
Nincs szükség a szerződés megtámadására abból a célból, hogy a vállalkozó a többlet- és pótmunkák ellenértékére vonatkozó követelését megalapozza [Ptk. 403. § (4) bek.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránt benyújtott kérelmében az alperest 2 445 475 Ft és ennek az összegnek 1984. július 26. napjától járó évi 15 %-os kamata megfizetésére kérte kötelezni, előadva, hogy a kötelezett az üzemének fejújítási munkáira vonatkozó végszámlát csak részben egyenlítette ki.
Az ellentmondás után perré alakult eljárásban az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az építkezés során felhasznált egyes anyagok az eredeti megállapodásban foglalt ártól eltérően kerültek számlázásra és a végszámla összege a szerződésben kikötött 30 262 980 Ft-tal szemben 37 608 270 Ft.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szabadáras költségvetést a felperes készítette, és a felperesnek, mint szakvállalatnak ismernie kellett, hogy az építőipari cikklista szerint trapéz horganyzott acélhullámlemez 1000 mm-es mennyisége milyen vetületi méreteket tartalmaz. „Ha a felperes által készített költségvetés mennyisége nem volt elegendő, ez a felperes terhére jelentkezik”. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Előadta, hogy az ítélet az ellentmondásban előadottakra épült, és csupán a trapézlemezekkel összefüggésbe hozható indokokat tartalmazza, holott a felperes követelése nemcsak e tételből, hanem még másik két tételből adódik, nevezetesen a törmelék elszállításából és az autódaru használatából eredő díjkövetelésből is. Téves azonban a trapézlemezekkel kapcsolatos indok is, mert a hivatalos árjegyzék volt a hibás, amit a költségvetés készítésekor alkalmaztak. A hivatalos árjegyzék ugyanis nem tüntette fel, hogy a megadott méretek nem vetületi, hanem kisimított felületi méretek. Nemcsak egyoldalú kivitelezői tévedésről, hanem közös tévedésről volt szó, ami a szerződés megtámadását indokolja.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság az újabb tárgyalás során a vitás kérdésekre szakértői véleményt szerzett be. A szakértő véleménye szerint a felperes által 4391,7 m3 törmelék elszállítása címén számlázott 135 Ft/m3 anyag- és 51,30 Ft/m3 egységár nem fogadható el. A szakértő a trapézlemez ellenértékeként, valamint a festés-mázolási munkákért a 15 %-os különleges körülmények miatt felszámított felárral és a 3,6 %-os anyagigazgatási költséggel, valamint 124,9 % bruttó fedezet címén felszámított összeggel együtt összesen 1 939 202 Ft-ot állapított meg a felperes javára.
A felperes a szakértői véleményt elfogadva a keresetét a fenti összegre szállította le.
Az alperes vitatta a szakértői vélemény megállapításait. A trapézlemez vonatkozásában hivatkozott az eredeti költségvetésre, amelyet a kivitelező készített az alperes által ajánlott áron, és ez képezi az elszámolás alapját. Előadta, hogy a költségvetés második tétele összesen 594 225 Ft.
Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt nem fogadta el, és megállapította, hogy a felek közötti elszámolás alapját a felperes által készített költségvetés képezi, ezen költségvetés szerint a 6950 m2 felület befedésének anyagára négyzetméterenként 377 Ft, a díja pedig 85,50 Ft/m2. Ezek ellenértékét az alperes kifizette. Az 1984. június 14-én tartott egyeztetés során már az egységárakat a felek nem módosíthatták, hiszen a munka az előző év őszén már befejezésre került, és a felek nem utókalkulációs elszámolásban állapodtak meg. A szakértő által elfogadott egységár egyébként is túlzottan magas.
Ugyanez vonatkozik a festési munkára is. A felek 23,30 Ft egységárban állapodtak meg a számlázott 29,20 Ft-tal szemben.
Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperes keresetét ismét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az alperes keresete szerinti marasztalását vagy pedig további bizonyítás érdekében az ítélet hatályon kívül helyezését. Utalt arra, hogy hiányos az ítéletnek az a megállapítása, hogy a felek közötti elszámolás alapját a felperes által készített költségvetés képezi, mert a költségvetést nem a felperes készítette, hanem elfogadott egy, az alperes által ajánlott tervezői költséget, amely egységárhibákat tartalmazott. Téves az a megállapítás is, hogy az egyeztetési tárgyaláson az egységár-helyesbítési igényével a felperes már elkésett. A tetőszigetelési munka egyébként sem 1983. őszén fejeződött be, hanem 1984. június 25-én, közvetlenül az átadás előtt. A szakértői vélemény aggálytalan, és annak elvetése a döntést megalapozatlanná teszi. Hivatkozott még a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésére, amely a szerződés megtámadását lehetővé teszi. Előadta, hogy keresetét a szerződésnek tévedésre alapított megtámadásán kívül a Ptk. 216. §-a, illetőleg ennek megfelelően az alperes ráutaló magatartása is megalapozza, ugyanis az alperes részére megküldte az 1984. március 14-én kelt szerződésmódosítási tervezetét és június havában az arra alapított egységáremeléseket. Az alperes erre nem küldött elutasító választ, így a szerződés módosítására vonatkozó igényt elfogadta.
A fellebbezés nagyobb részben alapos.
A fellebbezési tárgyaláson a szakértő előadta, hogy véleménye változatlan. A trapézlemezek árdifferenciája többletként is felfogható, mert a különbözet abból adódik, hogy a lemezek hullámosítását nem vették figyelembe, s ennek folytán több lemezdarabra volt szükség. Előadta még, hogy a felperes jogos követelése – jogi megítéléstől függően – a naturális szorzóval csökkentve 1 844 754 Ft lehet.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felperes igényének megalapozásához nincs szükség a szerződés megtámadására, hiszen a Ptk. 403. §-ának (4) bekezdése értelmében a vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunka), továbbá azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. A felperes műszaki szükségességéből, a lemezdarabokból nagyobb mennyiséget használt fel, mint amennyi a költségvetésben szerepelt, mert a lemezek hullámosítását a költségvetés készítésekor nem vették figyelembe, így a trapézlemez árdifferenciája e többletből adódik. A felek között tehát végül csupán mennyiségi vita volt, az ár kérdése nem volt vitatott. Ebből folyóan a felperest megilleti e többletmunka ellenértéke függetlenül attól, hogy ki készítette a költségvetést. A szakértők aggálytalan véleménye szerint a felperesnek az ún. naturális szorzóval csökkentett jogos követelése 1 844 754 Ft. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, az alperest ennek az összegnek és kamatának a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. V. 30 284/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás