GK BH 1987/96
GK BH 87/03/96
1987.03.01.
A fuvarozásban részes vasutak által történt elismerésnek a kár rendezésére köteles vasút részéről való közlése egyúttal az utóbbi vasút kártérítési kötelezettségének az elismerését is jelenti, és a kártérítési igény elévülését megszakítja [114 058/1966. 1/8. E. (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló megállapodás (SZMGSZ) 24. cikk 1. §, 27. cikk 1. és 2. §, 30. cikk 1. és 3. §, 35. cikk; 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 64. cikk 5. §; Ptk. 327 § (1) és (2) bek.].
A felperes belföldi megbízója számára Kínából írószert importált. Az árut Záhonyban átrakták, és az 1983. december 7-én felvett kereskedelmi jegyzőkönyv tanúsága szerint a feladott 820 kartonból 20 karton hiányzott. A felperes 1984. február 6-án az alpereshez érkezett peren kívüli felszólamlással élt, és az alperes az 1984. november 23-án kelt és a felpereshez 1985. január 31-én érkezett érdemi válaszában a felperes követelésének jogosságát 1270 Rbl-nek megfelelő forintösszeg erejéig elismerte azzal, hogy a 3674,22 SFR-ot átszámította. A felperesnek 33 050 Ft-ot utalt át, míg a felperes által követelt további 42 794 Ft-ot árfolyam-különbözetre hivatkozással nem utalta át.
A felperes az 1985. október 24-én érkezett keresetében kérte, hogy a bíróság az alperest a különbözetként mutatkozó 42 794 Ft megfizetésére kötelezze.
Az alperes elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az SZMGSZ fuvarozásból eredő igények 9 hónapon belül érvényesíthetők a vasúttal szemben. A felperes igénye ezért a 114 058/1966. I/8. E. (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási szóló Megállapodás (SZMGSZ) 30. cikkének 1. §-a alapján elévült.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Fellebbezésében előadta, hogy a követelése nem évült el, mert azt 9 hónapon belül előterjesztette. Ugyanis az alperes 1984. november 23-án kelt elismerő nyilatkozata csupán 1985. január 31-én érkezett hozzá, ezért az 1985. október 24-én benyújtott keresetben levő követelése nem évült el.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az alábbi tényállást állapította meg.
Az alperes a küldeményt 1983. december 4-én szolgáltatta ki. A felperes 1984. február 6-án nyújtotta be felszólamlását, következésképpen az SZMGSZ 30. cikkének 1. §-a szerinti 9 hónapos elévülési időből 2 hónap a felszólamlásig eltelt.
Az elévülés 1984. február 6-tól számítva 180 napig (SZMGSZ 30. cikkének 3. §-a és 28. cikk 8. §-a), tehát egészen 1984. augusztus 6-ig szünetelt. Ettől kezdve tovább folyt.
A még hátralevő 7 hónap elévülési idő 1985. március 6-án telt volna le, ezt megelőzően azonban 1985. január 31-én az alperes levelet intézett a felpereshez, amelyben a követelést elismerte.
Az SZMGSZ a 30. cikkben tartalmaz rendelkezéseket az elévülés szünetelésére nézve, de a félbeszakadásra, a nyugvásra stb. már nem. Az SZMGSZ 35. cikke szerint viszont azokra a kérdésekre, amelyekre nézve az SZMGSZ nem tartalmaz szabályt, a belföldi jog az irányadó.
Az SZMGSZ mögöttes területe elsősorban a 3/1960. (V. 13.) KPM sz. r-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ). melynek 64. cikke 5. §-a szerint az elévülés szünetelésére és félbeszakadására egyébként az általános szabályok az irányadók. Általános szabályokon a Ptk „Fuvarozás” című fejezetét kellene figyelembe venni. Mivel azonban ezekre a kérdésekre ott sincs válasz, végül is az elévülésre nézve a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Az itteni rendelkezés szerint az elismerés az elévülést megszakítja, a 327. § (2) bekezdése szerint pedig az elévülés megszakadása után az elévülés újból kezdődik.
A fentieket összevetve tehát megállapítható, hogy az alperes 1985. január 31-i elismerő nyilatkozata révén az elévülés megszakadt, és az SZMGSZ szerinti 9 hónapos elévülés újból kezdődött.
Az alperes vitatta, hogy részéről elismerés történt volna a felperes által követelt 3674 svájci frankra nézve. Álláspontját a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el, mert az 1984. november 23-án kelt, de a felpereshez 1985. január 31-én érkezett levél szerint „A mongol vasút a kárigényt elismerte 3674,22 svájci frank = 1270 Rbl. (Goss Bank átszámítása alapján) összegben”.
A fentiekből megállapítható, hogy az alperes elismerése a felperes teljes, svájci frankban meghatározott követelésére vonatkozott, eltérés a felperes és az alperes álláspontja szerint csupán annyi, hogy más átszámítási kulcsot alkalmazott az alperes, tekintettel arra, hogy a mongol vasutak is hasonlóan járt el. Mindennek azonban a felperes követelésére nézve kihatása nincsen, mert a vasutak közti elszámolás kérdése nem befolyásolja a felperes SZMGSZ szerint meghatározható követelésének jogalapját és annak összegét.
Az SZMGSZ 24. cikkének 1. §-a alapján az áru részleges elvesztése esetében a kártérítés mértékét a külföldi szállítói számla határozza meg. A felek közt nem volt vitás, hogy a felperes és a külföldi szállító a külkereskedelmi szerződésben, svájci frankban határozták meg az áru értékét, továbbá az sem volt vitás, hogy a külföldi szállító számlája szerint az elveszett áru értéke 3674 svájci frank volt.
Az SZMGSZ 27. cikkének 1. §-a szerint a kártérítési összegek kifizetése mindig annak az országnak a pénznemében történik, amely ország vasútjai, a kártérítést rendezik, illetve rendezni kötelesek. A 27. cikk 2. §-a értelmében viszont az egyik ország pénznemében kifejezett, de a másik ország pénznemében kifizetésre kerülő kártérítési összegeket a fizetés napján és helyén érvényes árfolyamon kell a rendező ország pénznemére átszámítani.
A felperes tehát teljesen jogszerűen járt el akkor, amikor kárát a külföldi szállítói számlára, annak pénznemére alapította, az utóbbi rendelkezések figyelembevételével pedig a kifizetés napja szerinti árfolyamon, de belföldi pénznemben illeti meg a kártérítés.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta, és az alperest a kereset figyelembevételével 42 794 Ft és annak 1984. február 6. napjától számított évi 4 %-os kamatainak a megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. III. 30 643/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás