Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

10/1988. (III. 10.) MT rendelet

10/1988. (III. 10.) MT rendelet

a Magyar Népköztársaság 1 Kormánya és a Holland Királyság Kormánya között Hágában, az 1986. évi június hó 5 napján aláírt, a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmény kihirdetéséről

2014.09.05.

(Az Egyezmény jóváhagyásáról szóló jegyzékváltás az 1987. évi augusztus hó 18. napján megtörtént.)

1. § A Kormány a Magyar Népköztársaság2 Kormánya és a Holland Királyság Kormánya között Hágában, az 1986. évi június hó 5. napján aláírt, a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezményt e rendelettel kihirdeti.

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:



„Egyezmény

a Magyar Népköztársaság3 Kormánya
és a Holland Királyság Kormánya között
a kettős adóztatás elkerülésére
és az adóztatás kijátszásának megakadályozására
a jövedelem- és a vagyonadók
területén

A Magyar Népköztársaság4 Kormánya

és

a Holland Királyság Kormánya:

Attól az óhajtól vezetve, hogy új egyezménnyel helyettesítsék a Hágában 1938. november 15-én aláírt egyezményt a kettős adóztatás elkerülésére az egyenesadók területén és hogy gazdasági kapcsolataikat továbbfejlesszék és megkönnyítsék,

Megállapodtak a következőkben:


I. FEJEZET

AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA

1. cikk

SZEMÉLYI HATÁLY

Az egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Államban vagy mindkét Államban illetőséggel bírnak.


2. cikk

AZ EGYEZMÉNY ALÁ ESŐ ADÓK

1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem és a vagyon után az egyik Állam vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.
2. Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon, vagy a jövedelem vagy vagyon részei után beszednek, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett munkabérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.
3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következők:
a) Hollandiában:
– a jövedelemadó (de inkomstenbelasting),
– a munkabér-adó (de loonbelasting),
– a társasági adó (de vennootschapsbelasting), ideértve a Kormánynak az 1810. évi Bányászati Törvény (Mijnwet 1810) értelmében – tekintettel az 1967 óta adott koncessziókra –, vagy az 1965. évi Holland Kontinentális Talapzati Bányászati Törvény (Mijnwet Continentaal Plat 1965) értelmében beszedett, a természeti kincsek kiaknázásából eredő nettó nyereségrészesedését,
– az osztalékadó (de dividendbelasting),
– a vagyonadó (de vermogensbelasting),
(a továbbiakban "holland adó");
b) a Magyar Népköztársaságban:
– a jövedelemadók,
– a nyereségadók,
– a társulati különadó,
– a városi és községi hozzájárulás,
– a kereskedelmi társaságok osztalék és nyereség kifizetései utáni illeték.
(a továbbiakban "magyar adó").
4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. Az Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.


II. FEJEZET

MEGHATÁROZÁSOK

3. cikk

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Az Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:
a) az „Állam” kifejezés a Magyar Népköztársaságot vagy Hollandiát jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja; az "Államok" kifejezés a Magyar Népköztársaságot és Hollandiát jelenti;
b) a "Hollandia" kifejezés jelenti a Holland Királyság Európában fekvő részét, ideértve a tengerfenék és altalajának Északi-tenger alatti részét, olyan mértékben, ahogyan ez a terület a nemzetközi joggal összhangban a holland jogszabályok szerint olyan területnek minősült vagy minősülhet a jövőben, amelyen Hollandia bizonyos jogokat gyakorolhat a tengerfenék és altalaja természeti kincseinek feltárása és kiaknázása tekintetében;
c) a "Magyar Népköztársaság" kifejezés, földrajzi értelemben, jelenti a Magyar Népköztársaság területét;
d) a "személy" kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;
e) a "társaság" kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintenek;
f) "az egyik Állam vállalkozása" és "a másik Állam vállalkozása" kifejezés az egyik Államban illetőséggel bíró személy, illetőleg a másik Államban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent;
g) a "nemzetközi forgalom" kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet egy olyan vállalkozás által üzemeltetett tengeri hajó, belvízi hajó vagy légijármű bonyolít le, amelynél a tényleges üzletvezetés helye az egyik Államban van, kivéve, ha a tengeri hajót, belvízi hajót vagy légijárművet csak a másik Államban levő helyek között üzemeltetik;
h) az "állampolgár" kifejezés jelenti
1. mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Állam állampolgárságával rendelkeznek;
2. mindazokat a jogi személyeket, személyi társaságokat és társulásokat, amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Állam jogszabályaiból származik;
i) az "illetékes hatóság" kifejezés
1. Hollandiában a pénzügyminisztert, vagy annak kellő meghatalmazással rendelkező képviselőjét;
2. a Magyar Népköztársaságban a pénzügyminisztert, vagy annak kellő meghatalmazással rendelkező képviselőjét
jelenti.
2. Az Egyezménynek az egyik Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. cikk

LAKÓHELY AZ ADÓ SZEMPONTJÁBÓL

1. Az Egyezmény értelmében az "egyik Államban illetőséggel bíró személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint, ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem vonatkozik olyan személyre, aki ebben az Államban csak az ebben az Államban levő forrásokból származó jövedelem vagy az ottlevő vagyon alapján adóköteles.
2. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Államban illetőséggel bír, helyzetére a következők érvényesek:
a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);
b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;
d) amennyiben a személy mindkét Államnak, vagy egyiknek sem állampolgára, úgy az Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3. Amennyiben más, mint egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Államban illetőséggel bír, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. cikk

TELEPHELY

1. Az Egyezmény értelmében a »telephely« kifejezés állandó üzleti berendezést jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.
2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:
a) a vezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyártelepet;
e) a műhelyt, és
f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.
3. Az építési kivitelezés vagy szerelés csak akkor képez telephelyet, ha időtartama 12 hónapot meghalad.
4. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők "telephelynek":
a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;
b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;
c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
e) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f) az egyik Állam vállalkozása által végzett olyan építési kivitelezés vagy szerelés, amely gépeknek vagy berendezéseknek ebből az államból a másik Államba történő szállításával kapcsolatos;
g) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)–f) pontokban említett tevékenységek valamelyik kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti berendezésnek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés nyer alkalmazást – egy vállalkozás érdekében tevékenykedik és az egyik Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti berendezésen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti berendezést telephellyé.
6. A vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.
7. Az a tény, hogy az egyik Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.



III. FEJEZET

A JÖVEDELEM MEGADÓZTATÁSA

6. cikk

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ
JÖVEDELEM

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró személy a másik Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a mező- és erdőgazdasági üzemek jövedelmét) élvez, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az "ingatlan vagyon" kifejezést annak az Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásáért vagy kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat; a tengeri hajók, belvízi hajók és légijárművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbe adásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.
4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.


7. cikk

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, úgy a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.
2. A 3. bekezdés rendelkezéseit fenntartva, ha az egyik Állam vállalkozása tevékenységét a másik Államban egy ott levő telephely útján fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló vállalkozás fejtene ki és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.
3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely fekszik, vagy máshol.
4. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.
5. Az előző bekezdések céljaira a telephelynek betudandó nyereségeket évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezőjére.
6. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.


8. cikk

HAJÓZÁS ÉS LÉGIKÖZLEKEDÉS

1. Az a nyereség, amely tengeri hajóknak, belvízi hajóknak vagy légijárműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak abban az Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
2. Ha egy tengeri hajózási vállalkozás vagy egy belvízi szállítást végző vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy tengeri hajó vagy egy belvízi hajó fedélzetén van, úgy e hely abban az Államban levőnek tekintendő, amelyikben a tengeri hajó vagy a belvízi hajó hazai kikötője fekszik, vagy hazai kikötő hiányában, abban az Államban, amelyben a tengeri hajó vagy a belvízi hajó üzemben tartója illetőséggel bír.
3. E cikk értelmében a tengeri hajók, belvízi hajók és légijárművek nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származó nyereség magában foglalja azt a nyereséget, amely a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók, belvízi hajók és légijárművek üresen történő bérletéből származik, ha az ilyen bérleti nyereség együtt jár az 1. bekezdésben meghatározott nyereséggel.
4. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.


9. cikk

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

1. Amennyiben
a) az egyik Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Állam vállalkozásának és a másik Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek, és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható. Mindazonáltal egyetértés áll fenn arra nézve, hogy pusztán az a tény, hogy kapcsolt vállalkozások olyan megállapodásokat kötöttek, mint költségmegosztási megállapodás vagy általános szolgáltatási megállapodás az üzletvezetési és általános ügyviteli, technikai és kereskedelmi költségek, kutatási és fejlesztési költségek és más hasonló költségek elosztására vagy annak alapján, önmagában még nem képezi az előző mondatban meghatározott feltételt.
2. Amennyiben az egyik Állam valamelyik vállalkozásának nyereségéhez hozzászámítja – és megfelelően megadóztatja – azt a nyereséget, amely után a másik Állam egyik vállalkozását ebben a másik Államban megadóztatták és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az először említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg egymással, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodtak volna, úgy ennek a másik Államnak megfelelően ki kell igazítania az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. E kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és az Államok illetékes hatóságai, ha szükséges, tanácskoznak egymással.



10. cikk

OSZTALÉK

1. Az osztalék, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró társaság a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Mindazonáltal ez az osztalék abban az Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék brutto összegének 5 százalékát, ha az osztalék haszonhúzója olyan társaság (a személyi társaság kivételével), amelynek az osztalékot fizető társaság tőkéjének legalább 25 százaléka közvetlen tulajdonában van;
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden egyéb esetben.
3. Az Államok illetékes hatóságai közös egyetértéssel szabályozni fogják a 2. bekezdés alkalmazási módját.
4. A 2. bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
5. Az e cikkben használt "osztalék" kifejezés részvényekből, élvezeti részvényekből vagy élvezeti jogokból, bányarészvényekből, alapítói részvényekből vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból származó jövedelmet, valamint nyereségrészesedést biztosító követelésekből és egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak a jogszabályai szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.
6. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, mely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően alkalmazást.
7. Ha az egyik Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett oszalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levő telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.



11. cikk

KAMAT

1. A kamat, amely az egyik Államból származik, és amelyet a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható, ha ez a személy a kamat haszonhúzója.
2. Az Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik azt, hogy az az Állam, amelyből a kamat származik, milyen módon mond le az adóztatásról.
3. Az e cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzálogjoggal, akár nem, de nem ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, különösen pedig állami kölcsönökből és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet jelent, beleértve az ilyen kölcsönökhöz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és jutalmat.
4. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
5. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.



12. cikk

LICENCDÍJ

1. A licencdíj, amely az egyik Államból származik, és amelyet a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható, ha ez a személy a licencdíj haszonhúzója.
2. Az Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik azt, hogy az az Állam, amelyből a licencdíj származik, milyen módon mond le az adóztatásról.
3. Az e cikkben használt "licencdíj" kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, beleértve a mozgóképfilmeket és a rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket vagy kép- vagy hanghordozó szalagokat, szerzői jogának használatáért vagy használati jogáért, szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.
4. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj egyik Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Államban, amelyből a licencdíj származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a licencdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
5. Ha a licencdíjat fizető személy és a licencdíj haszonhúzója, vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a licencdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a licencdíjat fizető és a licencdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.


13. cikk

ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ
NYERESÉG

1. Az egyik Államban illetőséggel bíró személynek a 6. cikkben meghatározott és a másik Államban fekvő ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik Állam vállalkozása másik Államban levő telephelyének üzemi vagyona, vagy amely egy olyan állandó berendezéshez tartozik, amellyel az egyik Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók, belvízi hajók vagy légijárművek, vagy az ilyen tengeri hajók, belvízi vagy légijárművek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban az Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van. E bekezdés céljaira a 8. cikk 2. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban az Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő illetőséggel bír.
5. A 4. bekezdés rendelkezései nem érintik az Államoknak azt a jogát, hogy saját jogszabályaik szerint adóztassák meg egy olyan társaságban levő részvényeknek vagy élvezeti jogoknak az elidegenítéséből származó nyereséget, amelynek tőkéje egészben vagy részben részvényekre van felosztva és amely társaság ennek az Államnak a jogszabályai szerint ebben az Államban bír illetőséggel, ha ezt a nyereséget olyan természetes személy élvezi, aki a másik Államban illetőséggel bír és a részvények vagy élvezeti jogok elidegenítését megelőző utolsó öt év folyamán az először említett Államban bírt illetőséggel.



14. cikk

SZABAD FOGLALKOZÁS

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Államban rendszeresen állandó berendezéssel rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó berendezéssel rendelkezik, úgy a jövedelem a másik Államban adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az ennek az állandó berendezésnek tudható be.
2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.


15. cikk

NEM ÖNÁLLÓ MUNKA

1. A 16., 18., 19. és 20. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.
2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró személy a másik Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban adóztatható, ha
a) a kedvezményezett a másik Államban ennek az Államnak a pénzügyi évében nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban, és
b) a térítés olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és
c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy állandó berendezése viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az egyik Államban illetőséggel bíró személy részére a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó, belvízi hajó vagy légijármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés csak ebben az Államban adóztatható.


16. cikk

IGAZGATÓTANÁCSI TÉRÍTÉS

Az igazgatótanácsi térítés vagy más hasonló fizetés, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségben élvez, mint a másik Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának tagja, a társaság igazgatója ("bestuurder") vagy megbízottja ("commissaris"), ebben a másik Államban adóztatható.


17. cikk

MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró előadóművész mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész, vagy zeneművész, vagy sportoló élvez ilyen minőségében a másik Államban kifejtett személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben, személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. cikkek rendelkezéseire, abban az Államban adóztatható, ahol az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette.
3. Tekintet nélkül az e cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezéseire, az 1. bekezdésben meghatározott ilyen tevékenységből származó jövedelem mentesül az adóztatás alól abban az Államban, amelyben e tevékenységet kifejtik, ha az előadóművészeknek, zeneművészeknek vagy sportolóknak az egyik Államban tett látogatását egészben vagy jelentős mértékben a másik Államnak, ezen Állam politikai egységének vagy helyi hatóságának közalapjaiból támogatják, vagy ha ezt a tevékenységet az Államok közötti kulturális vagy sportegyezmény vagy megállapodás alapján gyakorolják.


18. cikk

NYUGDÍJAK

1. A 19. cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.
2. Mindazonáltal, ha az ilyen térítés nem rendszeres jellegű és a másik Államban történt múltbeli alkalmazásért fizetik, ebben a másik Államban adóztatható.
3. Az a nyugdíj, amelyet az egyik Állam társadalombiztosítási rendszerének rendelkezései szerint a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, az először említett Államban adóztatható.


19. cikk

KÖZSZOLGÁLAT

1. a) A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, ebben az Államban adóztatható.
b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben az Államban teljesítették és a természetes személy ebben az Államban illetőséggel bír, aki:
1. ennek az Államnak az állampolgára; vagy
2. nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az Államban illetőséggel bíró személlyé.
2. a) A nyugdíj, amelyet az egyik Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa létesített alapból egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, ebben az Államban adóztatható.
b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Államban adóztatható, ha a természetes személy abban az Államban illetőséggel bír és annak az Államnak az állampolgára.
3. A 15., 16. és 18. cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti vagy ipari tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.


20. cikk

EGYETEMI TANÁROK ÉS TANÁROK

1. Az az összeg, amelyet az egyik Államban illetőséggel bíró egyetemi tanár vagy tanár, aki a máik Államban oktatás vagy tudományos kutatás céljából legföljebb két évet tölt el az ebben a másik Államban levő egyetemen, felsőoktatási intézményben, vagy más oktatási vagy tudományos kutatási intézményben, kap az ilyen oktatásért vagy kutatásért, csak az először említett Államban adóztatható.
2. Ez a cikk nem alkalmazandó a kutatásból származó jövedelemre, ha ezt a kutatást nem közérdekből, hanem elsősorban bizonyos személy vagy személyek magánérdekéből végzik.


21. cikk

TANULÓK

Az az összeg, amelyet olyan tanuló vagy kereskedelmi gyakornok kap ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Államban tett látogatása előtt a másik Államban illetőséggel bíró személy volt, vagy most is az, és aki az először említett Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzés céljából tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezek a fizetések ezen Államon kívül levő forrásokból származnak.


22. cikk

EGYÉB JÖVEDELEM

1. Az egyik Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban adóztatható.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Államban akár egy ott levő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, akár egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz és a jog vagy a vagyon, amelyből a jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.


IV. FEJEZET

A VAGYON ADÓZTATÁSA

23. cikk

VAGYON

1. A 6. cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Államban illetőséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.
2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzemi vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Állam vállalata a másik Államban rendelkezik, vagy az az ingó vagyon, amely az egyik Államban illetőséggel bíró személynek a másik Államban levő, szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó berendezéséhez tartozik, ebben a másik Államban adóztatható.
3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajókból, belvízi hajókból és légijárművekből álló vagyon és az ilyen tengeri hajók, belvízi hajók és légijárművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban az Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van. E bekezdés céljaira a 8. cikk 2. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók.
4. Az egyik Államban illetőséggel bíró személy minden más vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.


V. FEJEZET

KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

24. cikk

KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

1. Hollandia, amikor az ott illetőséggel bíró személyekre adót vet ki, bevonhatja az adóalapba, amelyre az ilyen adókat kiveti, az olyan jövedelem- vagy vagyonrészt, amely az Egyezmény rendelkezései értelmében a Magyar Népköztársaságban adóztatható.
2. Mindazonáltal, ha egy Hollandiában illetőséggel bíró személy olyan jövedelemrészt élvez, vagy olyan vagyonrésze van, amely az Egyezmény 6. cikke, 7. cikke, 10. cikkének 6. bekezdése, 11. cikkének 4. bekezdése, 12. cikkének 4. bekezdése, 13. cikkének 1. és 2. bekezdése, 14. cikke, 15. cikkének 1. bekezdése, 16. cikke, 18. cikkének 3. bekezdése, 19. cikke, 22. cikkének 2. bekezdése és 23. cikkének 1. és 2. bekezdése értelmében a Magyar Népköztársaságban adóztatható, és be van vonva az 1. bekezdésben említett adóalapba, úgy Hollandia mentesíti ezt a jövedelem- vagy vagyonrészt saját adójának mérséklése útján. Ezt a mérséklést a kettős adóztatás elkerüléséről szóló holland jogszabályok rendelkezéseivel összhangban számítják ki. E célból az említett jövedelem- vagy vagyonrész úgy tekintendő, hogy be van számítva azoknak a jövedelem- vagy vagyonrészeknek a teljes összegébe, amelyek ezeknek a rendelkezéseknek az értelmében mentesek a holland adó alól.
3. Továbbá Hollandia az így kiszámított holland adóból, arra a jövedelemrészre tekintettel, amely az Egyezmény 10. cikkének 2. bekezdése, 13 cikkének 5. bekezdése, 17. cikke és 18. cikkének 2. bekezdése értelmében a Magyar Népköztársaságban adóztatható, levonást enged meg olyan mértékben, amilyen mértékben ezek a részek beszámítást nyernek az 1. bekezdésben említett alapba. E levonás összegének egyenlőnek kell lennie a Magyar Népköztársaságban ezen jövedelemrész után fizetett adóval, de nem haladhatja meg a mérséklésnek azt az összegét, amelyet akkor engednének meg, ha az így beszámított jövedelemrész az egyedüli olyan jövedelemrész lenne, amely ki van véve a holland adóztatás alól a kettős adóztatás elkerüléséről szóló holland jogszabályok rendelkezései szerint. E cikk értelmében a 2. cikk 3. b) bekezdésében és 4. bekezdésében említett adók, a vagyonadók kivételével, jövedelemadónak tekintendők.
4. A Magyar Népköztársaság esetében a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:
a) Amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései szerint Hollandiában adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság a b) és c) pontokban foglalt rendelkezések fenntartásával ezt a jövedelmet vagy vagyont kiveszi az adóztatás alól.
b) Amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőségel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10. cikk rendelkezései értelmében Hollandiában adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a Hollandiában fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely a Hollandiából élvezett erre a jövedelemre esik.
c) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képező vagyon ki van véve az adóztatás alól a Magyar Népköztársaságban, a Magyar Népköztársaság mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vagyonára történő adómegállapításnál figyelembe veheti a kivett jövedelmet vagy vagyont.


VI. FEJEZET

KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

25. cikk

EGYENLŐ ELBÁNÁS

1. Az egyik Állam állampolgárai a másik Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal az összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, olyan személyekre is alkalmazandó, akik nem bírnak illetőséggel egyik Államban sem.
2. Az egyik Állam vállalkozásának a másik Államban levő telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, hogy a másik Államban illetőséggel bíró személyeknek személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.
3. Kivéve azt az esetet, amikor a 9. cikk 1. bekezdésének, a 11. cikk 5. bekezdésének, vagy a 12. cikk 5. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Állam vállalkozása által a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetett kamat, licencdíj és más költség ugyanolyan feltételek mellett levonható e vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha azokat az először említett Államban illetőséggel bíró személy részére fizették volna. Hasonlóképpen az egyik Állam vállalkozásának a másik Államban illetőséggel bíró személlyel szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók e vállalkozás adóztatható vagyonának megállapításánál, mintha ezek a tartozások az először emlíátett Államban illetőséggel bíró személlyel szemben álltak volna fenn.
4. Az egyik Állam vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először említett Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az először említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.
5. E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók.


26. cikk

EGYEZTETŐ ELJÁRÁS

1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Állam vagy mindkét Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül ügyét előterjesztheti annak az Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetőséggel bír, vagy, ha ügye a 25. cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak az Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adózáshoz vezet.
2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő az Államok belső jogszabályai.
3. Az Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.
4. Az Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek.


27. cikk

TÁJÉKOZTATÁSCSERE

1. Az Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat. Az Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania ugyanúgy, mint az ennek az Államnak belső jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat, az államigazgatási bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével, vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatást. A kapott tájékoztatást titokban kell tartani a tájékoztatást adó Állam kérésére.
2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, mintha azok az egyik Államot köteleznék:
a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Államnak a jogszabályaitól vagy az államigazgatási gyakorlatától eltérnek;
b) olyan tájékoztatás adására, amely az egyik vagy a másik Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetők be;
c) olyan tájékoztatás adására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a közlése ellentmondana a közrendnek (ordre public).


28. cikk

DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐK
ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELŐK

1. Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai képviselők vagy konzuli tisztségviselők adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog, általános szabályai szerint vagy külön megállapodások rendelkezései alapján őket megilletik.
2. Az Egyezmény értelmében a természetes személy, aki az egyik Állam másik Államban levő vagy egy harmadik Államban levő diplomáciai vagy konzuli képviseletének tagja és a küldő Állam állampolgára, a küldő Államban illetőséggel bíró személynek tekintendő, ha abban a jövedelem- és vagyonadó tekintetében ugyanolyan kötelezettségeknek van alávetve, mint az abban az Államban illetőséggel bíró személyek.
3. Az Egyezmény nem alkalmazandó az egyik Államban jelenlevő nemzetközi szervezetekre, azok szerveire és tisztségviselőire és egy harmadik Állam diplomáciai vagy konzuli képviseletének tagjaira, ha azok ebben az Államban nincsenek alávetve ugyanolyan kötelezettségeknek a jövedelem- vagy vagyonadó tekintetében, mint az ebben az Államban illetőséggel bíró személyek.


29. cikk

TERÜLETI HATÁLY KITERJESZTÉSE

1. Az Egyezmény kiterjeszthető, teljes egészében vagy a szükséges módosításokkal Arubára vagy Holland Antillákra vagy mindkettőre, ha az illető ország lényegében hasonló jellegű adókat szed be, mint amilyenekre az Egyezmény alkalmazást nyer. Az ilyen kiterjesztés attól az időponttól kezdve lesz hatályos és alá van vetve olyan módosításnak és feltételnek, beleértve a felmondás feltételeit, ami előírható és amiben meg lehet állapodni diplomáciai úton történt jegyzékváltásban.
2. Más megállapodás hiányában az Egyezmény felmondásával nem kerül felmondásra az Egyezmény bármely kiterjesztése bármely országra, amelyikre e cikk szerint azt kiterjesztették.


VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

HATÁLYBALÉPÉS

1. Az Egyezmény a kormányok által egymásnak adott olyan írásbeli értesítések közül a későbbinek a kelte utáni harmincadik napon lép hatályba, amelyek szerint az illető Államokban megkívánt alkotmányos előírásoknak eleget tettek, és az Egyezmény rendelkezései az értesítések közül a későbbinek az átvételi évét követő naptári év január első napján vagy az után kezdődő adózási évekre és időszakokra lesznek érvényesek.
2. A Hágában 1938. november 15-én aláírt Egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére az egyenesadók területén a Jegyzőkönyvvel együtt hatályát veszti ennek az Egyezménynek a hatálybalépésekor. Mindazonáltal az először említett Egyezmény rendelkezései továbbra is érvényben maradnak olyan adózási évekre és időszakokra, amelyek a jelen Egyezmény rendelkezéseinek érvényességét megelőzően értek véget.



31. cikk

FELMONDÁS

Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig a Szerződő Felek egyike azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Fél felmondhatja diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról értesítést ad legalább hat hónappal bármely naptári év vége előtt, amely az Egyezmény hatálybalépésének keltétől számított öt éves időszak lejárta után következik. Ebben az esetben az Egyezmény érvényét veszti a felmondásról szóló értesítés átadásának naptári éve vége után kezdődő adózási évekre és időszakokra.
Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.
Készült Hágában, 1986. június 5. napján, két példányban, angol nyelven.

(Aláírások.)


Jegyzőkönyv

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Holland Királyság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására a jövedelem- és a vagyonadók területén a mai napon megkötött Egyezmény aláírásával egyidejűleg alulírottak megállapodtak abban, hogy a következő rendelkezések az Egyezmény szerves részét alkotják.


I.

A 2., 7. és 10. cikkekhez

Ha az egyik Állam adót szándékozik kivetni valamely külföldi részvétellel működő személyi társaság formájában létrehozott közös vállalkozás nyereségfelosztásaira, úgy az illetékes hatóságok tanácskoznak egymással, hogy egyetértésre jussanak arra nézve, hogy ez az adó az Egyezmény rendelkezései szerint kivethető-e.


II.

A 3., 6., 8., 13., 15. és 23. cikkekhez

Megállapítást nyert, hogy a „belvízi hajók” kifejezés bármely, belvízi szállítást végző vízijárművet jelent.


III.

Az 5. cikkhez

Az állandó üzleti berendezés magában foglalja az ipari tevékenység állandó berendezését is.



IV.

A 7. cikkhez

a) A 7. cikk 1. és 2. bekezdéseit illetően, ha az egyik Állam vállalkozása javakat vagy árut ad el vagy üzleti tevékenységet fejt ki a másik Államban egy ott levő telephely útján, úgy ennek a telephelynek a nyereségét nem a vállalkozás által kapott teljes összeg alapján, hanem csak annak a térítésnek az alapján kell megállapítani, amely az ilyen eladásokért vagy üzleti tevékenységért a telephely tényleges tevékenységének tudható be. Különösképpen ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések vagy helyiségek vagy közmunkák felügyeletére, ellátására, felszerelésére, vagy építési kivitelezésére vonatkozó szerződések, ha a vállalkozásnak telephelye van, úgy az ilyen telephely nyereségét nem a szerződés teljes összegének az alapján kell megállapítani, hanem a szerződésnek csak azon része alapján, amelyet ténylegesen a telephely teljesített abban az Államban, amelyben a telephely van. Az a nyereség, amely szerződésnek a vállalkozás központi irodája által teljesített részére vonatkozik, csak abban az Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás illetőséggel bír.
b) Ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használati jogáért kapott bármilyen fajtájú fizetés a vállalkozás olyan nyereségének tekintendő, amelyre a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően alkalmazást.


V.

A 10., 11. és 12. cikkekhez

Ha a 10., 11 vagy 12. cikkek rendelkezései értelmében kivethető adó összegét meghaladó adót szedtek be a forrásnál, úgy az adóbeszedés naptári évének lejárata utáni ötéves időszakon belül kérelmet kell benyújtani az adó többletösszegének visszatérítése érdekében annak az Államnak az illetékes hatóságánál, amely az adót beszedte.



VI.

A 16. cikkhez

a) Megállapítást nyert, hogy egy holland társaság igazgatója („bestuurder”) vagy megbízottja („commissaris”) olyan személyeket jelent, akiket ebben a minőségükben a részvényesek közgyűlése vagy az ilyen társaság más illetékes testülete jelöl ki és akiket a társaság általános igazgatásával, illetőleg a társaság ellenőrzésével bíztak meg.
b) Megállapítást nyert, hogy a Magyar Népköztársaság esetében az „igazgatótanács” kifejezés a társaság más hasonló testületét is magában foglalja.


VII.

A 24. cikkhez

Megállapítást nyert, hogy a 24. cikk 2. bekezdésében említett mérséklés kiszámításánál a 23. cikk 1. bekezdésében említett vagyont annak az ezen vagyont terhelő jelzálogjoggal biztosított adósságok értékével csökkentett értékében kell figyelembe venni és a 23. cikk 2. bekezdésében említett vagyont annak a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozó adósságok értékével csökkentett értékében kell figyelembe venni.
Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a Jegyzőkönyvet aláírták.
Készült Hágában, 1986. június 5. napján, két példányban, angol nyelven.

(Aláírások.)”

3. § (1) E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezéseit alkalmazni kell az 1988. évi január hó 1. napján vagy az után kezdődő adózási évekre és időszakokra.

(2) A Hágában, 1938. november 15-én aláírt egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére az egyenesadók területén a Jegyzőkönyvvel együtt hatályát veszti, rendelkezései azonban érvényben maradnak arra az adózási évre és időszakra, amely az 1988. évi január hó 1. napját megelőzően ért véget.

(3)5 A rendelet végrehajtásáról az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.

1

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

2

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

3

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

4

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

5

A 3. § (3) bekezdése a 221/2014. (IX. 4.) Korm. rendelet 108. §-a szerint módosított szöveg.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére