GK BH 1988/104
GK BH 1988/104
1988.04.01.
A szerződés létrejöttét akkor is meg lehet állapítani, ha a megrendelő a szerződés aláírása mellett egységár elemzés utólagos elkészítését igényelte [Ptk. 6. §, 395. § (1) bek.; GK 5. és 14. sz.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte 1 088 000 Ft és késedelmi kamata megfizetése iránt, mert az alperes részére megépítendő silótárolóhoz szerkezeti elemeket gyártott, le, de azok ellenértékét az alperes nem fizette meg.
Az alperes ellentmondásában arra hivatkozott, hogy a létesítmény megvalósítására a felek szerződést kívántak kötni, a szerződés azonban nem jött létre. Előadta, hogy a felperes szerződési ajánlatára véleményeltérést küldött azzal, hogy a szerződés megkötéséről csak a felperes által közölt egységár-elemzés ismeretében tud nyilatkozni. A felperes az egységár-elemzést megküldte, de ezután ő azt közölte vele, hogy nem tart igényt a létesítmény megépítésére.
A felperes arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a szerződés létrejött, és az időközben legyártott elemek ellenértékét jogosan számlázta. Kifejtette, hogy az alperes a véleményeltérési nyilatkozatában a szerződésdíj összegére nem tett észrevételt, az alperesnek a határidővel kapcsolatos véleményeltérési nyilatkozatát pedig a felperes elfogadta, és az elemek gyártását megkezdte. Álláspontja szerint az alperes jogcselekménye szerződéstől való elállásnak tekinthető, ilyen körülmények között pedig köteles a vállalkozó kárát megtéríteni. Kereseti követelését másodlagosan a Ptk. 6. §-ában foglaltakra alapította, mert kellő alappal bízhatott a szerződés létrejöttében.
Az alperes viszont közölte, hogy álláspontja szerint a szerződés nem jött létre. Hangsúlyozta, hogy a felperes az ajánlatának elfogadását nem igazolta, márpedig a szerződési ajánlat 13. pontjában foglaltak szerint, amennyiben a felek valamennyi vitás kérdésben megegyezni nem tudnak, a szerződés nem jön létre. A felperesnek a Ptk. 6. §-ában foglaltakra való hivatkozása tekintetében azt adta elő, hogy a felperest nem érte kár, mert a legyártott elemeket értékesítette.
Az elsőfokú eljárás során a felperes módosította keresetét, és követelését 298 842 Ft-ra leszállította. Arra hivatkozott, hogy mivel az elemeket időközben értékesítette, a tárolási költség, a bruttó fedezet és a késedelmi kamat összege képezi a követelését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy a felek között a szerződés lényeges feltételeiben nem volt megállapodás, a szerződés tehát nem jött létre. A felperesnek a Ptk. 6. §-ában foglaltakra való hivatkozása sem helytálló, mert az alperes nem valósított meg olyan magatartást, amelyre figyelemmel kártérítési kötelezettsége megállapítható lenne. A Legfelsőbb Bíróság GK 14. sz. kollégiumi állásfoglalására utalva a bíróság kifejtette, hogy a felperes kártérítési igénnyel csak akkor léphetett volna fel, ha az alperes közlése alapján kellő megalapozottsággal számolhatott volna a szerződés létrejöttével, a megállapított tényállás alapján azonban a felperes a szerződés létrejöttével megalapozottan nem számolhatott.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és a megyei főügyészség fellebbezést nyújtott be.
A felperes a fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatásával az alperes marasztalását. Kifejtette, hogy álláspontja szerint kártérítési igénye megalapozott. Arra hivatkozott, hogy létrejött a szerződés, hiszen az alperes levélben azt közölte, hogy a megkötött építési szerződést felmondja. Az elemek gyártását azért is meg kellett kezdenie, mert az alperes a véleményeltérési nyilatkozatában rövidebb határidő meghatározását kérte. Szerinte a felek az általános szerződéskötési szokások szerint jártak el, és közös akaratuk a szerződés megkötésére irányult. Végül kifejtette, hogy álláspontja szerint igénye a Ptk. 6. §-ában foglaltak szerint is megalapozott lehet, mert az alperes közlése alapján kellő megalapozottsággal számolhatott a szerződés létrejöttével. A fellebbezési tárgyaláson a keresetét leszállította 257 262 Ft-ra és ennek kamataira.
A főügyészség a fellebbezésében indítványozta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, újabb tárgyalás megtartásának és újabb határozat hozatalának elrendelését. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlannak és ez okból törvénysértőnek látszik, mert a felperes az alperes által kért egységár-elemzés megküldésével ráutaló magatartás formájában elfogadta az alperes újabb ajánlatát, a felek között tehát a szerződés létrejött. Ilyen körülmények között az alperesnek az a nyilatkozata, hogy a létesítmény megvalósítását nem kívánja, a szerződéstől való elállásnak minősül. Az elsőfokú bíróság tehát véleménye szerint akkor járt volna el helyesen, ha megvizsgálja, hogy az alperes elállása következtében a felperest milyen kár érte.
A legfőbb ügyész képviselője a főügyészség fellebbezését fenntartotta.
A fellebbezések az alábbi értelemben alaposak.
A per adatai alapján, figyelembe véve a gazdálkodó szervezetek közötti vállalkozási és szállítási szerződések létrejöttével kapcsolatos bírósági gyakorlatban kialakult elveket – különösen a GK 5. sz. állásfoglalásban ismertetett jogelveket – megállapítható, hogy a felek között a szerződés létrejött.
Az iratokhoz csatolt okirati bizonyítékok szerint a felperesnek küldött véleményeltérési nyilatkozatában az alperes a teljesítési határidőre vonatkozóan tett eltérő nyilatkozatot, a díjra vonatkozóan pedig egységárelemzéssel bővített költségvetést igényelt. Ebből is megállapítható a szerződés megkötésére irányuló szándéka, hiszen a véleményeltérés mellett a szerződési ajánlatot aláírta. Megállapítható továbbá, hogy az egységárelemzés megküldéséig sem kívánta a szerződéskötést függőben tartani, ezt nem tartotta lényeges szerződési feltételnek. A felperes az egységárelemzést elküldte, és az alperesnek a határidőre vonatkozó ajánlatát szintén elfogadta. Az alperes az 1986. március 14-én kelt nyilatkozatában azt közölte a felperessel, hogy „oly vezetői döntéshozatalra kényszerült”, amely szerint a perbeli létesítményt nem építteti meg, egyben közölte, hogy a megkötött szerződést „felmondja”.
A Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Arra tekintettel, hogy a felperes a perbeli létesítményhez gyártott elemeket időközben értékesítette, jogos követelése a tárolási költség, illetőleg a késedelmi kamat tekintetében állapítható meg. A felperesnek egyéb kára nem keletkezett, mert az értékesítés során a haszon az árban megtérült.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 252. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján megváltoztatta, és az alperest a fellebbezési eljárásban ismét leszállított keresetnek megfelelően marasztalta. (Legf. Bír. Gf. V. 30 440/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás