GK BH 1988/106
GK BH 1988/106
1988.04.01.
A megrendelő elállása miatt elmaradt vagyoni előny mértékének a megállapításánál nem a vállalkozó tervezett nyeresége, hanem a tényleges haszonkiesés az irányadó. A jogosult által összehasonlítás céljából megjelölt szerződésekből kimunkálható tényleges haszon mértéke önmagában szintén nem elegendő a kár összegének meghatározásához [Ptk. 355. § (4) bek.].
A felperes az alperes megrendelésére vállalkozott az utóbbi csarnoképületének szerelésére 1985. augusztus 31-i határidővel. A szerződés szerint a munkaterület átadási határideje 1985. június 1. napja volt, s az alperes 1985. június 1-ig a munkaterülete tartozott szállítani a csarnok acélszerkezetét. Az alperes a felszerelendő szerkezetet nem szállította le, a felperes ezért 1985. június 11-én a munkaterület átvételét megtagadta. Az alperes 1985. június 20-án a vállalkozási szerződéstől elállt.
A felperes keresetében a szerződéssel kapcsolatos előkészítési munkák, valamint más, kisebb haszonnal járó munkavállalás miatti elmaradt haszon címén az alperest 364 817 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes az acélszerkezet le nem szállítása miatt csak a szerződés módosítását kezdeményezhette volna. A teljes szerkezetnek a munkaterületre való elhelyezése akadályozta volna a munkavégzést. Mivel a felperes a munkaterület átvételének megtagadásával megszegte a szerződést, az alperes érdekmúlás miatt állt el attól, s így kártérítési felelőssége nem áll fenn. Vitatta a kereset összegszerűségét is, nevezetesen, hogy a felperes a versenytárgyaláson elnyert munka előkészítése címén nem igényelhet kártérítést, az elmaradt haszon ténye és összegszerűsége pedig nincs bizonyítva. A későbbiekben arra is hivatkozott, hogy a szerződés a felek között nem jött létre, mert az anyag szolgáltatására vonatkozóan a felek között nem volt egyetértés.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperest a szerződés előkészítésével és megkötésével kapcsolatban 50 471 Ft kár érte, amely a helyszíni szemle és az ajánlatkészítés, valamint az utazás költségeiből tevődik össze. A felperes megkísérelte a perbeli szerződés megszűnése miatt felszabadult létszámot más munkákon foglalkoztatni. Ez utóbbira vonatkozó szerződések azonban alacsonyabb haszonkulcsot tartalmaztak, így a felperest a perbeli és a helyettesítő munkák haszonkulcsának különbözete miatt 72 042 Ft, összesen tehát 122 517 Ft kár érte. A felperes keresetét erre az összegre leszállította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 122 517 Ft kártérítés és kamata megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint az alperes elállásában a felperes magatartása nem játszott szerepet, mert a felperes – az acélszerkezet le nem szállítása miatt – csak határidő módosításra tartott igényt. Az alperes választotta a szerződés módosítása helyett az elállást, amely ennélfogva csak a megrendelő általános elállási jogcímén alapulhatott, s ez kártérítési felelősséggel jár együtt. A felperest ért kár meghatározásánál az elsőfokú bíróság elfogadta a szakvéleményt, és az alperest az abban meghatározott összeg megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása, a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Továbbra is állította, hogy elállásának jogcíme a felperes szerződésszegése volt, az hogy a munkavégzésre alkalmas munkaterület átvételét megtagadta. A kártérítés jogalapjára nézve megismételte az elsőfokú eljárásban elhangzott nyilatkozatait. Az összegszerűség tekintetében kifogásolta, hogy a szakértő nem vizsgálta, hogy mennyi volt a felperes tényleges jövedelme 1985. évben.
A fellebbezés az alábbiak szerint csak részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a felek között a vállalkozási szerződés úgy jött létre, hogy az alperes 1985. június 1-jéig köteles a munkaterületre szállítani a csarnok teljes szerkezetét. Ez a szerződéses feltétel ugyanis az 1985. január 9-én kelt felperesi szerződéstervezet 1. sz. mellékletében szerepel, amelyre nézve az alperes nem élt véleményeltéréssel. A felperes az alperes véleményeltérésére adott válaszában csak megismételte az 1. sz. melléklet fenti kikötését, amikor a munkaterület szolgáltatási határidejére vonatkozó alperesi véleményeltérést elfogadta.
Az alperes nem vitatta, hogy 1985. június 1-jére, sőt egész június hónapban nem szállította a munkaterületre a felszerelendő acélszerkezetet. A felek között vitás volt azonban, hogy az alperesnek a szerződéstől való elállása a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános, avagy a 395. §-ának (3) bekezdése szerinti szerződésszegés miatti jogcímen alapszik-e.
A GK 16. sz. állásfoglalás szerint, ha a megrendelő a szerződéstől eláll, a másik félhez intézett nyilatkozatában az elállás okát, illetve jogcímét is közölni kell. Ennek hiányában, vagy ha az eset körülményeiből az elállás különös jogcíme nyilvánvalóan nem következik, az elállási nyilatkozatot a megrendelő általános elállási joga alapján kell hatályosnak tekinteni. A megrendelő az elállás különös – szerződésszegésen alapuló – jogcímét később is megjelölheti.
Az alperes 1985. június 20-án kelt levelében az elállás okaként azt közölte, hogy a felperes nem mutat készséget az acélszerkezet részletekben való leszállítására vonatkozó megállapodás létrehozására, az elállás jogcímét azonban csak 1985. október 10-én kelt levelében jelölte meg érdekmúlásban. A Legfelsőbb Bíróság azonban a fentiek alapján nem látta megállapíthatónak az alperes javára a Ptk. 395. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, a vállalkozó késedelmével kapcsolatos érdekmúlás miatti elállás feltételeit. A jelen esetben ugyanis éppen az alperes volt az, aki az anyagszállításra vonatkozó szerződéses kötelezettségét megszegte, s ezzel a kivitelezés késedelmét okozta.
A megrendelő azonban a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése alapján általános elállási jogával – a szerződés teljesítéséig – bármikor élhet, így az alperes magatartását az általános elállás feltételeit figyelembe véve kell elbírálni. Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes elállásának elfogadható jogcímét, valamint az emiatt a felperesnél keletkezett kárért való felelősségét helyesen állapította meg. Egyébként is legfeljebb az alperes jogtalan elállása jöhetne szóba, ami az alperes felelősségét esetleg csak súlyosbíthatná, hiszen a felperes kötbérigénye is szóba jöhetne.
A felperes kárként a szerződés előkészítésével és megkötésével kapcsolatos költségeket, valamint a kieső munkán és a helyettesítő munkákon elérhető haszon különbözetét érvényesítette.
A felperes a munkát versenytárgyaláson nyerte el. A versenytárgyalási rendszer alkalmazásáról szóló 7001/1984. PM IV. sz. irányelv kimondja, hogy a versenytárgyalásra tett ajánlatok kidolgozásáért díj nem követelhető. Az ezzel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat szerint a vállalkozó kockázata körébe tartozik, hogy ha a versenytárgyalást nem nyeri el, akkor az ajánlat kidolgozásával kapcsolatos költségei nem térülnek meg [Legf. Bír. Gf. V. 30 626/1984., BH 1985/12., 475. sz.]. A jelen esetben azonban a felperes elnyerte a pályázatot, s az annak alapján elvégzendő építési-szerelési munka árában, közelebbről a bruttó fedezetben [3/1980. (I. 16.) ÉVM-ÁH sz. r. 17. §], a regie-költségek keretében térültek volna meg a szerződés előkészítésével és megkötésével kapcsolatos költségei. Az alperesnek a szerződéstől való elállása folytán ez a lehetőség megszűnt, s a felperesnél – a szakvélemény szerint is – ténylegesen felmerült költségek megtérületlenül maradtak, azaz a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése értelmében megtérítendő kárként jelentkeznek.
A szerződés előkészítésével kapcsolatos költségekből 13 671 Ft-ot tett ki a felperes székhelyéről a munkavégzés helyszínére, illetve az alperes székhelyére való többszöri utazás költsége (1953 km x 7 Ft). A Legfelsőbb Bíróság a felperes által csatolt kimutatásból megállapította, hogy ezen összegből az 1985. július 2-án felmerült, Debrecen-Hajdúnánás-Debrecen viszonylatú út 651 Ft összegű költségét a felperes megalapozottan nem követelheti, mert erre az utazásra az elállást, vagyis a szerződés megszűnését követően került sor. Az ezen felüli, a szerződés megkötésével kapcsolatos 49 820 Ft összegű költség azonban a szakvélemény szerint ténylegesen felmerült, mértéke nem túlzott, ezért a Legfelsőbb Bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében – a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján – helybenhagyta, míg a felperes keresetét 651 Ft és kamatai tekintetében elutasította.
A felperes keresetében elmaradt haszon címén is érvényesít kártérítést. Az elsőfokú bíróság – a szakvélemény alapján – az elmaradt haszon mértékét úgy állapította meg, hogy az elállással érintett szerződés, bruttó fedezetének nyereségtartalmát összevetette a felperes által megjelölt, 1985. július 25-től 1985. december 15-ig terjedő időszakra vonatkozó 4 másik szerződés bruttó fedezetéből a nyereségre jutó résszel, és a százalékos kulcsokban jelentkező különbözet összegének megfizetésére kötelezte az alperest.
Ezzel a módszerrel azonban a felperes ténylegesen elmaradt haszna nem állapítható meg. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint kártérítésként az elmaradt vagyoni előny is megítélhető. A kialakult bírói gyakorlat az, hogy gazdálkodó szervezetek esetében a kár mértékének megállapítása szempontjából nem a tervezett nyereség az irányadó, hanem az a tényleges haszonkiesés, amit reális és ellenőrizhető adatok igazolnak (Legf. Bír. Gf. I. 31 942/1985., BH 1986/12., 514. sz.). A felperes által kiragadott négy szerződés nyereségtartalmának összehasonlítása ugyanis nem megbízható támpont az összegszerűség tisztázásához.
Mivel a felperes keresetének ezen részében további nagy terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatása után hozható csak megalapozott döntés, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét 50 471 Ft-ot meghaladó részében a perköltségre is kiterjedően – a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az első fokon eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban mindenekelőtt tisztázni kell, hogy az elmaradt haszon mértékének megállapítása milyen költségekkel járó bizonyítást igényelne, s ehhez képest kell dönteni a bizonyítás legcélszerűbb módjáról. Ha a bizonyítási eljárás nem okoz aránytalan költségeket, akkor annak során kell megvizsgálni, hogy a felperesnek a perbeli szerződés időtartamára (1985. június 1.-augusztus 31.) eső létszámhelyzete és kapacitás lekötöttsége igényelte-e helyettesítő munkák elvállalását, s ha igen, úgy erre az időszakra milyen munkát vállaltak, azt ténylegesen milyen jövedelmezőséggel teljesítették, s ehhez képest milyen haszna maradt el a felperesnek. Az erre vonatkozó adatokat a felperesnek kell a bíróság, illetve a szakértő rendelkezésére bocsátani. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 402/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás