MK BH 1988/114
MK BH 1988/114
1988.04.01.
A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közös megegyezés létrejötte a felek olyan határozott és azt kifejezésre juttató magatartása alapján állapítható meg, amelyből félreérthetetlenül kitűnik az a szándékuk, hogy a munkaviszonyt – közösen meghatározott időpontban – minden egyéb körülménytől függetlenül meg akarják szüntetni [1967: II. törvény 2. § (4) bek., 25. § (1) bek.; 28/1986. (VII. 16.) MT sz. r.].
Az alperes 1974-től dolgozott a megyei tanácsnál, előbb a titkárság szervezési és jogi osztályára, majd 1979. augusztus 16. napjától a mezőgazdasági és élelmezési osztályra nevezték ki főelőadó munkakörbe. 1983-ban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól Kiváló Munkáért kitüntetést kapott, 1984. évben pedig kiérdemelte a tanácsi közszolgálatért törzsgárda bronz fokozatát. Munkája és magatartása ellen az ezt követő időszakban sem merült fel kifogás.
1986-ban a tanácsnál elrendelt átszervezés és létszámcsökkentés folytán a mezőgazdasági és élelmezési osztályon hat dolgozó munkaviszonyát kívánták megszüntetni. A munkáltatói jogkör gyakorlója – P. J. osztályvezető – a két osztályvezető-helyettes és a személyzeti vezető jelenlétében közölte az alperessel, hogy a létszámcsökkentés őt is érinti, elkészítették a felmondását, amely szerint a munkaviszonya 1986. december 31. napján megszűnik. Egyidejűleg felajánlotta a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését.
Az alperest a közlés váratlanul és felkészületlenül érte, nem adott határozott választ. A kialakult vita során kijelentette, hogy nem kíván az osztályon tovább dolgozni, de visszautasította azt a lehetőséget, hogy elősegítsék más munkáltatónál való elhelyezkedését. Többször megismételte azt a kívánságát, hogy a megyei tanácsnál szeretne maradni, helyezzék át az igazgatási osztályhoz a négy fős jogi csoport egyik tagjaként.
Az osztályvezető a megbeszélésről emlékeztetőt készített, amelyben rögzítette, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése kérdésében egyhangú döntés született. Ezt követően még többször megkísérelte a beszélgetés folytatását, de az alperes ettől elzárkózott. Az osztályvezető tájékoztatta az alperest az 1986. december 19. napján kelt írásbeli értesítésében, hogy munkaviszonya 1986. december 31. napján megszűnik, és felhívta munkakönyvének és egyéb okmányainak az átvételére.
Az alperes ekkor a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, és annak megállapítását kérte, hogy a munkaviszonya nem szűnt meg.
A megyei tanács döntőbizottsága a határozatával helyt adott a kérelemnek. Határozatát azzal indokolta, hogy a közös megegyezés érvényességi feltétele a kötelező írásbeliség. Ennek hiányában nem szüntethető meg a munkaviszony az 1967: II. törvény 25. §-ának (1) bekezdése alapján.
A munkáltató keresettel támadta meg a munkaügyi döntőbizottság határozatát.
A munkaügyi bíróság megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és az alperes kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az alperes munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg 1986. december 31. napján. Az ítélet indokolásában rámutatott, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének nincs kötelező alaki feltétele, arra szóban akkor is sor kerülhet, ha a munkaszerződés – jelen esetben a kinevezés – írásba foglalása kötelező. Bizonyítottnak találta, hogy az alperes hozzájárult a munkaviszonyának a megszüntetéséhez, és megállapította, hogy ehhez a jognyilatkozathoz kötve van, és azt csak a másik fél hozzájárulásával vonhatja vissza.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság a perben feltárt tényállás alapján tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg.
Az 1967: II. törvény 25. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a munkáltató és a dolgozó a munkaviszonyt közös megegyezéssel bármikor megszüntethesse. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a közös megegyezéshez mindkét fél feltétel nélküli, félreérthetetlen akarat-elhatározására van szükség. A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére irányuló, feltétel nélküli akarat-elhatározásnak a megállapításához a felek határozott magatartására és annak olyan kifejezésre juttatására van szükség, amelyből félreérthetetlenül kitűnik az a szándékuk, hogy a munkaviszonyt – a közösen meghatározott időpontban – minden jövőbeni eseménytől függetlenül megszüntetik. Ezért ha a közös megegyezést a munkáltató kezdeményezi – az 1967: II. törvény 2. §-ának (4) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettség folytán – a dolgozónak általában kellő időt kell biztosítani megfontolt elhatározása kialakításához. Különösen így van ez, ha alternatív javaslatként az átszervezésre és a létszámcsökkentésre alapított felmondást helyezi kilátásba a munkáltató. Ennek a jogkövetkezményei ugyanis előnyösebbek lehetnek a dolgozó számára, figyelemmel a kötelezően előírt felmondási és felmentési idő biztosítására, valamint a felmondási idő meghosszabbításáról és az elhelyezkedési támogatásról szóló 28/1986. (VII. 16.) MT számú rendelet előírásaira.
A felperes – állítása szerint október 7. napján – minden erre utaló előzmény nélkül javasolta az alperesnek, hogy munkaviszonyát három hónapon belül – 1986. december 31. napján – szüntessék meg közös megegyezéssel. Ezt nyilván azért tette, mert tisztában volt azzal, hogy az alperes munkaviszonyát december 31. napjával nem mondhatta volna fel szabályszerűen, mint ahogyan azt eredetileg tervezte. Tény, hogy a felperest váratlanul érte a közlés, és tett is olyan kijelentést, hogy nem kíván az osztályon tovább dolgozni. E közlésből azonban, valamint a felperes által meg nem állapítható időben készült feljegyzésből nem vonható le olyan következtetés, hogy ez alkalommal közös megegyezés történt volna a peres felek között az alperes munkaviszonyának december 31-i hatállyal való megszüntetésére. Az emlékeztető csupán a munkáltató döntését rögzíti, de nem a peres felek közös megegyezését. A megegyezés hiányát támasztja alá az is, hogy a felperes október 7-ét követően lépéseket tett az alperes elhelyezkedése érdekében.
A munkaügyi bíróságnak a kifejtettekkel ellentétes álláspontja nem felel meg a perben feltárt bizonyítékoknak és a jogszabályoknak. (M. törv. II. 10 156/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás