BK BH 1988/128
BK BH 1988/128
1988.05.01.
Sajtóközlemény esetén a cikk egészének vizsgálata alapján lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a magánvádlót érintő, a valóságnak megfelelő tényállításoknak az újságíró részéről történt megtétele mennyiben volt szükséges [Btk. 182. §, 179. §].
A kerületi bíróság a terheltet az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, egyben kötelezte a magánvádlót 250 forint bűnügyi eljárási költségnek a terhelt védője részére történő megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az egyik országos napilap cikket közölt, amelynek szerzője a terhelt, a lap munkatársa volt.
A cikk a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság egyik ülése alapján a nagyközségi tanács által tartós használatba adott építési telkek ügyében lefolytatott vizsgálat megállapításai mögött meghúzódó jelenségekről számolt be. Ennek során a cikkíró a magánvádló – volt tanácselnök – „kiskirálykodását” tekintette olyannak, amely lehetővé tette a „bűvös kör kiterebélyesedését”. A magánvádló ugyanis súlyos társadalmi problémákat idézett elő azáltal, hogy önkényeskedésével „forrpontig hevítette a közhangulatot, adósságba döntötte és valóságos neurasztikus góccá változtatta a nagyközséget”. Bár a magánvádlót a tanácselnöki funkciójából menesztették, a korábbi intézkedéseinek hátrányos következményei megmaradtak, amelyekkel most a helyi vezetésnek kell megbirkóznia.
A szóban forgó cikk alapja a KNEB által lefolytatott az a vizsgálat volt, amely a magánvádlónak, a nagyközségi tanács elnökének a tevékenységével kapcsolatban tett megállapításokat tartalmazta.
A másodfokú bíróság a kerületi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a terhelt ellen indult büntetőeljárást megszüntette, őt megrovásban részesítette, egyben kötelezte, hogy a magánvádlónak 420 forint eljárási költséget fizessen meg.
A másodfokú bíróság határozata ellen a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság nem értett egyet a kerületi bíróság által levont jogi következtetéssel.
A cikket elemezve arra a megállapításra jutott, hogy a magánvádlóra vonatkozó írásrész szükségtelen és a cikkel össze nem függő olyan tényállítások, és ténymegállapítások használatát jelenti, amelyet a közérdek sem indokol.
Minthogy pedig a közérdek vagy jogos magánérdek hiányában a rágalmazás vétsége való tények állításával is elkövethető, a terhelt cselekménye alkalmas volt a Btk. 179. §-a (2) bekezdésének b) pontjába foglalt vétség megállapítására, de a csekély fokban fennálló társadalomra-veszélyességre figyelemmel, a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése szerinti megrovás alkalmazását látta indokoltnak.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy ha valamely sajtóközlemény a hatóságoktól kapott adatokon alapszik, s az adatoknak és a tájékoztatásnak megfelel, vagy azokkal összhangban áll: a cikk írójának a büntetőjogi felelősségét általában nem lehet megállapítani. Más a büntetőjogi felelősség megítélése olyan esetben, ha az újságíró – mint a jelen cikkben is – a hivatalos vizsgálat által tett megállapításokból kiindulva a káros társadalmi vagy gazdasági jelenség okait, illetőleg ennek hátterét kutatva önállóan tesz ténymegállapításokat, vagy von le ténybeli következtetéseket. Az ilyen önálló szellemi alkotómunka esetén alapvetően fontos kívánalom, hogy a sajtó munkatársai a társadalom életének minden lényeges eseményéről pontosan, vagyis a valósághoz hűen tájékoztassák a közvéleményt.
Megfelelően foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az adott esetben, a cikkben szereplő tényállítás lényeges elemei valónak bizonyultak. Az inkriminált tényállítások és a mögöttük rejlő tények lényegi egyezése mellett feltárható körülmények az újságírásnál szükségszerű egyszerűsítésből és tömörítésből fakadóak, a hangulati színezettség pedig olyan publicisztikai követelmény, amelyhez fűződő alkotói szabadságtól az újságírót nem lehet megfosztani.
A most írtakhoz képest téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, mely szerint a cikknek a magánvádlóra vonatkozó – egyébként valónak bizonyult – tényállításai szükségtelenek voltak, tehát azok használatát a közérdek nem indokolta.
Csupán a cikk egészének vizsgálata alapján lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a magánvádlóra vonatkozó, valóságnak megfelelő tényállításoknak a cikkíró részéről történő megtétele mennyiben volt szükséges.
Az önálló szellemi alkotásokban testet öltött tényállítások vizsgálata esetén – a büntetőjogi felelősség felderítése körében – a bíróságnak nem feladata a mű kifogásolt része és annak egésze összevetésének bírálata. Ez a módszer annak megítélésénél sem fogadható el, hogy a tett tényállítás szükséges volt-e vagy sem, ugyanis ez a cikkíró szellemi alkotómunkájának a bírálatát jelenti, ami nem a bíróság feladata.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre figyelemmel megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzése törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte, és a terheltet a Be 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján, a Btk. 22. §-ának i) pontjára tekintettel az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, végül a magánvádlót a Be 328. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a bűnügyi költség viselésére. (B. törv. III. 258/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás