BK BH 1988/132
BK BH 1988/132
1988.05.01.
Devizagazdálkodás megsértése vétségének megállapítása a téves felmentő rendelkezés és deviza-szabálysértés megállapítása helyett [Btk. 309. § (1) bek.; Be 260. §].
A városi bíróság a vádlottat a devizagazdálkodás megsértésének vétsége vádja alól felmentette, és őt deviza-szabálysértés miatt 3000 forint pénzbírsággal sújtotta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.
A vádlott devizahatósági engedély nélkül jogügyletet kötött külföldi állampolgárokkal. A házuk szobáját NSZK állampolgároknak bérbe adta, és tőlük 12 napi bér fejében 270 NSZK márkát vett át, amelynek forint értéke 5550 forint volt. Ezt a valutamennyiséget 8 napon belül a Magyar Nemzeti Bankban vételre nem ajánlotta fel. Megtartásával megszegte az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és a 9. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosságoktól mentesen, helyesen állapította meg. Azt a megyei bíróság csupán annyiban helyesbíti a másodfokú tárgyalás anyagává tett hivatalos feljegyzés alapján, hogy munkaszüneti napon is nyitva van a helyi valuta beváltó iroda.
Az elsőfokú bíróság azonban törvényt sértett akkor, amikor a vádlottat a devizagazdálkodás megsértése vétségének vádja alól felmentette.
Ezen törvénysértő határozat meghozatalát az anyagi jogszabályok téves értelmezése okozta. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helytelenül értelmezte az 1974. évi 1. sz. tvr. végrehajtásáról rendelkező 1/1974. (I. 17.) PM számú rendelet 10. §-ának f) pontjában és a 3. §-ában foglaltakat.
Az állandó és töretlen bírói gyakorlat szerint a fenti devizajogszabályok helyes értelmezésénél a szabálysértési érték megállapításakor az elkövető cselekvősége nem választható szét a szabálysértési értékre elkövetett és az azt meghaladó érték tekintetében. A hivatkozott PM rendelet 10. §-ának f) pontja értelmében ugyanis az összesen 5000 forintot meg nem haladó értékű szolgáltatás teljesítéséhez nem kell devizahatósági engedély. A vádbeli esetben a vádlott 5400 forint értékű szolgáltatás ellenértékét fogadta el külföldi fizetőeszközben. Ezzel a magatartásával mindenképpen megszegte az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat, és így jogellenesen jutott hozzá az engedély nélkül birtokban tartható mennyiséget meghaladó valutaösszeghez.
Téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja is, hogy a vádlott felajánlási kötelezettségét nem szegte meg, és mivel a teljesítésre munkaszüneti napon került sor, jogosult volt 2000 forint értékben a külföldi fizetőeszközt elfogadni, és a deviza-szabálysértést a különbözetre, 3550 forintra követte el.
A fent hivatkozott körülményekre figyelemmel a vádlott már az ügylet megkötésekor megszegte a devizaszabályokat, ezt követően pedig, amikor elfogadta a külföldiektől a valutában történt teljesítést, ugyancsak deviza-szabályszegés állapítható meg a terhére, ugyanis a másodfokú bíróság által kiegészített tényállásra figyelemmel lehetőség lett volna a forintban történő teljesítésre, mert munkaszüneti napon is nyitva volt a valuta beváltóhely.
Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be 260. §-a alapján megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Mivel a vádlott megszegte a devizagazdálkodásról szóló jogszabályi rendelkezéseket, ezért a cselekményével a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és eszerint minősülő devizagazdálkodás megsértésének vétségét valósította meg. A megyei bíróság ebben bűnösségét megállapította, és őt a cselekménye tárgyi súlyához igazodó napi tételnek megfelelő és a vagyoni, jövedelmi viszonyaival arányban álló napi tétel összegű pénzbüntetésre ítélte. (Zala Megyei Bíróság Bf. 617/1987. szám).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás