PK BH 1988/137
PK BH 1988/137
1988.05.01.
Ha a lakásról való lemondáshoz a további bérlő-kiválasztási joggal rendelkező közület hozzájárulása szükséges, a hozzájárulás – annak megtagadása esetén – bírósági ítélettel nem pótolható [Ptk. 5. § (3) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 86. § (4) bek., és 88. § (4) bek.].
A felperes jogtanácsosként dolgozott az alperesnél. Az alperest bérlő-kiválasztási jog illette meg egy két szobás komfortos tanácsi bérlakásra, és erre figyelemmel az alperes kijelölése alapján a helyi lakásügyi szerv 1980. július 1-jén kiutalta a fenti lakást a felperes részére. A felperes lakáshasználatba-vételi díjat nem fizetett. A felperes 1981. márciusában megbetegedett, és 1982. márciusa óta rokkantsági nyugdíjas.
A felperes időközben családi házat épített, majd 1984. augusztus 14-én bejelentette az államigazgatási hatóságnak, hogy lakásbérleti jogviszonyáról térítés ellenében lemond, és a lakáshasználatba-vételi díj háromszoros összegének megfelelő térítés kifizetését kéri. Az államigazgatási hatóság, a lakásügyi osztály a lemondást nem fogadta el, utalva arra, hogy a lakásra háromszoros bérlőkijelölési joggal rendelkező alperes a lemondáshoz nem járult hozzá.
A felperes keretében az alperesnek a lakásbérleti jogviszonyról történt lemondással kapcsolatos elfogadó nyilatkozata bírói ítélettel történő pótlását kérte. Keresetlevelében egyben 114 000 forint térítési díj megfizetését is igényelte, ez utóbbi kereseti kérelmétől azonban a per során elállt, és csupán a jognyilatkozat bírói ítélettel való pótlását kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában azt állapította meg, hogy az alperest háromszori bérlő-kiválasztási jog illette a perbeli lakáson. A felperes a második bérlő volt, így tehát az alperesnek még további egyszeri bérlő-kiválasztási joga fennáll. Az alperes így nem köteles hozzájárulni a felperes lemondó nyilatkozatához és a hozzájárulását nem lehet ítélettel pótolni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és keresetében helyt-adást kért.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolásában a másodfokú bíróság hivatkozott a Ptk. 5. §-ának (1) és (3) bekezdésére, valamint arra, hogy az adott esetben jogszabály által megkívánt nyilatkozatról van szó, amelynek bírói ítélettel történő pótlására – a jogszabályban írt feltételek fennállása esetén – lehetőség van. Miután pedig az elsőfokú bíróság e feltételek fennállását nem vizsgálta, ítélete érdemben nem volt felülbírálható, s ezért a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróság bizonyítást folytatott le, megállapította, hogy a felperes lakásáról történő lemondásához az alperes köteles hozzájárulni. Kötelezte a felperest 6840 forint feljegyzett illeték megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése alapján a felperes által kért alperesi nyilatkozat ítélettel pótolható, a jogszabályban írt feltételek fennállása esetén. Az alperes pedig alaptalanul tagadta meg a lemondáshoz történő hozzájárulást, figyelemmel a felperes oldalán jelentkező méltánylást érdemlő magánérdekre, nevezetesen a felperes súlyos betegségére.
A városi bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerős lett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peradatok szerint a perbeli tanácsi bérlakásra vonatkozóan az alperest háromszoros bérlő-kiválasztási jog illette.
A felperes e lakás bérleti jogáról kívánt lemondani a lakásügyi hatóság javára.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 86. §-ának (4) bekezdése szerint a lakásbérleti jogviszonyról érvényesen csak írásban és akkor lehet lemondani, ha a lemondáshoz a lakásra további bérlő-kiválasztási joggal rendelkező közületi szerv hozzájárult.
Helytállóan állapította meg ezért a bíróság azt, hogy az alperesnek az a nyilatkozata, amelyet a felperes a lakásbérleti jogviszonyáról való lemondáshoz igényelt, jogszabályban megkívánt nyilatkozat.
A Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése tiltja a joggal való visszaélést és a (3) bekezdés úgy rendelkezik: ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.
Az elsőfokú bíróság a felek közötti vita eldöntése során kizárólag azt vizsgálta, hogy a felperes oldalán jelentkezik-e méltánylást érdemlő magánérdek, és figyelmen kívül hagyta a fenti jogszabályhelynek azt a rendelkezését, amely szerint jognyilatkozat pótlására – az egyéb feltételek fennállása esetén is – csupán akkor kerülhet sor, ha a jogszabály által kívánt jognyilatkozat megtagadása joggal való visszaélést jelent.
A Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésében írt szabályozás kivételes lehetőséget biztosít, s e rendelkezés alkalmazása esetén nem kerülhet sor a felek eltérő érdekeinek szembeállítására, illetőleg annak mérlegelésére, hogy a jognyilatkozat pótlása vagy ennek elmaradása jelent-e valamelyik fél részére kisebb, illetőleg nagyobb hátrányt.
Az a fél ugyanis, aki mérlegelheti, hogy meghatározott jognyilatkozatot megtesz-e vagy sem, e mérlegelési jogától nem fosztható meg, és belátásától függ, hogy az adott jognyilatkozatot megteszi-e. Kizárólag abban a kivételes esetben kerülhet sor akarata ellenére a jognyilatkozat bírói ítéletével való pótlására, ha a jognyilatkozat elmaradása a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával ellentétes, visszaélésszerű joggyakorlás.
Amennyiben a jognyilatkozat megtagadása a nyilatkozónak bármely jogszerű érdekét szolgálja, úgy joggal való visszaélésről a nyilatkozat elmaradásával kapcsolatban nem is lehet szó.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 88. §-ának (4) bekezdése kötelezően előírja, hogy a bérlő-kiválasztási joggal rendelkező közületi szerv köteles a lakásügyi hatóság részére az általa a bérlőnek kifizetett pénzbeli térítésnek megfelelő összeget visszatéríteni, ha a bérlő ilyen tanácsi bérlakásra létesített lakásbérleti jogviszonyról a lakásügyi hatóság javára pénzbeli térítés ellenében lemond. Ehhez képest az alperes – a felperes lakásbérleti jogviszonyáról történő lemondáshoz való hozzájárulás esetén – nem jelentéktelen anyagi terhet vállalt volna.
Ez a kötelezettségvállalás pedig az érdekeivel ellentétes. Ezért az alperes igazoltan fontolhatja meg a lakásbérleti jogviszonyról történő lemondáshoz való hozzájárulást, és e hozzájáruló nyilatkozat megtagadása érdekében áll. Az alperes tehát nem élt vissza a jogával akkor, amikor a felperes lemondásához nem járult hozzá. Ez a magatartás rendeltetésszerű joggyakorlás volt, amely esetben a Ptk. 5. §-a (3) bekezdésének alkalmazására nem kerülhet sor.
Tévedett ezért a bíróság, amikor ítéletével pótolta az alperes jognyilatkozatát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (P. törv. IV. 20 457/1987. szám.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás