PK BH 1988/138
PK BH 1988/138
1988.05.01.
Nem engedélyezhető szabadalom valamely megoldás olyan eleme alapján, amelynek az újdonságát a fő-igénypont tartalma nem támasztja alá, és amelynek a megvalósításához nem volt szükség feltalálói tevékenységre [1969. évi II. tv. 1. és 13. §].
A mezőgazdasági hulladékok (elsősorban a szalma és a kukoricaszár) nagy mennyiségben tartalmaznak cellulózt, amelynek a gazdaságos felhasználhatóságát gátolja ezeknek az anyagoknak a lignin tartalma. Ezért a cellulóz hasznosítása végett a lignin-kötések megbontására van szükség. A kérelmező lignocellulóz-bontó enzim-komplex alkalmazásával kívánja a mezőgazdasági hulladékok cellulóztartalmának a hasznosítását megoldani.
Az Országos Találmányi Hivatal elutasította a szabadalmi bejelentést. A határozat indoklása szerint az eljárás lényege, hogy lignocellulóz-bontó mikroorganizmusokat lignocellulóz-tartalmú szénforrások tenyésztenek nitrogénforrás és ásványi sók jelenlétében. Az eljárás nem új, mert mind az enzimtermelésre képes mikroorganizmusok, mind pedig az alkalmazott táptalaj ismertek.
A kérelmező a bíróságtól kérte a határozat megváltoztatását. Álláspontja szerint a találmány lényege nemcsak az, hogy milyen mikroorganizmusokkal és milyen szubsztrátumon végezzük a fermentációt, hanem elsősorban hogyan végezzük azt.
Az elsőfokú bíróság elutasította a megváltoztatás iránti kérelmet. Az indokolás szerint az Országos Találmányi Hivatal által megjelölt újdonságrontó előzmény a szabadalmi leírásban problémaként megjelölt lignin bontására a szabadalmaztatni kért megoldáshoz hasonlóan az enzimes utat jelöli meg az igénypontokban feltüntetett tenyészetekkel. A szabadalmi igénypontoknak az a jellemzője, hogy az eljárást félszilárd-félfolyamatos vagy szilárd-folyamatos körülmények között végzik, továbbá a közegre vonatkozó jellemzők, és a fázisok elválasztására adott útmutatás nem kíván feltalálói tevékenységet. Nem tekintette az elsőfokú bíróság elegendőnek az újdonság megállapításához a mezőgazdasági származású lignocellulóz megjelölését, a gombatenyészet „fehér, korhadást okozó” tulajdonságának a kiemelését. A megnevezett törzsekkel kapcsolatos mennyiségi megszorítást pedig kísérletek eredményének tekintette.
Az elsőfokú végzés elleni fellebbezésében a kérelmező arra hivatkozott, hogy az újdonságrontóként értékelt előzmény (CA 90. 101 918 n. sz. referátum) a fában levő lignin enzimes átalakítására vonatkozik, amely eltér a mezőgazdasági hulladékok hasznosíthatóságától. Ezek bontásához bonyolult enzim-komplexre van szükség, amely nem azonos a fa lignincellulóz komplexének a bontásával. A találmány másik lényeges szempontja a speciális fermentáció.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú eljárás során meghallgatott szakértő szakvéleménye szerint a találmány olyan lignocellulóz-bontó enzimkeverék előállításáról szól, amely új elemekkel rendelkezik, az eljárás nem azonos az újdonságrontó közleményben megjelölt leírással. Ennek ellenére sem lehetett a szabadalmi leírás tartalma és az igénypontok szövege alapján megállapítani, hogy az oltalmazni kért megoldás olyan új és találmányi színtű megoldás, amely az 1969. évi II. tv. (Szt.) 1. §-a alapján szabadalmazható.
Az Szt 13. §-a értelmében a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg. Ezért a szabadalmi oltalom feltételeit az igénypontok alapján kell vizsgálni. Az igénypontok nem felelnek meg az Szt 1.§-ában megjelölt feltételeknek.
Az igénypontok szerint a megoldás egyik lényeges jellemzője, hogy lignocellulóz-tartalmú mezőgazdasági hulladékra vonatkozik. A kérelmező és a szakértő szerint a fa lignocellulóz tartalma eltérő a mezőgazdasági hulladék lignocellulóz összetevőitől, bontásuk sem azonos. Még sem lehet ezt a körülményt új jellemzőként értékelni. A szabadalmi leírás szerint a mezőgazdasági hulladékok cellulóztartalmának a felhasználhatóságát megnehezíti, hogy a lignin gátolja a cellulóz hozzáférhetőségét. Az újdonságrontóként felhozott tanulmány is azért keres megoldást a ligninkötések megbontására, mert a lignin jelenléte gátolja a cellulóz gazdaságos biokonverzióját. Ez a tanulmány megfelelő útmutatást adott ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági hulladékok hasznosítására is, mert bevezető része 1. bekezdésében az erdők mellett kifejezetten utalt a mezőgazdasági ültetvényeken jelen levő cellulózra és ligninre.
A szakértő véleménye szerint nem jelent újdonságot a vegetatív fázisban levő fehérkorhadást okozó gombák adott mennyiségével történő oltás vagy a megadott táptalaj összetétele sem. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság és az Országos Találmányi Hivatal, hogy az enzimes módszer alkalmazása, az enzimtermelésre képes mikroorganizmusok és az alkalmazott táptalaj ismertek voltak.
A fő-igénypontban megjelölt félszilárd-félfolyamatos, illetve szilárdfolyamatos megvalósítási mód, illetve a fázisok elválasztása és az enzimek kinyerése, a fermentálás, fermentátor alkalmazása sem tekinthető a szakértői vélemény szerint újnak.
Ezek szerint a fő-igénypontnak nincs olyan eleme, amely alkalmas volna az újdonság megállapítására. Az egyes elemek (gombák és táptalaj, fermentálás, fázisok elválasztása, enzimek kinyerése) együttalkalmazása szükségszerű, az együttalkalmazás módjában sem érvényesül olyan újdonság, amely szabadalmi oltalomra igényt adhatna.
A szakértő véleménye szerint a gomba szaporításának a módja és az enzimtermelés komplex jellege jelent újdonságot. Ezt azonban egyrészt a fő-igénypont tartalma nem támasztja alá, másrészt az ismertetett újdonságrontó előzmény alapján alkalmazásához nem volt szükség feltalálói tevékenységre.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. (Legf. Bír. Pkf. IV. 21 107/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás