MK BH 1988/14
MK BH 1988/14
1988.01.01.
A változó munkahelyre alkalmazott dolgozót a munkáltató átirányíthatja más telephelyre, illetve munkahelyre, az átirányítás azonban a dolgozónak sem a munkakörét, sem a személyi alapbérét nem érintheti [Mt 35. § (2) bek.].
A felperesek az alperes h.-i telepének dolgozói voltak.
Az alperes munkaügyi osztályának vezetője 1986. április 29-én ideiglenes jelleggel átirányította a felpereseket az sz.-i központi telep vágóüzemébe azzal, hogy munkakörüket, illetve feladatukat K. A. vágóüzem-vezető határozza meg. Az átirányítás rendelkezése szerint a felperesek órabére alacsonyabb lett az előző órabérüknél, illetve havi munkabérük a korábbinál.
A felpereseknek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmei az átirányítás hatályon kívül helyezésére irányultak.
A munkaügyi döntőbizottság az I., III. és IV. rendű felperesek kérelmét elutasította, a II., az V. és VI. rendű felperesek kérelme tárgyában megszüntette az eljárást.
A felpereseknek a munkaügyi döntőbizottság határozatai ellen benyújtott keresetei alapján a munkaügyi bíróság a pereket egyesítette, majd jogerős végzésével megszüntette a pert, egyúttal hatályon kívül helyezte a munkaügyi döntőbizottságnak a kérelmeket elutasító határozatait.
A végzés indoka, hogy az 1967: II. törvény irányadó 35. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be, illetőleg, a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót – az erre vonatkozó szabály vagy megállapodás keretei között – bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén foglalkoztathatja.
A változó munkahelyre, illetőleg telephelyre alkalmazott dolgozó a vállalaton belül más munkahelyre történő átirányítás szükségességét és indokoltságát nem vitathatja (MK 5. sz. állásfoglalás).
A felperesek fizikai állományban levő dolgozók, és a kollektív szerződés rendelkezése szerint változó munkahelyűek. Az átirányítás jogossága kérdésében munkaügyi vita nem kezdeményezhető, ezért a Pp 157. §-ának a) pontjában foglaltakra tekintettel a pert meg kellett szüntetni.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek mind a munkaügyi vitában, mind a per során sérelmezték, hogy az alperes őket változó munkahelyre alkalmazott dolgozóknak tekintette, és erre figyelemmel más munkahelyre irányította át.
Az 1967: II. törvény 35. §-ának (2) bekezdése szerint a dolgozó a munkát – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltatónak azon a telepén köteles végezni, ahol a munkaszerződést megkötötték. A munkáltató a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül, változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be, illetőleg a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót – az erre vonatkozó szabály vagy megállapodás keretei között – bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén foglalkoztathatja.
Az adott perben – figyelemmel az átirányítás tényére – elsősorban azt kellett volna vizsgálni, hogy a felperesek – akár a kollektív szerződés, akár megállapodás alapján – változó munkahelyre alkalmazott dolgozók voltak-e.
Ennek tisztázása azért lett volna elengedhetetlen, mert a jogszabály szerint az alperes kizárólag a munkaszerződésben meghatározott munkakörükben, illetőleg személyi alapbérrel irányíthatta volna át a felpereseket.
Ezzel összefüggésben kell rámutatni a felpereseknek arra az átirányításukat sérelmező előadására, hogy az I. rendű felperes 17,50 forint órabére 17 forintra, a II. rendű felperes 23 forint órabére 17 forintra, a III. rendű felperes 30 forint órabére 20 forintra, a IV. rendű felperes havi 6000 forintos munkabére 17 forint órabérre, az V. rendű felperes 29 forint órabére 20 forintra és a VI. rendű felperes 17 forint órabére 11,60 forintra csökkent.
Ami az ügy eljárásjogi részét illeti, téves a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a pert meg kellett szüntetni. A felperesek ugyanis vitatták átirányításuk jogszerűségét, és a munkaügyi bíróságnak ebben kellett állást foglalnia. Ez a jogvita – tartalmát tekintve – nem tartozik azoknak a jogvitáknak a körébe, amelyek miatt – figyelemmel a munkáltató diszkrécionális jogkörű elhatározására – nem lenne munkaügyi vita indítható.
Minthogy a munkaügyi bíróság az előzőekben foglaltak szerint nem folytatott bizonyítási eljárást, végzése – azon túl, hogy az ügy érdemi vizsgálatát törvénysértően mellőzte – megalapozatlan is. (M. törv. II. 10 020/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás