PK BH 1988/143
PK BH 1988/143
1988.05.01.
I. A hibás teljesítés jogkövetkezményei állanak be akkor, ha a termeltető által a szerződésben megállapított mennyiségben szolgáltatott takarmánytápnál a termelőnek többet kellett felhasználni a szerződés szerinti súlygyarapodás eléréséhez. A hibás teljesítéssel összefüggésben felmerült valamennyi hátrányt a termeltetőnek kell viselnie [Ptk. 305. § (2) bek., 310. §].
II. Tulajdonjog fenntartása mellett hizlalásra átadott állatok elpusztulása esetén az elpusztulásban vétlen termelőt megilletik a hizlalás költségei [Ptk. 99. §].
A peres felek 1984. június 18. napján mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek 40-40 darab sertés hizlalására. A szerződést két okiratba foglalták azonos szerződési feltételekkel. A felperes szerződésenként 40 darab 30 kg-nál nem kisebb, de egyenként 30 kg-nak tekintett süldőt helyezett ki az alpereshez tulajdonjogának fenntartása mellett.
Az alperes vállalta, hogy a sertéseket tovább hizlalja, és 90-120 kg nettó súly elérésekor a felperesnek átadja. A hizlalási időt 150 napban határozták meg. A felperes biztosította a sertés hizlalásához szükséges tápot azzal a kikötéssel, hogy 1 kg súlygyarapodást átlagosan 3,74 kg táp felhasználásával kell elérni. A szerződés 10. pontja meghatározza a felhasználandó tápot fajta és mennyiség szerint, kiemelve, hogy sertéstáponként az összesen 280 kp táp feletetésével 75 kg nettó ráhízott súlyt kell számolni. A felperes meghatározott súlyhatáron belül a 75 kg nettó ráhizlalt súlyért kg-onként 10 forint költségtérítést vállalt. Rendelkeztek a felek a súlyhatár alatti és a súlyhatárt meghaladó teljesítés esetén járó térítésről is. Az állatorvosi és szállítási költségeket a termelő fizette, de a felperes vállalta, hogy azokat elszámolja.
A peres felek között két elszámolás készült. Az első 1984. december 27-én, amelyet az alperes által leadott 37 darab hízó és 3 darab elhullott sertésre készítettek el. Annak eredményeként a felperes az alperes részére 13 287,60 forintot fizetett.
A második elszámolás 1985. április 25-én készült az 1985-ben leadott sertésekről. Ezek között két darab volt az elhullott. A felperes az elszámolásban az alperes terhére 17 489,40 forint tartozást mutatott ki.
A szövetkezet a második elszámolásban kimutatott tartozásra fizetési meghagyás kibocsátását kérte a termelő ellen. Az alperes ellentmondással élt. Azzal védekezett, hogy a felperes rossz minőségű tápot szolgáltatott, amellyel nem lehetett elérni a szerződés szerinti eredményt. Kifogásként megtámadta a szerződést arra hivatkozással, hogy több pontja indokolatlan előnyt biztosított a felperes részére.
Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amellyel a felperest 37 436 forint megfizetésére kérte kötelezni. A viszontkeresetbe foglalt elszámolás annyiban tér el a felperes által elkészített elszámolástól, hogy az alperes a szerződés 11. pontjában foglaltaktól eltérően indokolatlannak tartotta a mérlegeléskor megállapított súlyból sertésenként 5 kg levonást. A takarmány hibájára hivatkozással megtéríteni kérte a többlettartással felmerült kiadásait; ezzel az indokkal az első elszámolásnál 2925 forintot, a második elszámolásnál 11 655 forintot, összesen 14 580 forint követelést érvényesített.
Az elsőfokú bíróság tanúkat hallgatott ki, és szakértői véleményt szerzett be a táp minőségére, majd ítéletével a felperes keresetét elutasította. A viszontkeresetnek helyt adott. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 37 436 forintot, ennek az összegnek az elszámolás időpontjától járó kamatát, továbbá perköltséget. A felperest kötelezte a le nem rótt illeték megfizetésére is.
Megállapította, hogy a felperes a takarmány szolgáltatásánál hibásan teljesített. A szerződésben meghatározott mennyiségből nem volt elérhető a kívánt súlygyarapodás, ezért az alperes terhére nem lehet elszámolni a többlettáp értékét. Ugyanakkor az alperes igényt tarthat a továbbtartással felmerült költségeinek megtérítésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett a viszontkereset elutasítása és az alperesnek a kereset szerinti marasztalása iránt.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes által fizetendő marasztalás összegét 5685 forintra és kamataira leszállította. A felperes által fizetendő elsőfokú eljárási költséget 200 forintra szállította le, és úgy rendelkezett, hogy a peres felek a fellebbezési eljárási költségeiket maguk viselik. A pernyertesség- perveszteség arányában osztotta meg a felek között a kereseti és fellebbezési illeték viselését.
A megyei bíróság alaposnak találta az elsőfokú ítéletnek azt a ténymegállapítást, hogy a felperes által biztosított tápból csak 4,18 kg felhasználásával lehetett 1 kg súlygyarapodást elérni, a táp nem megfelelő nyersfehérje tartalma miatt. A szakvélemény alapján megállapította, hogy a szerződés szerinti táp miatt a tartási időszak mintegy 170 napra meghosszabbodott. Az alperesnek ezzel kapcsolatos viszontkereseti igényét azonban nem találta alaposnak azzal az indokkal, hogy a termelő a felperestől beszerzett tápot csak 1984. július 12-én, csaknem egy hónapos késedelemmel kezdte felhasználni, ezért a túltartási költség elszámolását nem kérheti.
A megyei bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a kérdésben is, hogy a szerződésnek a kárveszély viselésére vonatkozó rendelkezése jogszabálya ütközik. Ugyanakkor úgy foglalt állást, hogy az elhullott állatok által elfogyasztott táp költségei viszont a termelőt terhelik a szerződésből folyó kockázatviselés következtében.
Eltért a megyei bíróság álláspontja a táp vizsgálatával felmerült költségek megtérítése iránti kereseti kérelem megítélésénél. A másodfokú bíróság ennek a felperesi követelésnek azzal az indokkal adott helyt, hogy a vizsgálat a felperesre kedvező eredménnyel zárult.
Ezekhez a változtatásokhoz képest a másodfokú bíróság az alperes javára 59 650 forintot számolt el; a felperes javára pedig 40 677 forintot. A különbözetből levonta a szövetkezet által az első elszámoláskor kifizetett 13 288 forintot, így csökkentette a marasztalási összeget 5685 forintra.
A jogerős ítélet ellen az elszámolás három tételével kapcsolatban emelt törvényességi óvás alapos.
A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes által szolgáltatott tápnak nem voltak meg a szerződésben meghatározott tulajdonságai. A felperes a Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése, valamint a 310. §-a alapján köteles megtéríteni a hibás teljesítésből eredő kárt. A táp nem megfelelő fehérje tartalma miatt a tartási idő húsz nappal hosszabbodott meg. Az ezzel járó többletköltséget a felperes köteles megtéríteni. Nem mentesülhet a térítési kötelezettség alól olyan indokkal, hogy az alperes a szerződés szerinti táp etetését kezdte meg. A szakértő az egy kilogramm súlygyarapodáshoz szükséges táp felhasználást a takarmány minőségéből, összetételéből számította ki. Megállapítását megerősíti, hogy a termelés kezdeti időszakában – amikor az alperes még más forrásból származó tápot etetett fel – kedvezőbb volt a súlygyarapodás. Ezt igazolja az első elszámolás eredménye is.
Az elszámolásokból kitűnően az alperes 25 darab sertést 11 napos, további 52 darab sertés 20 napos továbbtartásával érhette el a szerződés szerinti súlygyarapodást. Napi 5 forintos tartási költséggel számolva a termelőnek a többlettartásból származó kára 6575 forint.
Megalapozottan hivatkozik a törvényességi óvás arra is, hogy a Ptk. 99. §-a szerint a tulajdonosnak kell viselnie mindazt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni, ezért indokolatlanul választotta ketté a megyei bíróság a kárviselést, amikor a termelő kockázatviselésének körébe utalta az elhullott állatok által elfogyasztott táp árának viselését.
Az 1984. december 27-én készült elszámolásban egyébként maga a felperes is figyelembe vette a termelő javára három sertés súlygyarapodását, illetve a súlygyarapodáshoz szükséges táp mennyiségét. Ettől eltérő a második elszámolás. Az 1985. április 25-i elszámolás szerint két sertés hullott el, amelyek közül az egyik 70 kg, a másik 85 kg súlyt ért el. A süldők 30 kg súlyát figyelembe véve a súlygyarapodás a két sertésnél 95 kg. Ennek eléréséhez kg-onként 4,18 kg táp figyelembe vételével 397 kg takarmányra volt szükség, amelynek ára 5,09 forinttal 2020 forint. Az erre eső többlet zsák és szállítási költséggel együtt 2140 forint, amely összeggel az alperesnek a takarmány-felhasználás címén kiszámított tartozást csökkenteni kellett volna.
Téves volt a megyei bíróság álláspontja abban a kérdésben is, hogy a termelőre áthárítható a táp vizsgálatával felmerült költség. Ez a megállapítás ellentétben áll azzal a ténymegállapítással, hogy a felperes hibásan teljesített. A hibás teljesítéssel összefüggésben felmerült valamennyi hátrányt a felperesnek kell viselnie.
A 3375 forint költség ezért nem számolható el az alperes terhére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-a (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét a törvényességi óvás keretei között hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság által megállapított marasztalási összeget 17 775 Ft-ra leszállította. (P. törv. I. 20 700/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás