PK BH 1988/145
PK BH 1988/145
1988.05.01.
I. Ha a házassági bontóperben a külföldi bíróság által hozott határozatot el kell ismerni, úgy ez a házasság megszűnése következtében a törvényes öröklési kapcsolatot is megszünteti. Ilyen esetben tehát a volt házastárs törvényes öröklési minőségben történő fellépése a hagyaték ideiglenes hatályú átadását nem eredményezheti [Ptk. 601. § (1) bek.; 1979. évi 13. sz. tvr. 55. § a) pont, 71. § a) pont; PK 117. sz.].
II. Ági öröklési kapcsolatok megállapításának szempontjai [Ptk. 611. §, 608. §; 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He.) 50. § (1) bek.; PK 81. sz.].
Az örökhagyó 1984. augusztus 13-án végintézkedés és leszármazó hátrahagyása nélkül meghalt.
Az örökhagyó külföldön kötött házasságot, amelyet külföldi bíróság 1982. augusztus 27-én felbontott. Az örökhagyó férje – aki magyar állampolgár – mind a házasságkötéskor, mind a házasság felbontásakor Svájcban élt.
Utóbb az örökhagyó a városi bíróság előtt is pert indított a házasság felbontása iránt. A bíróság azonban 10. sorszámú végzésével a pert megszüntette. A végzés indokolása szerint a külföldi bíróság házasságot felbontó ítélete időpontjában a férj külföldön lakott és magyar állampolgár volt. Ezért a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. számú törvényerejű rendelet 71. §-ának a) pontja értelmében a külföldi bíróságnak a bontóperben hozott határozatát el kell ismerni. Erre tekintettel a bíróságnak a keresetet a Pp 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. Időközben azonban a felperes meghalt, így a Pp. 289. §-a alapján a pert a bíróság megszüntette.
A hagyatéki leltár szerint az örökhagyó hagyatékához tartozott egy szövetkezeti lakásingatlan, amelynek tulajdonjogát az örökhagyó 1980-ban vétel jogcímén szerezte meg.
Az állami közjegyző előtt indult hagyatéki eljárásban törvényes örökösként jelentkezett a külföldön élő volt férj. Öröklési igényt érvényesített továbbá az örökhagyó testvére, valamint anyja. A nevezettek előadták, hogy az örökhagyó apja már az örökhagyót megelőzően meghalt, így anyja lenne jogosult az örökhagyó után örökölni, aki azonban írásban bejelentette, hogy az örökhagyó után örökölni nem kíván, és a hagyatékot unokájának kívánja átengedni.
A közjegyző az 1985. július 31-én meghozott végzésével a hagyatékot ideiglenes hatállyal ági öröklés jogcímén az örökhagyó testvérének adta át. Egyben figyelmeztette az örökhagyó volt férjét, hogy a végzéssel figyelembe nem vett igényét 30 napon belül perben érvényesítheti. A végzés indokolása idézi a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. számú törvényerejű rendelet 55. §-át és 71. §-ának a) pontját, majd rögzíti: bár arra adat nem állt rendelkezésre, hogy az örökhagyó lakóhelye a házasság felbontásakor külföldön volt, az örökhagyó azonban a városi bíróság előtt maga is pert indított a házasság felbontása iránt, és ez a per az örökhagyó halála folytán szűnt meg. Ebből következik, hogy az örökhagyó, és a házastársa között a házassági életközösség nem állt fenn, és az eset összes körülményeiből arra lehet következtetni, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Ezért az örökhagyó házastársa az örökhagyó hagyatékában a Ptk. 601. §-ának (1) bekezdése értelmében öröklésre nem jogosult.
A megyei bíróság a közjegyző végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában a megyei bíróság kiemelte, hogy a közjegyző helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a volt férj az öröklésből a Ptk. 601. §-ának (1) bekezdése alapján kiesett, és az irányadó jogszabályok helytálló alkalmazásával adta át a hagyatékot ideiglenes hatállyal.
A jogerős hagyatékátadó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. számú törvényerejű rendelet 55. §-ának a) pontja értelmében kizárólag magyar bíróság vagy más hatóság járhat el magyar állampolgár személyállapotára vonatkozó eljárásban, kivéve, ha külföldi bíróság vagy más hatóság ilyen kérdésben hozott határozatát e törvényerejű rendelet értelmében el kell ismerni.
A törvényerejű rendelet 71. §-ának a) pontja szerint pedig el kell ismerni annak a magyar állampolgárnak a házassági bontóperében hozott határozatot, akinek a lakóhelye külföldön van.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a fenti jogszabályhely alkalmazásához nem szükséges, hogy mindkét házastárs lakóhelye külföldön legyen; ha az egyik házastárs külföldön lakik, a külföldi bíróság által hozott – a törvényi feltételeknek egyébként megfelelő – határozatot el kell ismerni tekintet nélkül arra, hogy a másik házastárs lakóhelye belföldön vagy külföldön van-e (PK 117. számú állásfoglalás).
A városi bíróság a bontóperben helyesen foglalt állást ebben a kérdésben. Az a körülmény, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítása helyett – az örökhagyó időközben bekövetkezett halála folytán – a pert a Pp 289. §-a szerint volt kénytelen megszüntetni, nem változtat azon a tényen, hogy az örökhagyó és férje házasságát a külföldi bíróság 1982. szeptember 7-én jogerőre emelkedett ítéletével jogerősen felbontotta. A házasság tehát az örökhagyó halála előtt már megszűnt, így házassági kötelék hiányában nincs törvényes öröklési kapcsolat az örökhagyó és volt férje között.
Tévedett tehát a közjegyző és a megyei bíróság akkor, amikor a hagyaték megnyíltakor az örökhagyó és Cs. S. között a házassági köteléket fennállónak tekintette, és őt, mint számba jöhető törvényes örököst vette figyelembe. Ez okból a hagyaték ideiglenes hatályú átadásának nem volt helye.
Amennyiben a házassági kötelék valóban fennállt volna, nem lett volna viszont jogi lehetőség arra, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárásban a Ptk. 601. §-ának (1) bekezdése alapján a házastárs törvényes öröklésből való kiesését vizsgálja. Ez ugyanis öröklési jogi vitának minősül, amelyben, polgári perben a bíróság jogosult dönteni. Ilyen esetben tehát a hagyatékot ideiglenes hatállyal, de a túlélő házastársnak kell átadni. Ha pedig a hagyatékban ági öröklésnek van helye, az ági vagyont teljes hatállyal, de a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával terhelten kell átadni az ági örökösnek.
2. A hagyatéki eljárásról szóló 6/1985. (VII. 4.) IM számú rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani.
A Ptk. 611. §-a értelmében, ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik. Ági öröklésnek van helye testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ingyenesen szerzett vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta.
A fenti rendelkezésekből következően a testvértől örökölt vagy ingyenesen szerzett vagyontárgy ági jellegűnek való megállapításához az is szükséges, hogy a testvér a vagyontárgyat az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölje, vagy ingyenesen kapja.
Az adott esetben a hagyatéki iratokhoz csatolt tulajdoni lapmásolatból megállapítható, hogy az örökhagyó a szövetkezeti lakásingatlant 1980-ban vétel útján szerezte meg. Ez az ingatlan tehát a PK 81. számú állásfoglalás a) pontja értelmében csak akkor lenne ági vagyonnak tekinthető, ha a vételárat az örökhagyó testvére az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta. E vonatkozásban azonban a közjegyző a tényállást nem tisztázta, és az érdekelteket a vételár eredetére részletesen nem nyilatkoztatta meg.
Ha a tényállás tisztázása után az állapítható meg, hogy a szövetkezeti lakásingatlan nem esik ági öröklés alá, abban törvényes öröklésnek van helye: azt tehát 1/2 részben az örökhagyó anyja, 1/2 részben pedig korábban elhalt apja helyén az örökhagyó testvére jogosult örökölni [Ptk. 608. §-ának (1) – (2) bekezdése].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú végzést hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 138/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás