GK BH 1988/147
GK BH 1988/147
1988.05.01.
Csak az olyan magatartáshoz fűződhetik szerződést keletkeztető vagy módosító joghatás, amely nemcsak a másik fél által felismerhetően, hanem a közfelfogás szerint is kétségtelenül fejezi ki a szerződési akarat tartalmát [Ptk. 207. § (1) bek.].
A peres felek, valamint a Húsipari Tröszt eseti társasági szerződést kötöttek jugoszláv határ-menti konstrukcióban félsertések exportjának, valamint takarmánykukorica importjának bonyolítására. Megállapodtak abban, hogy a félsertések forintellenértékének elszámolása a takarmány-kukorica elszámolásának függvényében történik, nevezetesen a felperes az áru-feladással egyidejűleg tonnánként 3360 Ft-ot számláz az alperesnek, aki ezt az összeget előlegként 10 napon belül átutalja, amit viszont a felperes további 10 napon belül a Húsipari Vállalatnak továbbít. Az alperes 1984. februárjában, illetve márciusában többször kérte a felperest, hogy küldje meg részére a számlákkal együtt az árunyilatkozatot, a specifikációt és a konszignációt, mert ezen okiratok hiányában a számlát nem áll módjában kiegyenlíteni. A felperes az alperes levelére nem válaszolt, ellenben egyes számlákhoz időben megküldte a kért okmányokat, másokhoz viszont nem. Az alperes négy számlát a szerződésben kikötött fizetési határidők letelte után egyenlített ki.
A felperes a keresetében fizetési késedelem miatt 157 742 Ft késedelmi kamat és ennek 1985. január 10-től évi 20% kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes ráutaló magatartásával hozzájárult ahhoz, hogy a számlák kiegyenlítése a kért okmányok beérkezése után történjék, ehhez képest a fizetéssel késedelembe nem esett.
Az elsőfokú bíróság az alperes fizetési késedelmét megállapította, és 157 742 Ft, továbbá ennek 1986. január 10-től számított évi 20% kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint a szerződés nem tartalmazta pontosan a fizetési feltételeket, ezért a fizetést olyan okmányok megküldésétől tette függővé, amelyekből meggyőződhetett arról, hogy az áru megérkezett a belföldi rendeltetési helyére. A felperes a szerződés módosítását ráutaló magatartásával elfogadta, amit bizonyít, hogy a kért okmányokat három esetben, kellő időben megküldte, a perbeli négy esetben viszont az okmányok elküldésével késlekedett. A felperes késedelme saját fizetési késedelmét kizárja.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Tagadta, hogy a szerződés módosításához a fizetési határidő tekintetében hozzájárult volna. Előadta, hogy azért állapodtak meg abban, hogy az áru feladásával egyidejűleg számláz, mert a külföldi szállító is az áru feladásakor nyújtja be a promtinkasszót.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság kiegészítette. Az elsőfokú ítélet indokolását pedig az az alábbiak szerint pótolta.
A társasági szerződésben részt vevő Húsipari Tröszt exportjának ellentétele az alperes részére importált kukorica volt. A Húsipari Tröszt az export forint-ellenértékeként azt az összeget kapta meg, amit az alperes a kukoricáért a felperesnek átutalt. A szerződés pontosan meghatározta a fizetés időpontját. Az alperes utólag a fizetés idejét bizonyos okmányok megküldésétől kívánta függővé tenni. A felperes ezeknek az okiratoknak a megküldésétől nem zárkózott ugyan el, ez azonban önmagában nem jelenti azt, hogy egyben hozzájárult volna ahhoz is, hogy az alperes csak ezen okmányok kézhezvétele után, azok függvényében teljesítse fizetési kötelezettségét. Szerződést keletkeztető vagy módosító joghatás ugyanis csak olyan magatartáshoz fűződhet, amely kétséget kizáróan fejezi ki a szerződési akarat tartalmát. Nem elegendő az, hogy a magatartást a másik fél ekként értelmezi, a kívánt joghatás csak az olyan magatartáshoz fűződhet, amelyet a közfelfogás szerint nem is lehetett volna másként értelmezni [Ptk. 207. § (1) bek.].
A szerződés kiegészítésének, illetőleg módosításának hiányában az alperes fizetési késedelembe esett, ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében késedelmi kamat fizetésére köteles.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság, ítéletét – annak megfelelő kiegészítésével – a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 138/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás