GK BH 1988/153
GK BH 1988/153
1988.05.01.
Ha a megbízó késedelmesen tesz eleget az előzetes átutalási kötelezettségének, az importbizományos csak abban az esetben követelhet kamatot a megbízótól, ha emiatt a saját pénzeszközeiből volt kénytelen a külföldi fél számláját kiegyenlíteni. Amennyiben azonban ez a fizetés bankhitel (kényszerhitel) igénybevételével történt, úgy az ezáltal keletkezett kár – hitelezett összeg és bankkamat – megtérítésén felül a megbízóval szemben kamatigényt nem érvényesíthet [Ptk. 301. § (1) bek.; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 28. §; GKT 3/1977. sz.].
A peres felek között létrejött külkereskedelmi célú bizományi szerződés alapján a felperes a külföldi félnek járó ellenértéket 1984. december 12-én ún. „kényszerhitel” felvételével egyenlítette ki, mert az alperes a vételár átutalását elmulasztotta. A bizományi szerződés elszámolása keretében a felperes 1984. december 22-i fizetési határidővel kiállított számláit az alperes 1985. május 28-án, illetve június 20-án egyenlítette ki, és a kényszerhitel után járó 20%-os kamatot is megfizette.
A felperes felemelt keresetében 20 353 294 Ft, valamint 15 402 499 Ft tőke után 1984. december 22-től 1985. május 28-ig és 20 723 898 Ft tőke után 1984. december 22-től 1985. június 20-ig évi 20% késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a pénztartozás megfizetésével késedelembe esett, ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján késedelmi kamat fizetésére köteles.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy a felperes a felvett kényszerhitelből a külföldi fél követelését időben kiegyenlítette, a hitelt és annak 20%-os kamatát a felperes részére megfizette, ezért a kamatkövetelés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest – jogerősen – 5 124 727 Ft késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes a kényszerhitel kamatának megfizetésekor a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti kártérítési kötelezettségének tett eleget, a felperesi számla megfizetésével azonban késedelembe esett, ezért késedelmi kamat fizetésére is köteles.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás indokolása szerint a GKT 1/1979. számú állásfoglalással módosított GKT 3/1977. számú állásfoglalás értelmében a megbízót nem terheli késedelmi kamatfizetési kötelezettség abban az esetben, ha az importbizományos részére a külföldi félnek járó vételárat az előírt időben elmulasztja átutalni. A kamat ugyanis idegen pénz használatáért járó ellenérték, a saját pénzösszeg utáni kamatfizetési kötelezettség nem fér össze annak gazdasági rendeltetésével. A felperes által felvett kényszerhitel tulajdonképpen az alperest illette, mivel azt a felperes csak az adott számla kiegyenlítésére használhatta fel, ez a hitelkonstrukció ugyanis arra az esetre szól, ha a magyar fél fizetési kötelezettségének nem tudna eleget tenni a külföldi szerződéses partner javára. Az alperes kárt okozott a felperesnek azzal, hogy ez utóbbi hitelt kényszerült felvenni, ezt a kárt – a hitel összegét és az utána járó kamatot – az alperes megfizette a felperesnek, ezért további kártérítés fizetésére nem köteles.
A törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint az alperes nem tett eleget a felek jogviszonyára irányadó 54/1978. (XI. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 38. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének. A bizományos a vételárat a külföldi előadónak saját nevében, a megbízó terhére felvett kényszerhitelből fizette ki. A hivatkozott rendelet 28. §-ának (2) bekezdése szerint a bizományos által már teljesített kiadásoknak megfelelő összeget a megbízó a terhelő levél hozzáérkezésétől számított 15 nap alatt köteles a bizományos részére átutalni. A 28. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a megbízó a fizetési kötelezettségének nem tett határidőben eleget, a bizományos részére évi 20% kamatot köteles fizetni. Ez a rendelkezés összhangban van a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésével, mely szerint pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve késedelmi kamatot köteles fizetni. Az említett jogszabályhelyek helyes értelmezése szerint a bizományos csak akkor tarthat igényt kamatfizetésre, ha a külkereskedelmi ügylet létrejöttével, illetve teljesítésével kapcsolatos kiadásokat saját pénzeszközeiből fedezte. A felperes a külföldi fél követelésének kiegyenlítésére kényszerhitelt vett igénybe, mely tartozást végül is nem ő, hanem az alperes fizette vissza annak kamataival együtt. A vételárat tehát nem a felperes, hanem a bank előlegezte; a felperes pénzeszközeit az alperes nem „használta”, a hitelként felvett idegen pénz használata után viszont a kamatot már megfizette, ezért a felperes további kamatkövetelése alaptalan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. G. törv. I. 30 517/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás