MK BH 1988/158
MK BH 1988/158
1988.05.01.
A munkáltató a honvédelmi oktatásban való részvétele miatt kiesett munkaidejére köteles a dolgozónak az átlagkeresetét megfizetni, ha az oktatás a munkáltató hozzájárulásával történt, munkaidőn belül. A hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha az oktatást végző szerv a munkáltatót tájékoztatta a dolgozó honvédelmi oktatásban való részvételéről, és ezt a munkáltató tudomásul vette [1976. évi I. tv. 49. § (1) bek.; 6/1976. (III. 31.) MT sz. r. 13. §, 86. § (1) bek. c) pont; 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH sz. rek. 7. § (1) bek.].
Az alperes 1985. október 1-jétől áll a felperes alkalmazásában, erősáramú berendezést szerelő munkakörben. Az alperes sorköteles. 1986. február 3-tól az MHSZ szervezésében a sorkötelesek részére tartott gépjárművezetői tanfolyamon vett részt. Az MHSZ megyei Vezetőség Gépjárművezetőképző Iskolája tájékoztatta a felperest, hogy az alperest – a bevonulása előtti képzése érdekében – a megyei Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnoksággal együttesen kialakított döntése alapján gépjárművezetői tanfolyamra vonták be. A foglalkozások idejére a dolgozó részére olyan beosztás biztosítását kérte, hogy azokon részt tudjon venni. Jelezte, hogy a kiesett munkaidőre a dolgozót átlagkereset illeti meg. A felperes a megkeresésre nem adott választ, mert a foglalkozások időpontja munkaidőn kívül esett. Az alperes a munkaidőn kívüli foglalkozásokon részt vett.
Az MHSZ Gépjárművezetőképző iskolája az 1986. április 25-én kelt újabb levelében ismételten megkereste a felperest, és kérte, hogy az alperest 1986. május 3-tól 9-ig az egész napos foglalkozások tartamára mentesítse a munkavégzés alól, és biztosítson részére hat munkanap rendkívüli szabadságot.
A felperes az évi rendes szabadság terhére engedélyezte az összevont oktatásban való részvételt, és hat nap szabadságot írt ki az alperes részére. Az alperes részt vett a kötelező oktatáson, majd a kiesett átlagkereset megtérítése, illetve a hat nap évi rendes szabadsága természetben történő kiadása iránt kérelmet terjesztett elő a munkaügyi döntőbizottsághoz.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával kötelezte a felperest az alperes által az 1986. május 3-a és 9-e között kivett fizetett szabadság – későbbi időpontban – természetben történő kiadására. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperest az MHSZ kikérése alapján a hat nap rendkívüli szabadság megilleti.
Az e határozat megváltoztatása iránti keresetet a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolása szerirat az MHSZ a felperest kellő időben és megfelelően tájékoztatta az alperes tanfolyamon való részvételi kötelezettségéről. A munkaidő-kedvezmény és a rendkívüli szabadság biztosítása a vállalat igazgatójának mérlegelési jogkörébe tartozik. Az 1967: II. törvény 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogokat azonban rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az 1967: II. törvény 43. §-ának (1) bekezdése szerinti kérelemre közérdekű okból rendkívüli szabadság engedélyezhető. A felperes kellő alap nélkül hivatkozott arra, hogy nem érdeke a tanfolyamon való részvétel támogatása, s az ilyen célú távollét csak a dolgozó évi rendes szabadsága terhére történhet. Az alperes évi rendes szabadságának csökkentése rendeltetésellenes joggyakorlás. Ezért a felperes keresete alaptalan.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt óvásban kifejtett álláspont szerint a felperes nem volt köteles a tanfolyami beiskolázáshoz való hozzájárulásra, és e hozzájárulás megtagadása rendeltetésellenes joggyakorlásnak sem minősíthető. Ezért a munkáltató sem a szabadság természetben való kiadására, sem az átlagkereset megtérítésére nem kötelezhető.
A Legfelsőbb Bíróság a határozatával a törvényességi óvást elutasította.
A határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes megbízottja 1986. április 29-én – a második megkeresésnél – a kikérő lapra azt vezette rá, hogy: „a dolgozó távollétét a fenti napokon tudomásul veszem”. Álláspontja szerint abból a tényből, hogy a felperes egyik megkeresésére sem válaszolt, és nem tagadta meg az alperes részvételéhez való hozzájárulását, sőt a második megkeresésre megbízottja vezette rá, hogy a dolgozó távollétét tudomásul veszi, egyértelműen az a perdöntő következtetés vonható le, hogy a felperes hozzájárult az alperes szaktanfolyamon való részvételéhez.
A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény végrehajtásáról rendelkező 6/1976. (III. 31.) MT számú rendelet (R.) 86. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyban álló dolgozó részére a munkáltató átlagkeresetet köteles fizetni arra a kiesett munkaidejére, amely alatt a honvédelmi kötelezettségei teljesítése miatt nem tudott részt venni a munkában, így a c) pont szerint a honvédelmi oktatásban való részvétel idejére. Minthogy az alperes 1986. május 3-tól 9-ig honvédelmi oktatásban való részvétel miatt nem vett részt a munkában, és ez a felperes hozzájárulásával történt, távolléte idejére a felperes az átlagkeresetét köteles megfizetni.
Rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a szóban levő esetben nincs szó rendkívüli szabadságról, amelyre mind az MHSZ a levelében, mind a munkaügyi bíróság az ítéletében tévesen hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
A szabadságra vonatkozó egyes előírások megállapításáról szóló 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH számú rendelkezés 7. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Honvédelmi Szövetség kiképző tevékenységében résztvevők munkaidő kedvezményéről külön jogszabály rendelkezik. Az erről rendelkező külön jogszabály, az R. 86. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a munkaviszonyban álló dolgozó részére a munkáltató átlagkeresetet köteles fizetni arra a kiesett munkaidejére, amely alatt honvédelmi oktatásban való részvétele miatt nem tudott részt venni a munkában.
A felhívott jogszabály tehát a munkáltató feltétel nélküli átlagkereset-fizetési kötelezettségét írja elő arra az időre, amely alatt a dolgozó a honvédelmi oktatásban való részvétele miatt nem tudott a munkáltatónál munkát végezni.
A felperes az R. 13. §-a értelmében megtagadhatta volna a hozzájárulását az alperes munkaidőben történő oktatásához. E jogával azonban nem élt, nem tiltakozott ellene, tudomásul vette a Magyar Honvédelmi Szövetség tanfolyamot rendező szervének értesítését, amelyben az 1986. május 3-tól 9-ig terjedő időre az alperes munkavégzés alóli mentesítését kérte. Ilyen körülmények között a felperes hozzájárulását az alperes munkaidőben történő honvédelmi oktatásához megadottnak kell tekinteni, következésképpen az alperest az említett időre az R. felhívott rendelkezése alapján az átlagkereset megilleti. A jogszabálynak ez az értelmezése áll összhangban a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvénnyel, amelynek 49. §-a (1) bekezdése szerint a Magyar Néphadsereg biztosítja a honvédelmi kötelezettséget teljesítő állampolgárok megbecsülését, erkölcsi és anyagi támogatását, érdemeik elismerését, valamint érdekeik széleskörű védelmét.
A törvényességi óvásnak a kifejtettekkel ellentétes álláspontja téves. (Eln. Tan. M. törv. 10 159/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás