GK BH 1988/16
GK BH 1988/16
1988.01.01.
A gyógyító-megelőző orvosi munkakörben alkalmazott orvos az ellátási területéhez tartozó beteget nem láthatja el magángyakorlata körében magánbetegként. E tilalom megszegésével az orvosi fegyelmi vétséget követ el [11/1972. (VI. 30.) EüM sz. r. 46. § (2) bek.].
A felperes 1964-től dolgozik az alperes egészségügyi osztály alkalmazásában, mint fogszakorvos. Az alperes az 1986. április 18-án hozott határozatával az 1967: II. törvény 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjára utalással áthelyezés, valamint e szakasz d) pontjára hivatkozással 10 %-os alapbércsökkentés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A fegyelmi határozat indokolása szerint a fegyelmi jogkör gyakorlója a lefolytatott eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes az állami ellátási területéhez tartozó beteget – részben a munkahelyén, a rendelőintézetben – magánbetegként kezelte, a magánrendelésének folytatását nem jelentette be, az elvégzett pótlásért a betegtől 6000 forintot kért, a fogpótlás azonban nem felelt meg az erre vonatkozó módszertani levélben előírtaknak. A felperes a terhére értékelt cselekménnyel vétkesen megszegte az ingyenes állampolgári ellátás elvét, mert az állami ellátási területéhez tartozó betegtől a kezelésért pénzt kért és elfogadott. Szakmai munkájában nem tartotta meg a központi előírásokat, és az orvosi hivatáshoz méltatlan magatartást tanúsított, amikor a beteget a bejelentés visszavonására kényszerítette. A fegyelmi jogkör gyakorlója a büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperessel szemben hasonló – kevésbé súlyos – cselekményért 1985. márciusában megrovás fegyelmi büntetés kiszabására került sor.
A felperes a fegyelmi határozat hatálytalanítása iránt kérelemmel élt.
A munkaügyi döntőbizottság a felperes kérelmét elutasította. Határozata indokolásában megállapította, hogy a fegyelmi határozattal terhére értékelt cselekménnyel az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 75. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 81. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértette, cselekménye súlyával a kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresetett nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését és a fegyelmi határozat hatálytalanítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperest megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes a magánrendelőjében kezdte meg a beteg fogainak kezelését, amelyet a rendelőintézeti körzeti fogorvosi rendelőben folytatott. A rendelkezésre álló peradatok alapján nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes a betegtől az elvégzett munkáért 6000 forintot kapott. A felperes vétkes kötelezettségszegését abban látta megállapíthatónak, hogy a beteget 1985. szeptember 24-én a rendelőintézeti körzeti fogorvosi rendelőben kezelte, ott röntgenfelvételt készíttetett egyik fogáról, továbbá a körzeti rendelőben ragasztotta fel a beteg részére a magán-fogtechnikusa által elkészített felső körhidat.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A fegyelmi jogkör gyakorlója helytállóan állapította meg, hogy a felperes súlyos fegyelmi vétséget követett el, amikor az állami ellátási területéhez tartozó beteget – részben a munkahelyén, a rendelőintézetben – magánbetegként kezelte, a magánrendelésének folytatását nem jelentette be, és az elvégzett fogpótlásért a betegtől pénzt kért és fogadott el.
Ennek egy részét a munkaügyi bíróság is megállapította, de figyelmen kívül hagyta és nem értékelte, hogy a felperes az ellátási területéhez tartozó beteget kezelte magánbetegként anyagi ellenszolgáltatásért, és a magángyakorlat folytatását nem jelentette be. Márpedig ezek a körülmények a fegyelmi vétség megállapításánál és a fegyelmi büntetés kiszabásánál nem közömbösek.
A 11/1972. (VI. 30.) EüM számú rendelet 46. §-ának (2) bekezdése értelmében a gyógyító-, megelőző-orvosi munkakörben, munkaviszonyban álló orvosnak nem szabad az egészségügyi miniszter által megállapított rendelkezések szerint ellátásába tartozó beteget az orvosi magángyakorlata körében magánbetegként ellátnia.
A peradatok alapján kétséget kizáróan bizonyított, hogy P. M. a felperes ellátási körzetébe tartozott, s ott ingyenes állampolgári ellátásra volt jogosult. A felperes nem volt jogosult őt magánbetegként kezelni.
A felperes 1984. májusától a magánrendelését szüneteltette. 1985. szeptember 9-én magánrendelését anélkül kezdte meg és folytatta, hogy a magán-orvosi tevékenységét a városi tanács vb. egészségügyi osztályának megfelelő módon és időben bejelentette volna. A felperes tehát ezek vonatkozásában is fegyelmi vétséget követett el, amit a fegyelmi büntetés kiszabásánál értékelni kell.
Ezzel szemben helytállóan járt el a munkaügyi bíróság, amikor a felperes által végzett munka szakszerűtlenségét és ezzel kapcsolatban fegyelmi vétségét nem állapította meg. Erre vonatkozóan egyedül dr. V. L. tett vallomást, amely az eset összes körülményeit figyelembe véve megnyugtató bizonyítékul nem fogadható el. Az utóbbiak ellenére is az alperes által kiszabott fegyelmi büntetés helytálló.
Ahhoz, hogy a kiszabott büntetés a kellő nevelő és visszatartó hatást elérje, az adott kötelezettségszegésnek a súlyát a munkáltatónál kell értékelni. A felperes által elkövetett – a fentiekben említett tényállási elemekkel kiegészített – fegyelmi vétséggel arányban áll az alperes által alkalmazott – határozatlan időtartamra történő áthelyezés és ugyancsak határozatlan időtartamra 10 %-os alapbércsökkentés – fegyelmi büntetés, amelynek kiszabásánál már értékelte a felperes javára és terhére figyelembe vehető körülményeket. Ennek további mérséklésére nincs törvényes lehetőség.
Tévedett, és ezáltal törvényt sértett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a felperes keresetének részben helyt adott, és a fegyelmi büntetést enyhítette. A felperes keresetét – a fenti indokoknak megfelelően – érdemben el kellett volna utasítania. Az ezzel ellentétes döntés törvénysértő. (M. törv. I. 10 032/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás