BK BH 1988/175
BK BH 1988/175
1988.06.01.
Ha az áramszolgáltatásból kizárt személy a mérőóra zárópecsétjének eltávolításával vételez a maga számára villamos-energiát: nem nehézipari szabálysértés, hanem lopás valósul meg [Btk. 316. § (1) bek., 333. § 1. pont; 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 115. § (1) bek.; BK 102. sz.].
A városi bíróság a terheltet a kisebb értékre elkövetett lopás vétségének vádja alól felmentette. Megállapította, hogy elkövette a villamos-művel kapcsolatos kötelesség megszegésének szabálysértését, és emiatt 2000 forint pénzbírsággal sújtotta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt lakását az áramszolgáltató vállalat áramdíj-tartozás miatt kizárta a villamos-energia szolgáltatásból. Röviddel később a terhelt a mérőóra zárópecsétjét engedély nélkül eltávolította, és ezzel lakásában az áramszolgáltatást jogellenesen visszakapcsolta.
Ezt követően négy hónap múlva az áramszolgáltató vállalat alkalmazottai a szabálytalanságot felfedezték, és a mérőórát ismét lezárták. A terhelt azonban ezt a zárópecsétet is eltávolította, és további két hónapig újból fogyasztott elektromos energiát, amelynek mennyisége összesen 785 kWó volt, értéke pedig – a felemelt 6 Ft/kWó-s díjjal számolva 4710 forintot tett ki.
A városi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A terhelt mind a nyomozás során, mind a tárgyaláson azzal védekezett, hogy az áramszolgáltatás kikapcsolására okot adó magatartása – nevezetesen a díjfizetés megtagadására – a fogyasztásmérő hibája indította. Állítása szerint ezt a tényt az áramszolgáltató vállalatnak kellő időben, írásban is bejelentette, intézkedés azonban nem történt.
A többször módosított 4/1971. (VI. 5.) NIM sz. rendelet mellékleteként közzétett Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat (VKSZ) 15. §-ának (6) bekezdésében írtak értelmében az áramszolgáltató köteles a fogyasztó kívánságára a kérelem kézhezvételétől számított harminc nap alatt a kifogásolt fogyasztásmérő berendezés működését hitelesített berendezéssel ellenőrizni. Hibás működés esetén ugyanis a VKSZ 18. §-ának rendelkezései szerint kell eljárni.
Bár a terhelt védekezése a szerződésszegés igazolására és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények elhárítására korántsem alkalmas, a lopás elkövetési értékének meghatározása szempontjából mégsem közömbös. Az ítéleti tényállás szerint igénybe vett energia mennyisége ugyanis a fogyasztásmérő állásán alapul, ám ha ez az adat pontatlan, az elkövetési értéket egyéb módon – a VKSZ 22. §-ának (2) bekezdésében írtak alapján – kell megállapítani, amint arra a Legfelsőbb Bíróság BK 102. számú állásfoglalásának 3. pontja is utal.
A fogyasztásmérő pontos vagy pontatlan működésétől függhet tehát, hogy az adott esetben vagyon elleni bűncselekmény, avagy csupán tulajdon elleni szabálysértés valósult-e meg, mindemellett az említett körülménynek a büntetés kiszabása körében is jelentősége lehet.
A Be 5. §-ának (1) bekezdése alapelvként teszi kötelezővé a büntető ügyekben eljáró hatóságok számára, hogy a tényállást – azaz a büntetőjogilag jelentős tények összességét – alaposan és hiánytalanul derítsék fel. Ebből fakadóan – a nyomozás során elkövetett ez irányú mulasztást pótolva – a bíróságnak kellett volna megkeresnie az áramszolgáltató vállalatot annak közlése végett, hogy a terhelt valóban kérte-e a fogyasztásmérő ellenőrzését, s ha igen, az miért maradt el. A szükséghez képest igazságügyi szakértő bevonásával is tisztázni kellett volna a fogyasztásmérő műszaki állapotát, tehát azt, hogy a jogellenesen igénybe vett energia mennyiségére vonatkozó, az elkövetési érték kiszámításának alapjául szolgáló adat pontos-e. Ezek a hiányosságok a vád tárgyává tett cselekmény elbírálását lényegesen befolyásolták. Mivel alappal feltételezhető, hogy a terhelt lakásán elhelyezett fogyasztásmérő berendezést nem cserélték ki, annak utólagos ellenőrzése még lehetséges volt.
Egyébként a szerződésszegés (szabálytalan vételezés) következményeként felszámítandó felemelt árat helyesen állapította meg a bíróság 6 Ft/kWó-ban, de a jogalap pontos megjelölése az ítéletből hiányzik, és e tekintetben az áramszolgáltató vállalat feljelentése nem szabatos.
A BK 102. számú állásfoglalás iránymutatásai közt szereplő 4 Ft/ kWó felemelt ár a meghozatalkor hatályos 13/1979. (VII. 21.) NIM-ÁH sz. rendelet 5. §-ának rendelkezésén alapult. Ezt azonban az 1/1985. (I. 24.) IpM. számú rendelet hatályon kívül helyezte. Azóta a lakosság részére szolgáltatott villamos energia fogyasztói árát az árszabályozásról szóló 38/1984. (XI. 5.) MT számú rendelet 20. §-ának (2) bekezdésében írtak alapján az árhatóság a saját hivatalos lapjában teszi közzé. A bűncselekmény idején a IV/3/1985. (ÁT. 2.) számú ármegállapítás volt hatályos, ennek V. pontja szerint pedig a felemelt ár kWó-ként valóban 6 forint.
A BK 102. számú állásfoglalás értelemszerűen tehát e módosulás figyelembe vételével irányadó.
II. Az előbbieken túlmenően a felmentő rendelkezés törvénysértő is. A Btk. 333. §-ának 1. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint a XVIII. fejezet alkalmazásában dolog: a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energia is. A Btk. 316. §-ához fűzött indokolás ennek okát abban jelöli meg, hogy vagyoni értéke nemcsak a birtokba vehető dolognak lehet. Ebből viszont az következik, hogy az ilyen energiára megvalósítható lopás elkövetési magatartása az „elvétel” helyett az igénybevételben realizálódik; a jogtalan eltulajdonítási célzatnak pedig a jogtalan felhasználás felel meg.
A bíróság jogi álláspontja szerint az elkövetés konkrét körülményeire tekintettel nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a vádlott a cselekményt az áram „jogtalan eltulajdonításának” célzatával, vagy akár jogtalan haszonszerzési célzattal valósította volna meg, ezért cselekménye sem a lopás, sem a csalás megállapítására nem alkalmas.
A városi bíróság figyelmét azonban elkerülte, hogy a dolog fogalmának a gazdaságilag hasznosítható energiára való kiterjesztése szükségképpen a lopás többi tényállási elemének megfelelő értelmezését vonja maga után. A célzat hiányára alapozott felmentő rendelkezés ezzel a tévedéssel magyarázható.
Az irányadó tényállásból kitűnően a terheltet kizárták az áramszolgáltatásból, ennek folytán az ipar által termelt villamos energia – a lopás törvényi tényállása szempontjából – számára „idegenné” vált. Ezt követően a fogyasztásmérőn elhelyezett zárópecsétet ismételten eltávolítva, a sértett – az áramszolgáltató vállalat – beleegyezése nélkül összesen 4710 forint értékű áramot vett igénybe, amelynek ellenértékét az ügy elbírálásáig nem fizette meg. Ebből, valamint a fennálló korábbi tartozásból az a következtetés vonható le, hogy az önkéntes teljesítés nem állott szándékában, tehát a villamos energia jogtalan felhasználásának célzata vezette.
A bűnösséget érintően egyébként nincs jelentősége annak, hogy a terhelt cselekménye a sértett által bármikor leleplezhető, illetve a jogtalanul igénybe vett energia mennyisége utólag pontosan megállapítható és behajtható volt. Az okozott kár később történő megtérítése vagy megtérülése a sértett beleegyezését természetesen nem pótolja, az elkövetési magatartást visszamenőleg nem teszi jogszerűvé.
A városi bíróságnak tehát – az általa rögzített tényállás alapján – a terhelt bűnösségét a Btk. 316. §-ának (3) bekezdése szerinti kisebb értékre elkövetett lopás vétségében meg kellett volna állapítania.
III. A kifejtettekből következően tévedett az eljárt bíróság akkor is, amikor a több ízben módosított 17/1968. (IV. 17.) Korm. számú rendelet 115. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt villamos-művel kapcsolatos kötelesség megszegésének szabálysértését a terhelt terhére rótta. A szóban levő nehézipari szabálysértés a VKSZ 15. §-ának (4) bekezdéséhen írt kötelezettség megszegését szankcionálja, a terhelt magatartása azonban a villamosmű biztonságát nem veszélyeztette. Az adott ügy tárgyát képező – a VKSZ 19. §-a (2) bekezdésének i) pontjában meghatározott – szerződésszegés (szabálytalan vételezés) esetén viszont csak tulajdon elleni szabálysértés vagy bűncselekmény valósul meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a városi bíróság ítélete megalapozatlan és törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte, s az ügyet új eljárásra a városi bírósághoz visszaküldte. (B. törv. II. 380/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás