PK BH 1988/179
PK BH 1988/179
1988.06.01.
A tulajdonostársak közötti birtoklási és használati vitát – akkor is, ha az csak az ingatlan meghatározott részére irányul – a tulajdoni hányadoknak, a tulajdonosok jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeiknek, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően kell elbírálni. Nincs lehetőség tehát arra, hogy a bíróság a vitát ezen átfogó rendezési szempontok figyelmen kívül hagyásával, mintegy ideiglenes jelleggel rendezze [Ptk. 143. § (1) bek.; PK 8. sz.].
A felperes és az I. r. alperes 1/2-1/2 arányban tulajdonosai a perbeli házas-ingatlannak. A lakóépületben levő egyik lakrészt (az utcai részben) az I. r. alperes anyja használta 1985. júliusában bekövetkezett haláláig. Vele lakott a felperes is. Az I. r. alperes a másik lakrészt lakta fiával, a II. r. alperessel együtt. Az ingatlanon mindkét tulajdonostárs építkezett. Az I. r. alperes a meglevő lakóépület belső részét átépítette, a bontás ideje alatt a felek az utcai lakrészben laktak. Ebből a felperes saját és élettársa részére leválasztott egy szoba és konyha helyiséget. Épített továbbá az ingatlanon két műhelyt, garázst és WC helyiséget. A felperes és az I. r. alperes anyjának halála után az I. r. alperes az addig anyja által lakott lakrészt lezárta, és a felperes beleegyezése nélkül ebbe a szoba, konyha, zárt veranda helyiségekből álló lakrészbe beköltöztette fiát és annak feleségét (a II. és III. r. alperest).
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a néhai anyja által használt lakás használatára, és kötelezze az alpereseket e lakrész átadására.
Az elsőfokú bíróság a felperest feljogosította a perbeli lakrész kizárólagos használatára. Kötelezte a II.-III. r. alpereseket, hogy az általuk használt szoba, konyha és zárt veranda helyiségekből álló lakrészt 15 nap alatt kiürítve bocsássák a felperes rendelkezésére. Megállapította, hogy az alperesek a kiürítési kötelezettség nem teljesítése esetén az I. r. alperes által használt lakrészbe költöztethetők át.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek fellebbeztek, kérték az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását. Azzal érveltek, hogy az I. r. alperes az általa lakott lakrészt saját költségén építette meg a romos lakóépületben, a felperes viszont műhelyt és garázst épített, ezeket ő (a felperes) használja.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a vitás ingatlanrész birtokba-bocsátásáról határozott anélkül, hogy a tulajdonostársak között az ingatlan használatát megosztotta volna. Az alperesek fellebbezésében hivatkozott körülményeknek – a másodfokú bíróság okfejtése szerint – abban az esetben lett volna jelentőségük, ha a perben hozott ítélet a használat kérdését „végérvényesen” szabályozza. Helyesnek találta a felperesnek a használatra való feljogosítását, II. és III. r. alperes kiürítésre kötelezését, és hivatkozott arra, hogy a szakértői vélemény olyan részbizonyíték, amely alkalmas annak igazolására, hogy a felperes az ítélet által teremtett helyzetben jogtalan előnyhöz nem jut, tulajdoni hányadához képest nagyobb területet nem birtokol. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az általa meghozott ítélet „nem akadálya annak, hogy a tulajdonostársak közötti újabb perben a használati megosztásra, illetőleg a használati megosztás módosítására sor kerüljön a jogszabály által megjelölt szempontok alapján”.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perbeli esetben a tulajdonostársak közösen használták az ingatlant, és a perbeli lakrész birtoklásával és használatával kapcsolatban keletkezett közöttük vita. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az ítélettel elrendelt birtokba-bocsátás nem jelenti egyúttal a használat rendezését, és ebből következően nincs akadálya újabb – végérvényes – használati megosztásnak.
A törvényességnek megfelelő helyes álláspont szerint a birtokbaadás előfeltétele volt a birtoklás és használat kérdésében a társtulajdonosok között felmerült jogvitának a PK 8. számú állásfoglalásában foglalt szempontok szerinti eldöntése. Más kérdés az, hogy a használat rendezése a perbeli lakrészre korlátozódott, mert a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között (Pp 215. §) a használat rendezésének nem kellett kiterjednie az egész ingatlanra. A fennálló használati jog módjának és nagyságának azonban a perbeli jogvita eldöntésénél is jelentősége volt, a rendezésnél ugyanis a tulajdoni hányad mellett figyelembe kell venni a tulajdonostársak által használt terület nagyságát, funkcióját, továbbá az okszerű gazdálkodás és az egyéb jogos, a dologhoz fűződő törvényes érdeket is. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, és jogbizonytalanságot eredményez, mert arra „jogosítja” fel a feleket, hogy a Pp 229. §-ával ellentétben a már elbírált ugyanazon tényalapból eredő ugyanazon jog iránt újabb pert indítsanak.
A törvényességnek megfelelő álláspont szerint erre a perindításra csak akkor kerülhetne sor, ha a szabályozásnál figyelembe vett körülmények utóbb olyan lényegesen megváltoztak, hogy az eredetileg helyesnek mutatkozó elrendezés az okszerű gazdálkodás követelményeit vagy az egyik fél jogos érdekeit, a dologhoz fűződő törvényes érdekeit már sérti. Ez esetben nem akadálya a korábbi ítélet annak, hogy valamelyik fél a bíróságtól újabb elrendezést kérjen. Ítélt dologról ugyanis ilyenkor a tényalap azonosságának a hiányában nem lehet szó. A jogerős ítélet azonban nem erre utal, hanem saját döntését nem véglegesnek tekintve, újabb per indítását tartja lehetőnek „végérvényesen” döntés végett.
A kifejtettekből következően a másodfokú ítélet jogszabályt sért. Az ítéletnek rendelkező részét ugyanis az indokolási résszel együtt kell irányadónak tekinteni, és az indokolásban foglalt megállapítások nemcsak tévesek, de a felek jövőbeli joghelyzetét is bizonytalanná teszik.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 849/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás