PK BH 1988/181
PK BH 1988/181
1988.06.01.
Végrehajtás alatt álló követelések beszámításának szempontjai [Ptk. 297. § (4) bek].
A peres felek 1974. július 6-án kötöttek házasságot, amelyből 1975. április 7-én Zoltán, 1977. január 3-án pedig Tímea nevű gyermekeik születtek. Életközösségük 1985. nyarán megszakadt, majd a városi bíróság a házasságukat felbontotta. A bontóperben a felek az alperesnél elhelyezett gyermekek tartására vonatkozóan egyezséget kötöttek, és ebben a felperes mindenkori keresete 20-20 %-ának, de gyermekenként legalább 1300 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte magát.
A felek a házasságuk felbontását követően az 1986. január 28-án kelt szerződéssel a közös vagyonukat megosztották, és az alperes ezzel összefüggésben 73 215 forint értékkülönbözet megfizetését vállalta. A teljesítési határidő meghatározását a felek külön megállapodásra tartották fenn, ilyen megállapodás azonban nem jött létre közöttük, mert az alperes az őt megillető gyermektartásdíjnak havi 2000 forintos összegekben történő beszámítását kívánta, ehhez azonban a felperes nem járult hozzá, mire az alperes a gyermektartásdíjakat a felperes keresetéből letiltatta.
A felperes a keresetében az alperessel a közös vagyon megosztására kötött egyezségre hivatkozással az alperesnek 73 215 forint és kamatai megfizetésére kötelezését kérte.
Az alperes a követelést elismerte, de a hátralékos gyermektartásdíj beszámítását és részletfizetés engedélyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a kereset értelmében 73 215 forint és ennek kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte. Az alperes beszámítási kifogását illetően az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Ptk. 297. §-ának (4) bekezdése a beszámítást kizárja, mert az alperes gyermektartásdíj követelése végrehajtható, sőt a végrehajtás már folyamatban van, míg a felperes követelése nem ilyen, és ez a beszámítást kizárja.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának módosításával – helybenhagyta. Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja a beszámítási kifogást illetően téves, a határozott összegű gyermektartásdíj hátralék, mint lejárt követelés beszámítását a Ptk. 297. §-ának (4) bekezdése ugyanis nem zárja ki. Az adott esetben azonban a beszámítani kért követelés összege vitás, és a gyermektartásdíj hátralék meghatározása a per kereteit meghaladja.
Az alperes beszámítási kifogásának elutasítása miatt mindkét fokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A beszámításnak nem akadálya az, hogy a beszámított követelés már végrehajtás alatt áll, a perben érvényesített követelés tekintetében pedig még nincs jogerős határozat. Ilyen következtetés az elsőfokú bíróság által hivatkozott törvényi rendelkezésből nem vonható. A Ptk. 297. §-ának (4) bekezdése ugyanis a végrehajtható követeléssel szemben támasztott beszámításnál kívánja meg a beszámítani kívánt követelés végrehajthatóságát. Nincs akadálya viszont perben érvényesített és elbírálandó követelésnél a végrehajtás alatt álló ellenkövetelés beszámításának.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az alperes beszámítási kifogását azon az alapon utasította el, hogy a beszámított követelés már jogerősen meg van ítélve, sőt végrehajtás alatt áll.
De téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, amely szerint beszámításnak az adott esetben azért nincs helye, mert a beszámítani kért gyermektartásdíj összege vitás.
A beszámítás az alperes védekezésének hathatós eszköze, és a beszámítási kifogással érvényesített ellenkövetelés érdemi elbírálásától – hacsak az elbírálást eljárási jogszabály nem akadályozza – a bíróság nem zárkózhat el. Ha a beszámítani kért követelés összege vitás, a bíróságnak ezt az összeget abban a perben kell elbírálnia és meghatároznia, amelyben a beszámítási kifogást emelték, a beszámítási kifogással érvényesített ellenkövetelés elbírálását a bíróság nem utalhatja más eljárásra.
A törvényességi eljárás során adat merült fel arra, hogy a felek részéről kölcsönös teljesítések történtek, ezeknek összegszerűsége azonban változatlanul vitás.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 924/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás