PK BH 1988/182
PK BH 1988/182
1988.06.01.
Vételár-csökkentésre irányuló szavatossági igény elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 306. § (1) bek.].
A peres felek között 1983. decemberében adásvételi szerződés jött létre, amely szerint a felperes megvásárolta az alperes Mercedes 230 típusú személygépkocsiját 405 000 forint vételárért. A felperes a vételárat kifizette, és a gépkocsit birtokba vette. A vételt követően olajcsere alkalmával a felperes észlelte, hogy az elülső váznyúlványon javítás nyomai láthatók, és a fenéklemezen hegesztés nyomai vannak. Ezután a gépkocsit szakértővel megvizsgáltatta, aki megállapította, hogy azon nem szakszerűen kivitelezett javítást végeztek. A javítási helyeken a szerkezeti részeket a korrózió kikezdte. Egyebekben a gépkocsi korának és használtságának megfelelő állapotban van. A szakvélemény szerint a gépkocsi vétel kori forgalmi értéke 322 500 forint volt.
A felperes keresetében 82 500 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes által szolgáltatott gépkocsi hibás, az a vételt megelőzően karambolos volt, és az ennek folytán szükségessé vált javításokat nem megfelelő szakszerűséggel végezték el. A hibás teljesítés kapcsán árleszállítást kért.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy nem volt tudomása a korábbi karambolról, egyébként pedig a kialkudott vételár megfelel a gépkocsi műszaki állapotának.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi gépjárműszakértő véleménye szerint a gépkocsi alváznyúlványa a tűzfal magasságában mindkét oldalon toldott. Maga a toldás, mint műszaki megoldás elfogadott, a kivitelezés azonban nem volt szakszerű. Ez a hiba – a javítás kivitelezésének szakszerűtlensége – a vételkor nem volt felismerhető, mert a javítást végző személy annak nyomait szigetelő anyaggal kívánta eltüntetni. Az említett hiányosságot csak alapos műszaki vizsgálat során lehetett felderíteni. A szakértő a tárgyaláson történt meghallgatása során szakvéleményét azzal egészítette ki, hogy az említett hiba a gépkocsi forgalombiztonságát nem befolyásolja, csupán azt eredményezi, hogy az elhasználódás gyorsabb mértékű. A szakvélemény szerint a hasonló gépkocsik átlagára a szabadpiaci forgalomban 250 000 – 500 000 forint között mozog. A perbeli jármű értéke az adásvétel időpontjában a már említett hibára is tekintettel 307 000 – 333 000 forint között lehetett.
Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében a felperes keresetét elutasította, és őt 4230 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Rendelkezett a le nem rótt illeték megfizetése tárgyában is. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a gépkocsinak a szakértő által megállapított hibája valóban fennáll, az azonban a gépkocsi forgalombiztonságát és használhatóságát nem befolyásolja. Rámutatott a bíróság arra, hogy a szakértői vélemény szerint a gépkocsi egyébként korának megfelelő állapotban van, és a műszaki követelményeknek megfelel. A felek között kialkudott 405 000 forintos vételár megfelel a szabadforgalmi értékviszonyoknak és a gépkocsi műszaki állapotának, ezért a felperesnek a Ptk. 306. §-ára alapított keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 82 500 forintot és ennek kamatát. Rendelkezett a perköltség és illeték tárgyában is.
A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyaláson ismét meghallgatott szakértő véleménye alapján azt állapította meg, hogy a korábban karambolozott gépkocsi javítása során a hegesztési illesztéseket szakszerűtlenül végezték el. A javítás helyén – az igénybevételtől függően – fokozottabb az elhasználódás, és bár az időpont előre nem állapítható meg, ennek következtében újabb javításra lesz szükség, amelynek várható költsége 80 000 – 100 000 forint.
A másodfokú bíróság mindebből arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése szerint hibásan teljesített, és így a felperes a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen tarthat igényt a vételár leszállítására, mégpedig 82 500 forint összegben.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peradatokból megállapíthatóan az alperes olyan gépkocsit adott el a felperesnek, amelyen a korábbiakban nem szakszerűen kivitelezett javítást végeztek. Az a javítás a vételkor nem volt felismerhető, mert a javítást végző személy annak nyomait szigetelő anyaggal kívánta eltüntetni. A hiba a gépkocsi forgalombiztonságát ugyan nem befolyásolja, de semmi esetre sem tekintendő olyannak, amelyre egy használt gépkocsit vásárló személynek számítania kell, különösen akkor nem, ha a gépkocsi egyébként megfelelő műszaki állapotban van. Mindebből pedig az következik, hogy helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a Ptk. 305. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint hibásan teljesített. A felperes tehát vele szemben szavatossági igényt érvényesíthet.
A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése szerint hibás teljesítés esetén a jogosult választása szerint kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhet.
A felperes keresetében a hibás teljesítésből eredő szavatossági igényként árleszállítást kért, amelynek összegét 82 500 forintban határozta meg, abból kiindulva, hogy a gépkocsi vételkori forgalmi értéke 322 500 forint volt.
A másodfokú bíróságnak az árleszállítás tekintetében elfoglalt álláspontja téves. A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése alkalmazásának körében az érvényes szerződésben kikötött vételárból kell kiindulni, és azt kell leszállítani a dolog szavatossági hibából eredő értékcsökkenésének megfelelően.
Az árleszállítás mértéke ily módon az irányadó szempontok különbözősége miatt általában nem azonos a kijavítás költségével, de ez utóbbi az árleszállítás mértéke megállapításának egyik számításba vehető tényezője. Különös jelentősége van a kijavítás összegének olyan esetben, amikor a hiba a dolog rendeltetésszerű használatát meghatározó módon befolyásolja. Kisebb súlya van viszont a kijavítás költségének – az árleszállítás mértéke megállapítása kapcsán – akkor, amikor a hiba ellenére a dolog rendeltetésszerűen használható és a gazdaságossági szempontok is a kijavítás ellen szólnak.
Az adott esetben a hiba a gépkocsi használhatóságát nem befolyásolja, és az igazságügyi szakértő véleménye szerint nem is indokolt ma a teljes javítás. A hiba csupán azt eredményezi, hogy az adott helyen a gépkocsi elhasználódása fokozódik, és a természetes elhasználódás folytán is idővel felmerülő javítás korábban válik szükségessé. E szakvéleményből tehát az tűnik ki, hogy a megjelölt 80 000 – 100 000 forintos költség nem csupán a perbeli hiba kijavítását fedezi, hanem egyben azt a javítást is, amely a természetes elhasználódás kapcsán szükségszerűen felmerül.
A másodfokú bíróságnak ezért azt kellett volna vizsgálnia, – a szakértői vélemény kiegészítésével – hogy a természetes elhasználódásból eredő állapothoz képest az alváznyúlvány szakszerűtlen javításából eredő hiba milyen értékcsökkenést okoz. Az ilyen vizsgálódás után megállapítandó %-os értékkel lehet a szerződésben kikötött 405 000 forintos vételárat leszállítani.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a fentiek szerint új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította [Pp 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. III. 20 930/1986. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás