PK BH 1988/183
PK BH 1988/183
1988.06.01.
Nyílt láng használatával kapcsolatos kártérítési felelősségre a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályok téves alkalmazása [Ptk. 345. § (1) bek. és 339. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes az 1986. szeptember 22-én a V.-i köztemető ravatalozójában bekövetkezett balesetért a felperessel szemben a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség szabályai szerint kártérítési felelősséggel tartozik.
Az alperes az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen benyújtott fellebbezésében annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének az elutasítását, s első- és másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, s az alperesnek első- és másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a széles körben lefolytatott bizonyítás anyagának az okszerű mérlegelésével a tényállást helyesen állapította meg. Ezt a megyei bíróság ítélkezése alapjául elfogadta.
Az elsőfokú bíróság a tényállásból levont helyes következtetéssel törvényszerűen állapította meg, hogy az 1986. szeptember 22-én a felperest ért balesetért az alperest teljes kártérítési felelősség terheli.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor az alperesnek a temetkezési szertartással összefüggő ama tevékenységét, hogy a kandelábereket denaturált szesszel töltötte meg, és így működtette, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerinti fokozott veszéllyel járó tevékenységnek tekintette. Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat szerint önmagában nyílt láng használata nem fokozott veszéllyel járó tevékenység. Nem tekinthet ilyennek pl. az őszi lomb-, vagy rőzse-égetés, szalonnasütés alkalmával történő tűzgyújtás, vagy pl. a házi gáztűzhelyek használata sem.
A bizonyítás anyagából azonban nem kétséges, hogy a felperes balesete amiatt következet be, mert az alperes alkalmazottai – a tűzrendészeti előírások megszegésével – a gyászolóktól a kandelábereket nem az előírt három méter távolságra helyezték el. Ezért amikor a gyász-szertartás alatt az egyik égő kandeláberből hangos pukkanással a benne levő égő denaturált szesz kifröccsent, az meggyújtotta a kandeláber közvetlen közelében tartózkodó B. I. haját, amitől a nevezett elájult. Emiatt a gyászolók soraiban pánik tört ki, mindenki szaladgálni kezdett, az égő kandelábereket feldöntötték, s a gyorsan terjedő tűz a felpereseknek, valamint a közelében tartózkodó gyászolóknak súlyos égési sérüléseket okozott. Ezért pedig az alperest nem a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, hanem – felróható magatartása folytán – a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján terheli kártérítési felelősség.
Ezért a megyei bíróság a Pp 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a fentiekkel helyesbített és kiegészített indokoknál fogva helybenhagyta.
Mivel a kártérítés összegére vonatkozóan a tárgyalás csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható, a megyei bíróság a peres felek másodfokú perköltségét a Pp 252. §-ának (4) bekezdése értelmében csak összegszerűleg állapította meg, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell majd döntenie a per befejező határozatában. (Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság I. Pf. 21 368/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás