PK BH 1988/185
PK BH 1988/185
1988.06.01.
A huzamos ideig fennálló öröklési szerződés megszüntetésénél a megfelelő kielégítés szempontjai [Ptk. 589. § (3) bek.].
A felperes bérlőtársként lakott a perbeli két szoba- hallos lakás személyzeti szobájában. Utóbb a felperes egyik társbérlője meghalt, és a felperes az OTP-vel 1967. március 17-én megkötött adásvételi szerződéssel a lakásingatlant megvásárolta. Ugyanezen a napon öröklési szerződést kötött az I. és II. r. alperesnek jogelődjével: Z. Zs.-val. Az öröklési szerződésben Z. Zs. vállalta, hogy az öröklakás vételár-előlegét és vételárrészleteit, a lakás fenntartásával, továbbá javításával járó költségeket és a lakásbiztosítási díjat fizeti. A felperes rászorultsága esetén vállalta továbbá ápolását is. E szolgáltatások ellenében a felperes a lakásingatlan örököséül Z. Zs.-t nevezte meg.
A szerződő felek egyben megállapodtak abban, hogy ha a lakásingatlanban lakó harmadik társbérlő szobája is megüresedik, azt Z. Zs. jogosult elfoglalni, a mellékhelyiségek közös használatával. Kijelentették továbbá, hogy a lakásingatlanba más személyt nem fogadnak be, kivéve – házasságkötése esetén – Z. Zs. házastársát. A III. r. alperes a Z. Zs.-t terhelő fizetési kötelezettségekért kezességet vállalt.
Az öröklési szerződést az államigazgatási hatóság jóváhagyta.
Z. Zs., valamint a III. r. alperes a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségeiket teljesítették. A lakásingatlanba Z. Zs. és házastársa, a II. r. alperes nem költöztek be, abban kizárólag a felperes lakik.
Z. Zs. 1981. október 11-én meghalt, törvényes örököse fia, a kiskorú I. r. alperes, míg túlélő házastársát, a II. r. alperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg.
A felperes Z. Zs. halála után az öröklési szerződés megszüntetése iránt pert indított az alperesek ellen. A kereseti kérelmet azonban a bíróság jogerős ítéletével elutasította.
Ezt követően a felperes újabb pert indított, és ebben arra hivatkozott, hogy Z. Zs. halála folytán a körülményekben lényeges változás következett be, mert az eredetileg kötelezett helyett jogutódként más személyek léptek be az öröklési szerződésbe, akikkel semmiféle kapcsolatot korábban nem tartott fenn. Állította, hogy idős kora folytán már gondozásra és ápolásra szorul, amit az I. és II. r. alperesek nem biztosítottak a számára, de arra nem is lennének képesek, illetőleg azt nem is hajlandó tőlük elfogadni. Ezért a szerződés megszüntetésének a feltételei fennállanak.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a Z. Zs. által vállalt kötelezettségeket maradéktalanul teljesítették, és az ápolás és gondozás biztosítására is hajlandók voltak ápolónő igénybevételével, illetőleg – a felperes kívánságához képest további – havi 2000 forint életjáradék fizetését vállalták.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes, továbbá az I. és II. r. alperesek jogelődje között létrejött öröklési szerződést akként módosította, hogy a szerződésben foglaltakon kívül az I. és II. r. alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek 1986. október 1-jétől ápolás és gondozás címén havi 2000 forintot fizessenek meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes, valamint Z. Zs. között létrejött öröklési szerződést megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. alperesnek 31 100 forintot, a III. r. alperesnek pedig 175 270 forintot. Egyben rendelkezett az ingatlanra Z. Zs. javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törléséről. A másodfokú ítélet indokolása kiemeli, hogy a személyi változások miatt ez a szerződés a célját nem képes betölteni, ezért azt a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
Az adott esetben az öröklési szerződés tartalmát tekintve vegyes jellegű szerződés volt: a kötelezett elsősorban életjáradéki jellegű fizetési kötelezettségeket vállalt, és emellett – amennyiben annak szükségessége felmerült – vállalta a felperes ápolását és gondozását. Nem volt vitás a felek között, hogy Z. Zs., valamint jogutódai a szerződésben vállalt fizetési kötelezettségeiknek mindvégig maradéktalanul eleget tettek. Adat van arra is, hogy a felperes ápolási és gondozási igénnyel nem lépett fel a jogutódokkal szemben. Az alperesek részéről tehát szerződésszegő magatartás nem volt megállapítható. A felperes maga is csupán a kötelezetti oldalon bekövetkezett személyi változásra hivatkozott akkor, amikor a szerződés megszüntetését kérte.
Bármi vezetett is arra, hogy a felperes a személyes jellegű szolgáltatásokat nem kívánja elfogadni az alperesektől, illetőleg az alperesek annak teljesítésére saját személyükben nem képesek, a bizalom hiánya, a megromlott kapcsolat miatt a szerződést változatlan tartalommal fenntartani valóban nem lehet. Ez azonban nem vezethet sem arra, hogy bármelyik fél a jogaitól elessék, sem arra, hogy a megromlott viszony folytán a természetbeni ellátással szükségképpen együtt járó mindennapi érintkezésben a felek egymást kénytelenek legyenek eltűrni.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felek kapcsolatában a kölcsönös bizalom hiánya és a Z. Zs. halálát követően megromlott viszony következtében az öröklési szerződésben kikötött természetbeni szolgáltatások életjáradék fizetési kötelezettségre való átváltoztatása a felek vitájának végleges és megnyugtató rendelkezésére nem alkalmas. Tévedett azonban, amikor a megfelelő kielégítés fejében a jogerős ítélet szerint marasztalta a felperest. A megfelelő kielégítés nem azonos az eredeti állapot helyreállításával.
Az adott esetben az alperesek jogelődje által az ingatlanra egy összegben befizetett előtörlesztés és az életjáradék jellegű szolgáltatások tették lehetővé, hogy a felperes a perbeli öröklakás-ingatlant megszerezhesse, amelynek értéke a szerződéses jogviszony ideje alatt a többszörösére emelkedett. A felperes az ingatlan megszerzéséhez és fenntartásához anyagilag a mai napig nem járult hozzá, az ingatlannal járó valamennyi terhet az alperesek és jogelődjük viselték. Z. Zs. a szerződés megkötésekor annak tudatában vállalta a szerződés szerinti – és akkor még nem csekély mértékű – terheket, hogy kötelezettsége huzamos időn keresztül fenn fog állni. Ennek megfelelően ő, illetve jogutódai közel húsz éven át maradéktalanul teljesítették a vállalt kötelezettségeket, a szerződés megszüntetésére rajtuk kívül álló okból kerülhet sor.
Az ilyen hosszú időn keresztül teljesített kifizetések változatlan összegben történő megtérítése a kötelezettekre méltánytalan, és sérti a jogos érdekeiket. Az adott esetben tehát azt kell vizsgálni, hogy a szolgáltatások ellenében lekötött vagyon és a vállalt kötelezettségek a szerződéskötés időpontjában milyen arányban álltak egymással, illetőleg a teljesített szolgáltatások – növelt értékben – hogyan aránylanak az ingatlan jelenlegi értékéhez. Ennek alapján – a felsorolt egyéb szempontok mérlegelésével – kell megállapítani az alpereseket megillető megfelelő kielégítés mértékét.
A Ptk. 589. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a szerződést a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg. A megszüntetés tehát – az egyéb feltételek fennállása esetén – minden esetben a megfelelő kielégítés függvénye, attól el nem választható, mert csak így biztosítható mindkét fél jogainak és méltányos érdekeinek az érvényre juttatása.
Ebből következik, hogy a szerződés megszüntetésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a bíróság által megállapított megfelelő kielégítés teljesítésére kellő biztosíték áll rendelkezésre.
Az adott körülmények között annak sincs jogszabályi akadálya, hogy a megfelelő kielégítés a várományi joggal terhelt ingatlan meghatározott illetőségének az alperesek tulajdonába adásával történjék, amennyiben a felperes a megfelelő kielégítés keretében terhére mutatkozó összeg megfizetésére nem lenne képes. (P. törv. II. 21 051/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás