GK BH 1988/192
GK BH 1988/192
1988.06.01.
Bányászati meddőhányók telepítése folytán erdőgazdaságokban keletkezett károk – mint a bányászati tevékenység szükségszerű s ezért jogszerű velejárói – bányakároknak minősülnek. Az ilyen kártalanítási igények elbírálása során a bányatörvény rendelkezései az irányadók [1960. évi III. tv. 42. § (3) bek.; 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. r. 66. § (3) bek., 69. §, 82. § (5) bek.; 33/1987. (IX. 1.) MT sz. r. 14. §].
Az elsőfokú bíróság a városi tanács vb. igazgatási osztályának határozatát megváltoztatta, és az alperes bányakártalanítási kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az államigazgatási hatóság tévesen kötelezte a felperest 2 882 000 Ft bányakártalanítás kifizetésére, mert a felperesi meddőhányók közelsége miatt, az azok szennyező hatása következtében az alperesnek a határozatban felsorolt erdő-művelési ágú ingatlanaiban bekövetkezett kára nem minősíthető bányakárnak. Kétségtelen, hogy az államigazgatási hatóság előtt a felek a felperes által fizetendő kártalanítás összegében megállapodtak, ezt az egyezséget azonban a hatóság nem hagyta jóvá, mert ajánlatát a felperes utóbb visszavonta. A felek között tehát a kártalanítás összege kérdésében joghatályos egyezség nem született.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és az államigazgatósági hatóság határozatának helybenhagyását. Álláspontja szerint erdő-művelési ágú ingatlanai amiatt károsodtak, hogy a felperes a bányaművelése során keletkezett meddőhányót azok közelébe telepítette, és annak következtében a környező talaj, illetve levegő oly mértékben szennyeződött, amely a faállomány károsodásával járt.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés részben alapos.
Tévedett az első fokon eljárt bíróság, amikor a követelés jogalapjával kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperesi igény nem minősíthető bányakárnak. Bányakárnak az a kár számít, amelyet a bányaművelés objektív ténye a felszínen az ingatlanban, épületben, az ingatlan más alkotórészében és tartozékában okoz [a többször módosított 1960. évi III. (a továbbiakban: Bt.) 42. § (3) bek.]. A törvény végrehajtásáról rendelkező és többször módosított 9/1961. (III. 30.) Korm. számú rendelet (Vhr) 66. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a bányavállalat az ingatlanon tevékenységével okoz kárt, azt a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni.
A bányavállalat tevékenységével szükségszerűen együtt jár nagy mennyiségű meddő anyag kitermelése a szénnel együtt. A meddőt a bányavállalatnak megfelelő területen a törvényben meghatározott módon tárolnia kell, vagyis a meddő tárolására a kellő feltételek biztosítása mellett a bányavállalat jogosult. Az ún. meddőhányók létesítése tehát a bányászati tevékenység jogszerű velejárója, ezért az ezzel kapcsolatosan az ingatlanban, az ingatlan más alkotórészében és tartozékában bekövetkezett károk bányakároknak minősülnek, és a bányatörvény hatálya alá tartoznak.
Amennyiben az ingatlanon a jogszerű bányászati tevékenységgel okozati összefüggésben kár keletkezik, azt a bányakártalanításra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. Abban a kérdésben tehát, hogy valamely kártalanítási igényt mely szabályok alapulvételével kell elbírálni, tárgyi oldalon az dönt, hogy a kár bányászati tevékenységgel áll-e összefüggésben, és ez a bányászati tevékenység jogszerű-e vagy nem. Alanyi oldalon az dönt, hogy ingatlanban, azok tartozékaiban vagy alkotórészeiben, illetve ingókban vagy személyekben következett-e be kár. Ingók és személyek károsodása esetén ugyanis a polgári jog általános szabályai az irányadók [Bt 42. § (3) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp 213. §-ának (3) bekezdése értelmében, közbenső ítéletben határozott a jogalap tekintetében, mert a fent kifejtettek alapján a keresettel érvényesített jog fennállása, illetőleg a követelés összege tekintetében a jogvita elkülöníthető. Megállapította, hogy az alperes perbeli igénye bányakár, ezért az őt megillető összeg vonatkozásában a bányakártalanításra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.
Az elsőfokú bíróság azonban eltérő jogi álláspontja miatt az összegszerűség kérdésével nem foglalkozott, ezért ítélete e tekintetben nem bírálható felül. Az alperest ért kár összege tekintetében ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és e körben a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak szükség esetén szakértő bevonásával tisztáznia kell, hogy a felperes perbeli tevékenységével kapcsolatban az alperes erdő-művelési ágú ingatlanaiban milyen összegű kár keletkezett. Ennek során az elsőfokú bíróságnak a ténylegesen bekövetkezett kár összegénél figyelemmel kell lennie a Vhr 69. §-ának rendelkezésére, valamint – a Vhr 82. §-ának (5) bekezdése folytán – a 33/1987. (IX. 1.) MT sz. rendelet 14. §-ában foglaltakra.
A perbeli eljárás a Vhr 76. §-ának (4) bekezdése értelmében illetékmentes, ezért e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a határozat hozatalát mellőzte. (Legf. Bír. Gf. II. 31 027/1987.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás