GK BH 1988/197
GK BH 1988/197
1988.06.01.
A bíróság az anyagszállító alperes kártérítési felelősségét csak akkor állapíthatja meg, ha az építési vállalkozó bizonyítja, hogy őt az alperes által szállított anyag beépítése miatt érte kár, és az anyag beépítése előtt a minőségi bizonyítványra is figyelemmel, annak vizsgálatánál nem követett el mulasztást [Pp 164. § (1) bek.].
A felperes az 1983. évben az I. r. alperes útján, de közvetlenül a II. r. alperes telepéről tölgy parkettaléceket szerzett be. A felperes előadása szerint 976,14 m2 első- és másodosztályú, valamint 1090,38 m2 harmadosztályú minőségű parkettalécet szállítottak a részére. A II. r. alperes a parkettaléceket minőségi bizonyítvánnyal adta át. A felperes – állítása szerint kizárólag első- és másodosztályú parkettalécek felhasználásával – az egyik sportcsarnoknak a játék- és nézőtérre összesen 1265,42 m2 padlóburkolatot készített, amelyet az üzemeltető 1983. december 9-én első osztályú burkolatként átvett, és annak számlázott ellenértékét megfizette.
Egy sportoló balesete kapcsán 1984. november havában megállapították, hogy a padlóburkolat szálkásodik, balesetveszélyes. A felperes megbízása alapján a minőségellenőrző intézet adott szakvéleményt, amely mind anyag-, mind kivitelezési hibákat megállapított, ezért a felperes részben újonnan beszerzett, részben pedig a felbontott anyag felhasználásával a kifogásolt padlóburkolatot kicserélte. Ezzel 759 104 Ft költsége merült fel, amelynek megfizetését az alperesektől vagylagosan követelte.
Az elsőfokú bíróság a kutatóintézettől szerzett be szakvéleményt, majd a keresetet elutasította, mert a szakértő elsősorban kivitelezési hibákat állapított meg. A parkettalécek hibáit a felperes már a beépítés során felismerhette, a hibás darabokat nem lett volna szabad beépítenie.
A felperes fellebbezését elbírálva a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy az anyaghibás parkettalécek beépítéséért a felperes felelős, hiszen az anyaghibákat a lécek gondos átvétele során neki kellett volna kifogásolnia, a hibás darabok átvételét meg is kellett volna tagadnia.
A jogerős ítéletek ellen emelt törvényességi óvás megállapítja, hogy a II. r. alperes elévülési kifogását a bíróságok nem vizsgálták. A II. r. alperes a felperes által felhasznált parkettalécek tekintetében az áruazonosságot is vitatta. Ez a kérdés azonban kivizsgálásra nem került. A felek előadásai és a szakértői vélemények közötti ellentmondásokat a bíróságok nem oldották fel. Az sem tisztázódott az eljárások során, hogy a parkettalécekre a II. r. alperes által adott minőségi bizonyítvány milyen tulajdonságokra vonatkozott. Ennek tisztázása – ha a felek között szállítási szerződés jött létre – 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 11. §-ának (1) bekezdésére tekintettel azért lényeges, mert a minőségi bizonyítványban tanúsított tulajdonságokat a felperesnek nem kellett vizsgálnia az átvételkor, önmagában tehát a minőségi vizsgálat elmulasztása alapján a kereset esetleg nem is volna elutasítható.
Az óvás alapos, mert az eljárt bíróságok nem oldották fel egyrészt a felek előadásai közötti, másrészt a felek előadásai és a szakértői vélemények közötti ellentmondásokat, ezért az ítéletek megalapozatlanok.
A műszaki ellenőrző intézet szakvéleménye szerint – ezt a kutatóintézet véleménye alapjaiban nem cáfolta meg – a parkettaburkolat kitöredezésének, szálkásodásának alapvető oka – ez okozta a sportoló sérülését is – az volt, hogy a parkettalécek gyártása során nem tartották be a szárítási rendet. Ha ez a szakértői megállapítás igaz, akkor tisztázni kell, hogy ez az alapvetőnek jelzett hiba-ok felismerhető volt-e már a beépítéskor, vagy azt rejtett hibaként csak a használat során lehetett észlelni. Ebben a körben az is tisztázásra szorul, hogy a II. r. alperes által a szállításkor minőségi bizonyítványban tanúsított tulajdonságok folytán volt-e, és ha igen, milyen irányú vizsgálási kötelezettsége a felperesnek [7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 11. §-ának (1) bekezdése]. Ha ugyanis a hibát okozó tulajdonságokat a II. r. alperes tanúsította, azokat a felperesnek az átvételkor nem kellett vizsgálnia, önmagában tehát a minőségi bevizsgálás elmulasztása alapján a kereset nem utasítható el.
A II. r. alperes a felperes szavatossági jogának elévülésére hivatkozott. A felperes az eljárások során keresetének jogcímét többször is módosította, a felperesnek tehát az új eljárás során követelésének jogcímét pontosan meg kell jelölnie. Az eljáró bíróságnak ezt figyelembe véve – szükség esetén – foglalkoznia kell a II. r. alperes elévülési kifogásával, illetőleg e tekintetben teljesítenie kell indokolási kötelezettségét [Pp 221. §-ának (1) bekezdése]. Az elévülési kifogás elbírálása keretében természetesen figyelembe kell venni az 1. számú PED-GED III. pontjában, illetőleg a GK 41. sz. állásfoglalásban foglaltakat is.
Abban az esetben, ha a felperes pontosított követelése nem évült el, tisztázni kell a II. r. alperesnek az áruazonosságra vonatkozó kifogását is. Ezzel kapcsolatban ugyanis azt lehetett megállapítani, hogy a szakértők, illetőleg a felek ezzel kapcsolatos nyilatkozatai jelentős ellentmondást tartalmaznak, mert a kutatóintézet véleménye szerint a felhasznált parkettalécek mérete 255x56x22 mm volt, ezzel szemben a felperes az – 1985. szeptember 26-i beadványában – állította, hogy az I. r. alperestől négyféle méretben – 255/56, 305/56, 555/56 és 405/56 mm – szerezte be a beépítésre került parkettaléceket. A II. r. alperes ezzel szemben azt állította az 1986. január 8-i tárgyalási jegyzőkönyvben, hogy az 1988. évben 305 és 355-ös méretű parkettaléceket egyáltalán nem gyártott, ilyeneket tehát nem is szállíthatott, a 255-ös méretből viszont az első- és másodosztályú minőségben csak 493 m2-t szállított az I. r. alperesnek. Ebből a mennyiségből a burkolat természetesen nem volt elkészíthető. A hibás teljesítésből eredő igények érvényesíthetősége szempontjából az áruazonosság bizonyítására feltétlenül szükség van. A bizonyítás a Pp 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperest terheli.
Azt az ellentmondást is fel kell oldani, amely abból eredt, hogy a felperes szerint csak első- és másodosztályú parkettalécek felhasználásával készítette az utóbb hibásnak bizonyult padlóburkolatot, bár a bíróságok megállapítása szerint ilyen minőségű anyagból csak 606,90 m2-t kapott a felperes, amelyből a 1265,42 m2 padlóburkolat nem volt elkészíthető. Ebből pedig az következik, hogy vagy másodosztályúnál rosszabb – a szakértő szerint osztályon kívüli – minőségű anyagot használt fel a felperes, vagy máshonnan származó parkettaléceket is felhasznált. Ez a körülmény pedig ugyancsak az áruazonosság bizonyítatlanságát látszik alátámasztani.
A fentiek tisztázása, az ellentmondások feloldása után lehet csak a perben megnyugtató határozatot hozni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság ítéletét – az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően – a Pp 274. §-ának (1) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 003/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás