MK BH 1988/202
MK BH 1988/202
1988.06.01.
Ha a munkáltató a lakásépítés támogatására 1983. január 1-je előtt kötött kölcsönszerződésnek a dolgozó által történt megszegésekor nem élt az egy összegben történő visszafizetés követelésének jogával, és a dolgozóval megállapodott, hogy továbbra is részletekben fizetheti a tartozását, a hátralékos tartozás egy összegben történő visszafizetését utóbb nem követelheti [26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM sz. r. 18. § (1) bek.].
Az alperes a felperes vállalat alkalmazásában állt. Az általuk 1971. június 12-én kötött szerződés értelmében a felperes munkáltató 145 000 forint kölcsönt biztosított az alperesnek lakás vásárlására. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a tartozás fennállásának ideje alatt fenntartja a munkaviszonyát a felperes vállalatnál. Vállalta, hogy amennyiben a kölcsön visszafizetése előtt a munkaviszonyát megszünteti, köteles a kölcsön még nem törlesztett részét, valamint a kilépés időpontjáig a javára elszámolt engedményt egy összegben visszafizetni.
Az alperes munkaviszonya a felperesnél 1979. február 15-én áthelyezéssel megszűnt. A felperes vállalat igazgatója az áthelyezéshez való hozzájáruláskor írásban azt is közötte az alperessel, hogy „az 1971. június 12-én megkötött vállalati lakás kölcsönszerződés szerint folyósított építési hitelt – melynek 1978. december 31-i egyenlege 107 611 forint – továbbra is az OTP által megállapított havi részletekben kell törleszteni. A megállapodás alapján a vállalat a hátralékos kölcsönösszeg után évi 5 % kamatot számít fel”.
Az alperes ezt a közlést tudomásul vette, és azóta is éveken át ennek megfelelően törlesztette a kölcsönt.
A felperes az 1986. december 22-én kelt fizetési felszólításával felhívta az alperest, hogy 30 napon belül egy összegben fizesse meg a 91 014 forint hátralékos kölcsönösszeget, valamint annak 5 %-os kamatát és 1 %-os kezelési költségét. Az alperes a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését és a részletfizetési kedvezmény további engedélyezését kérte.
A munkaügyi döntőbizottság az alperes kérelmének helyt adott, és a fizetési felszólítást hatálytalanította.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy 1979-ben a vállalat egyoldalú méltányosságot gyakorolt, amelyet mérlegelési jogkörénél fogva bármikor visszavonhat.
A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és kötelezte az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 83 300 forintot. Az ítéletének indokolásában a 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM számú együttes rendeletre hivatkozott, és elfogadta a munkáltatónak azon álláspontját, hogy a méltányosságból tett intézkedést az alperes vagyoni helyzetére tekintettel visszavonhatja.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek a szerződést 1971. június 12-én kötötték, ezért a munkaügyi vita elbírálásánál nem a munkaügyi bíróság által felhívott jogszabály, hanem a 26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM számú együttes rendelet irányadó. E rendelet 18. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a dolgozótól részben vagy egészben megvonhatja – visszakövetelheti – a kölcsön összegét, ha a dolgozó a megállapodás alapján rá háruló kötelezettségét nem teljesítette.
Az utóbbiak szerint jogszabályi lehetőség volt tehát az egy összegben való visszakövetelésre, de az ettől való eltérésre is lehetőséget adott a jogszabály. A felperes vállalat igazgatója e lehetőséggel élve az áthelyezéshez való hozzájárulással egy időben az alperesnek változatlanul biztosította a részletfizetési kedvezményt. Ezt az alperes el is fogadta, tehát a felek 1979-ben ennek megfelelően módosították az alapszerződést. Az alperes e módosított szerződési kötelezettségének hosszú éveken át eleget tett. A felperes ezek után egyoldalúan nem módosíthatja az 1979-ben történt megállapodást, erre a mérlegelési jogköre nem terjed ki. A jogerős ítélet ellentétes álláspontja téves, törvénysértő. (M. törv. I. 10 198/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás