MK BH 1988/203
MK BH 1988/203
1988.06.01.
A termelőszövetkezet tagja a háztáji föld további használatára akkor is jogosult, ha a termelőszövetkezetben munkát nem végzett, és munkavégzési kötelezettség sem terhelte, feltéve, hogy a korábbi jogszabályok alapján a háztáji földterületre jogosultságot szerzett [1967. évi III. tv. 59. § (2) bek., 69. §, 72. § (1) bek.; 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 75. § (2) bek. a) és b) pont; 6/1967. (X. 24.) MÉM sz. r. 180. § (1) bek.; 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 84. §].
Az 1901-ben született felperes 1969. március 26-án – 68 éves korában létesített tagsági viszonyt az alperessel. Az alperes vezetősége – miután a földbeviteli kötelezettségének eleget tett (10 katasztrális hold 424 négyszögöl földet vitt be a szövetkezetbe), belépésétől kezdődően a legmagasabb mértékű háztáji juttatásban részesítette annak ellenére, hogy munkát egyáltalán nem végzett, minthogy a nyugdíjkorhatárt meghaladta, és munkaképtelen is volt.
Az alperes 1985-ig a felperest korlátozottan háztáji juttatásban részesítette.
A felperes kérelmet nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz, amelyben előadta, hogy az alperes minden intézkedés nélkül az 1986. évi terményjuttatás kiadását megtagadta, amelynek kiadására kérte kötelezni az alperest.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával kötelezte az alperest, hegy a felperesnek az 1986. évi háztáji járandósága fejében adjon ki 15 nap alatt 7 mázsa májusi morzsolt kukoricát, vagy fizesse meg annak ellenértékét. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nyugdíjkoron túl létesített tagsági viszonyt, munkaképtelen, és az 1985-ig rendszeresen kiadott terményjuttatás bizonyítja, hogy arra 1986-ban is jogosult.
A határozat ellen mind a felperes, mind az alperes keresetlevelet nyújtott be a bírósághoz.
A felperes a teljes mértékű háztáji juttatást igényelte azon a címen, hogy már belépésekor 68 éves munkaképtelen volt, így a korábbi elismerés alapján változatlanul megilleti a háztáji juttatás.
Az alperes a döntőbizottság határozatának a megváltoztatásával a kérelem elutasítását kérte, mert a felperes csak munkateljesítmény alapján lenne jogosult a háztáji juttatásra.
A munkaügyi bíróság ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperest mentesítette a háztáji juttatás kiadása alól, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes belépésétől kezdve nem végzett munkát, így nem szerzett jogot a háztáji juttatásra [12/1977. (III. 12.) MÉM sz. rendelet 80. (3) bek.].
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. Utalt arra, hogy az alperes korábbi méltányos eljárása a felperes további igényét nem alapozza meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes 68 éves – a nyugdíjkorhatáron jóval túl levő – munkaképtelen személy volt, amikor 1969. március 26-án az alperes vezetősége a tagjai sorába felvette. Földbeviteli kötelezettségének eleget tett, de a felvételi kérelem eldöntésekor eleve számolni kellett azzal, hogy a tagságából eredő munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni, ugyanakkor jogai keletkezhetnek.
Ilyen jog többek között az 1967. évi III. törvény (Tv.) 69. §-ában biztosított háztáji gazdasághoz való jog.
A Tv. 72. §-a (1) bekezdésének a felperes tagsági viszonya létesítésekor hatályban volt rendelkezése szerint a termelőszövetkezeti közös földekből háztáji föld használatára a termelőszövetkezet tagja jogosult, ha a termelőszövetkezet által meghatározott munkamennyiséget [59. §,(2) bek.] teljesítette. Az öreg, rokkant vagy tartósan munkaképtelen termelőszövetkezeti tagot a háztáji föld használatának joga a munkavégzéstől függetlenül megilleti.
A Tv. végrehajtására kiadott 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 180. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezeti tagot a kijelölt háztáji föld használatának joga a tagsági viszony fennállása alatt csak akkor nem illeti meg, ha az előírt munkamennyiséget önhibájából nem teljesítette.
Az idézett jogszabályokból következik, hogy a felperes a belépéskori életkora és munkaképtelensége alapján a törvény erejénél fogva alanyi jogot szerzett a háztáji juttatásra.
A Tv. végrehajtására később kiadott 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 84. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezet a korábbi szabályok alapján jogszerűen megállapított háztáji földterület mértékét nem csökkentheti.
A belépéskori jogosultsága és annak folytán, hogy e jogát el nem vesztette, a felperest 1986-ban is megillette a háztáji föld használatának joga.
Az alperes vezetősége a felperesnek a háztáji juttatásra való jogát egészen 1985-ig elismerte, annál is inkább, mert a felperes a 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet 75. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében nem is volt köteles a közös munkában részt venni. A nyugdíjkorhatárt betöltötte, és munkaképtelen volt már a belépéskor. A háztáji föld, illetve terményjuttatáshoz való jogát a 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 84. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel sem lehetett volna csökkenteni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek az 1986. évre járó háztáji terményjuttatásként 16 mázsa májusi morzsolt kukoricát adjon ki, vagy annak ellenértékét fizesse meg. (M. törv. I. 10 208/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás