BK BH 1988/213
BK BH 1988/213
1988.07.01.
A súlyos testi sértés bűntettében bűnsegéd, aki a tettesi magatartást kifejtő házastársával egyetértésben a bántalmazásnál végig jelen van, és a sértett kezei-lábai összekötözésében is tevékenyen részt vesz [Btk. 21. § (2) bek., 170. § (2) bek.].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat súlyos testi sértés bűntette és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének vétsége miatt, halmazati büntetésül 100 napi tétel – 100 forint egy napi tételű – pénzbüntetésre;
a II. r. vádlottat pedig társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének vétsége miatt 40 napi tétel – 100 forint egy napi tételű – pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A sértett felkereste a lakásán a testvérét, a II. r. vádlottat, akivel haragos viszonyban van, a közös tulajdonukat képező ingatlan elvi telekmegosztási engedélyével kapcsolatban. A sértett és testvére, valamint sógora – az I. r. vádlott – között a telekmegosztással kapcsolatban vita, veszekedés, majd tettlegesség alakult ki. A házaspár a sértettet a trágyadombra lökte, az I. r. vádlott vasvillát vett fel, lefogta a sértettet, míg a felesége – a II. r. terhelt – kötéllel és lánccal összekötözte a kezeit és lábait, majd kb. 30 percig ebben a helyzetben hagyták az udvaron. Az összekötözött sértett mellére térdelt az I. r. vádlott, és fojtogatta, ütlegelte őt. A bántalmazás következtében a sértett orrcsonttörést, testszerte zúzódásos, hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett, a tényleges gyógytartam 6 hét. Az időközben értesített körzeti megbízott erélyes felszólítására szabadította meg az I. r. vádlott a sértettet a kötelékéből.
A megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére és a személyi szabadság megsértésével kapcsolatos cselekményeiket a törvénynek megfelelően minősítette. Tévedett azonban, amikor a II. r. vádlott bűnösségét a testi sértés bűntettében nem állapította meg.
A tényállásból kitűnően a II. r. vádlott a férjével szándékegységben cselekedett, amikor a sértettet megkötözték, és ott állt akkor is, amikor az I. r. vádlott a hanyattfekvő sértett mellén térdelt, őt fojtogatta, és ököllel arcul ütötte.
Ilyen tényállás mellett a II. r. vádlott a testi sértés bűntettének részeseként büntetőjogi felelősséggel tartozik. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlottnak – mint a Btk. 21. §-a (2) bekezdése szerinti bűnsegédi bűnrészesnek – bűnösségét a Btk. 170. §-ának (2) bekezdése szerinti súlyos testi sértés bűntettében megállapította.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal az állásponttal, amely szerint a vádlottak testi sértési cselekménye aljas indokból elkövetettként minősül.
A II. r. vádlott és házastársa az őket felkereső hozzátartozót kölcsönös vita során tettleg bántalmazták, és az örökösödés folytán közös tulajdonná vált ingatlan megosztásából eredő harag és indulat váltotta ki cselekményüket, emiatt maguk vettek elégtételt a sértetten. Az e motívumból eredő cselekmény nem alapozza meg az aljas indokból elkövetés szerinti minősített eset megállapítását. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság e cselekmény minősítésénél.
Az elsőfokú bíróság az alanyi és tárgyi enyhítő és súlyosító tényezőket helyesen sorolta fel. Az enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott főbüntetések – figyelemmel az idős, büntetlen előéletű vádlottakkal szembeni sértetti közrehatásra is – nem tekinthetők törvénysértőnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabására vonatkozó részében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 415/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás