BK BH 1988/22
BK BH 1988/22
1988.02.01.
A közveszélyes munkakerülés megállapítható, ha a munkát nem végző terhelt nagyobb összeg birtokába jut, amelyet rövid idő alatt szórakozásra költ, ugyanakkor az egész életvitele csavargó, italozó és élősdi jellegű [Btk. 266. § (1) bek. a) pont; BK 113. sz.].
A városi bíróság a terheltet közveszélyes munkakerülés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónapi szigorított javító-nevelő munkára ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A többszörös visszaeső terheltet a városi rendőrkapitányság 1985. december 9. napján kelt határozatával közveszélyes munkakerülés és a pártfogó felügyelet szabályainak megsértése szabálysértései miatt 50 napi elzárással sújtotta. A büntetését 1986. január 16. napján töltötte ki.
A terhelt ezt követően sem vállalt munkát, alkalmi munkákat sem végzett, bár egészséges, munkaképes személy. A város környékén csavargott, barátainál aludt. Az anyjától kapott és helyzetének rendezésére szolgáló nagyobb összegeket napok alatt elszórakozta, létfenntartását idős anyjától kapott anyagi támogatás biztosította. Egy kiskorú gyermekének tartásdíját a terhelt helyett a testvére fizette.
A másodfokú bíróság a terhelt anyjának kihallgatása után tényként állapította meg, hogy a terhelt anyjától 1985. év folyamán összesen mintegy 70 000 forintot kapott.
A városi bíróság álláspontjával szemben, amely szerint a terhelt megvalósította a Btk. 266. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző közveszélyes munkakerülés vétségét, a megyei bíróság a kiegészített tényállás alapján azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt magatartása nem bűncselekmény, és ezért az ellene emelt vád alól a Be 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette.
A megyei bíróság ítéletével szemben a terhelt felmentése miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 113. számú állásfoglalása rámutat arra, hogy a közveszélyes munkakerülés munkakerülő életmód folytatását jelenti, mely akkor állapítható meg, ha az elkövető nem létesít munkaviszonyt, illetőleg rendszeres munkát nem végez, és ezáltal életvitele a bűncselekmények elkövetésének a veszélyét rejti magában.
Ilyen megítélés alá esik, ha az elkövető önálló keresetre képes személy, mégis másokkal tartatja el magát, szülei, rokonai anyagi támogatását használja fel létfenntartásához, ugyanakkor csavarog, rendszeres látogatója a szórakozóhelyeknek, olyan magatartást tanúsít, mely élősdi jellegű, és ellentétes a szocialista erkölcsi felfogással.
A megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállásból csak az a következtetés vonható le, hogy a terhelt élősdi életmódot folytatott, bár anyjától nagyobb pénzösszeget kapott, ezeket – saját beismerése szerint is – rövid időn belül elszórakozta, napjait csavargással töltötte.
A kollégiumi állásfoglalás értelmében mintegy 1 hónapos tartamnak kell eltelnie ahhoz, hogy az elkövető életviszonyainak megváltozását, a munkába állás lehetőségeit felmérje, és ehhez a szükséges feltételeket biztosítsa. A terhelt a közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatti eljárást követően, több mint 2 hónapig folytatta ezt az életmódot, mely szerves folytatása volt a korábbi egy évben folytatott életmódjának.
Ezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helyt adva megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete a terhelt felmentése miatt törvénysértő. A törvénysértő ítéletet hatályon kívül helyezte, a terhelt bűnösségét a Btk. 266. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősülő közveszélyes munkakerülés vétségében állapította meg, és ezért szigorított javító-nevelő munkára ítélete az elsőfokú bíróság ítéletével egyezően. (B. törv. III. 46/1987. szám).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás