PK BH 1988/225
PK BH 1988/225
1988.07.01.
A szabadalmak a hasznosítóval szemben érvényesített díjkövetelése esetén, a hasznosítás tényén túlmenően a hasznosítás jogcímét is vizsgálni kell. E körben a bíróságnak tájékoztatnia kell az igénylőt az őt megillető jogokról és a megfelelő – szerződésen alapuló igények, vagy a jogosulatlan hasznosítás jogkövetkezményei iránt – kereset előterjeszthetőségéről [1969. évi II. tv. 17. § (1) bek., 26.§ (2) bek. d) pont, 59. §, 66 § (1) bek.; Pp 146. § (3) bek.].
A másodfokú döntésnél lényeges tények a következők. Az 1974-es bejelentésű „Úszóhíd, főleg nagy folyókon történő közúti, illetve vasúti átkeléshez” című szolgálati találmánya a II. r. alperes szerzett szabadalmat. A feltalálók egyenlő arányban – a felperesek. A találmánynak a II. r. alperesnél való hasznosítása után a feltalálóknak járó találmányi díjat a bíróság állapította meg, és kötelezte a II. r. alperest 5 millió forintot meghaladó találmányi díj kifizetésére.
A találmány tárgyának (úszóhíd) megvalósulásához szükséges berendezéseket az I. r. alperes állítja elő saját üzemében. Ez az előállítás, illetőleg a berendezéseknek a saját hajózási tevékenységében való felhasználása azután is folytatódott, hogy a II. r. alperes a szabadalomról lemondott, és az oltalmi jogosultságot a feltalálók – a felperesek – szerezték meg. Az I. r. alperes és a felperesek között a szabadalom hasznosítási jogáról, illetőleg ennek ellenértékéről megállapodás nem jött létre.
A felperesek 1986. június 13-án keresetet nyújtottak be, amelyben az I. r. alperesnek 5,6 millió Ft „szabadalmi díj” megfizetésére való kötelezését kérték. Előadták, hogy a felszólításuk ellenére sem volt hajlandó az I. r. alperes szerződést kötni, illetőleg díjat fizetni, noha 1983. óta – a felperesek szabadalomszerzése óta – is előállítja és használja az oltalmazott találmány tárgyát.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint azzal, hogy az úszóhíd létesítésénél felhasználható bárkákat előállítja és a saját, de a találmányi céltól eltérő rendeltetéssel, magát a találmányt nem hasznosítja, a találmánnyal összefüggő hasznos eredmény nála nem keletkezik. Esetleges helytállási kötelezettségének egyéb jogcímét sem ismerte el.
A felperesek az alperesként perbe vont II. r. alperest az I. r. alperessel szemben érvényesített igényéért egyetemleges helytállási kötelezettségre kérték kötelezni. A II. r. alperes ugyancsak kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével úgy rendelkezett, hogy az I. r. alperes fizessen meg a felpereseknek összesen 4 056 027 Ft-ot és ennek kamatait, valamint 160 000 Ft perköltséget. A II. r. alperessel szemben érvényesített, illetőleg a meghaladó keresetet elutasította, és a II. r. alperes részére 15 000 Ft perköltség térítést ítélt meg. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperesnek a bárkák előállításában és használatában mutatkozó üzemszerű tevékenysége megvalósítja a találmány hasznosítását. Hasznosítási szerződés hiányában az I. r. alperes „alkalmazta” azt a szabadalmat, amely korábban a „jogelődjét” illette meg, és ezért díj fizetésére köteles.
Az összegszerűségnél azt vette alapul, hogy az I. r. alperesnek nyeresége képződött, mert költségvetési forrásokból fedezte az építési költségeket, és nyereséget is elszámolhatott az árbevételben. A kalkulált nyereség 50 %-ában állapította meg „a szabadalmasokat megillető licencia-díjat”. A II. r. alperes „nem áll jogviszonyban az alperesekkel”, ezért a keresetet vele szemben elutasította.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt, illetőleg az ítéletnek megalapozatlanság miatt a hatályon kívül helyezését indítványozta. A II. r. alperes csatlakozott ehhez a nyilatkozathoz.
A felperesek ellenkérelmükben az elsőfokú ítéletnek a helybenhagyását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítélete érdemi felülbírálására nem alkalmas.
A Pp 4. §-a értelmében a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz általában kötve van. Ezeket pedig – a Pp 3. §-ának 1) bekezdése szerint – nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A keresetben érvényesített követelés alapja az oltalmazott találmánynak az I. r. alperes részéről történt olyan hasznosítása, amelyre az I. r. alperes a szabadalmasoktól – az oltalmat megszerző feltalálóktól – jogosultságot nem szerzett. Szerződés ugyanis még ráutaló magatartás formájában sem jött létre közöttük. Azt maguk a felperesek sem állították, hogy az I. r. alperesnek a felperesekkel szemben való díjazási kötelezettsége valamilyen más jogcímen, a jogszabály vagy hatóság rendelkezésén alapulhatna. Az I. r. alperessel szemben támasztott igény tehát – tartalmát tekintve – jogosulatlan szabadalomhasznosításból származó igény, amely – egyebek között – pénzszolgáltatás követelését (gazdagodás visszatérítését) is magában foglalja [Szt 26. § (2) bek. d) pontja]. A jogosulatlan szabadalomhasznosítás – más néven a bitorlás – miatt indított perek, az Szt 66. §-ának (1) bekezdése értelmében a Fővárosi Bíróság hatáskörébe tartoznak, a perben a Fővárosi Bíróság az 59. §-ban meghatározott összetételű tanácsban jár el. Az első fokú bíróság azonban egyesbíróként járt el, nem volt tehát szabályszerűen megalakítva. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletet a Pp. 252 §-ának (1) bekezdése alapján, a fellebbezési kérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította.
A Legfelsőbb Bíróság a per újabb tárgyalásához az alábbi iránymutatást adja.
A per eddigi – hiányosan – felderített adataiból arra is lehet következtetni, hogy az I. r. alperes a találmány hasznosításának jogát a szabadalom korábbi jogosultjától, a II. r. alperestől szerezte. Ha ez igazolódnék, a jogszerzés tartalmától függ, hogy az I. r. alperes mennyiben jogosult a találmány hasznosítására a felperesek oltalomszerzése utáni időben is. A korábbi szabadalmi jogosult ugyanis a szolgálati találmány feltalálóitól függetlenül rendelkezhetett a találmánnyal, illetőleg adhatott annak hasznosítására engedélyt [licenciát Szt. 17. § (1) bek.]. Ebben az esetben a találmányra jogot szerző – az I. r. alperes – a jogszerzés körülményeitől, illetőleg tartalmától függően csak akkor áll helyt a szolgálati találmány feltalálóit megillető találmányi díjért, ha ezt a kötelezettséget átvállalta. A felperesek a szolgálati találmányért járó díjkövetelésüket vagy az eredeti szabadalmi jogosulttal („munkáltatóval”) szemben érvényesíthetik, vagy, ha a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalta, és ehhez az átvállaláshoz a felperesek is hozzájárulnak, az új jogszerzővel szemben léphetnek fel.
A per eddigi adataiból nem állapítható meg, hogy az I. r. alperes a szolgálati találmányért járó díjfizetési kötelezettséget bármilyen tartalommal átvállalta, ezért a II. r. alperesnek az esetleges licencia-adása után járó találmányi díjért való helytállási kötelezettsége nem zárható ki. Ha pedig a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat, a Pp 146. §-ának (3) bekezdése értelmében a felperest erre figyelmeztetni kell.
Ahhoz tehát, hogy a felpereseknek a perben érvényesített követelését megalapozottan és megfelelő jogalapon el lehessen bírálni, az oda tartozó tényeket fel kell deríteni, és a felek megfelelő tájékoztatásával gondoskodni kell az elbírálásra alkalmas kereseti kérelem, illetőleg ellenkérelem előterjesztésének lehetőségéről is.
Abban az esetben, ha a felperesek igénye a szolgálati találmányért járó díjazásra irányul, és ennek alapja az az értékesítés, amely még a felperesek szabadalmi jogszerzését megelőző időben történt esetleges hasznosítási engedélyben (licencia-adásban) mutatkozik, a díj alapja a licencia-adásból eredő hasznos eredmény. Ha ez pénzben nem mérhető, vagy a licencia ingyenes, az elbírálásnál irányadó 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet 2. §-a, illetőleg a 3. § (5) bekezdése értelmében a díjat az összes körülmény figyelembevételével (eszmei úton) kell megállapítani. Ha pedig – az I. r. alperes ilyen tartalmú jogszerzése vagy tartozás-vállalása esetén – az I. r. alperes a találmány hasznosítása után köteles szolgálati találmányért járó díjat fizetni, az 1983. után történt hasznosításra tekintettel a 11/1983. (V. 12) MT számú rendelet 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint kell a felpereseket megillető – hasznosítás után járó – találmányi díjat megállapítani.
Ha a felderítendő tényállás szerint az I. r. alperes szolgálati találmányi díjért nem köteles helytállni, és úgy hasznosítja a találmányt, hogy erre sem jogszabályon (pl. elő-használati jog) sem hatósági rendelkezésen (pl. kényszerengedély) sem pedig szerződésen alapuló (jogcímes) jogosultsága nincs, a felpereseket megillető térítés mértékénél nem irányadó a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló jogszabály, következésképpen azok az elvek sem, amelyeket a szolgálati találmányért járó díj megállapításánál díjkulcs növelő vagy csökkentő tényezőként figyelembe kell venni.
A Pp 252. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a másodfokú eljárásban felmerült perköltségnek csupán az összegét állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. Ennek viseléséről az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság dönt. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 684/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás