PK BH 1988/229
PK BH 1988/229
1988.07.01.
Tanácsi bérlakás elhagyása vizsgálatának szempontjai [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 94. § (2) és (3) bek.; 1/1971. (II. 8.) ÉVM r. 85. § (1) bek.].
A felperes a b.-i tanácsi bérlakását M.-ra, egy plusz két félszobás tanácsi bérlakásra cserélte, amelyet utóbb – a helyi tanács vb igazgatási osztálya 1985. május 7-én kelt hozzájárulásával ugyanebben a városban, egy másfél szobás tanácsi bérlakásra cserélt. A felperes e lakásba nem költözött be, a nagyobbik szobába albérlőket fogadott, a kisebbik, lezárt szobába pedig ingóságait helyezte el. A lakáscserével egyidejűleg lépéseket tett egy más helységben levő kertes lakóház-ingatlan tulajdonának adásvétel útján történő megszerzésére. Bár az adásvételi szerződés megkötése időleges jogi akadályokba (hagyatéki eljárás lefolytatása, külföldi örökösök tekintetében a Pénzintézeti Központ jóváhagyása) ütközött, a felperes és házastársa az ingatlan vételárának felét – 40 000 forintot – előleg címén megfizette, és megkezdte az ingatlan felújítását a lakhatóvá tétel érdekében.
A felperes 1985. novemberében lakásbérleti jogviszonyáról a M.-i Ingatlankezelő Vállalat javára – lakás-használatbavételi díj visszatérítését igényelve – lemondott.
A M.-i Városi Tanács VB Hivatala Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztálya 1986. május 27. napján kelt határozatával a felperes bérleményét térítés nélkül igénybe vette. Kötelezte a felperest a lakás 8 nap alatti kiürítésére. Indokolásában a hatóság arra hivatkozott, hogy a felperes a lakást elhagyta. A másodfokú államigazgatási hatóságként eljárt alperes az elsőfokú államigazgatási határozatot 1986. július 18. napján kel határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperesnek új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy a jelenleg intézetben lakó kiskorú gyermekük mozgásszervi és szellemi fogyatékos. Annak érdekében, hogy a gyermeket magukhoz vegyék, a lefolytatott sorozatos lakáscserék útján kívánt egy udvarral rendelkező földszinti lakáshoz jutni. Álláspontja szerint a tanácsi bérlakást nem hagyta el. Azért nem tartózkodott bérleményében, mert a házas-ingatlan lakhatóvá tételén dolgozott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az államigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a felperes családi körülményeire indokoltan volt távol, ezért a perbeli bérlakást nem lehet elhagyottnak tekinteni [1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 94. § (3) bekezdés a) pontja]. Kifejtette továbbá, hogy a felperes az említett rendelet 86. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján jogosult volt bérleti jogviszonyáról lemondani, és az ő lemondó nyilatkozatát követően igénybevételi eljárás nem lett volna indítható.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes és családja a perbeli lakást végleg, a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, ezért a lakás térítés nélküli igénybevétele jogszerű volt [1/971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 94. § (2) bekezdés a) pont]. Annak, hogy a felperes a bérleti jogviszonyáról térítés ellenében lemondott, azért nincs jelentősége, mert ekkor már a felperes több mint két hónapja, sőt véglegesen elhagyta a lakást.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos; a tényállás lényeges elemeinek feltáratlansága miatt a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 94. §-a (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy, ha a bérlő a lakást, két hónapot meghaladó időre elhagyta, tanácsi bérlakás esetében a lakásügyi hatóság azt igénybe veheti. Az R. 94. §-a (3) bekezdésének g) pontja szerint azonban a (2) bekezdés alkalmazása során a lakást nem lehet elhagyottnak tekinteni, ha a bérlő abból azért van távol, mert üdül, vagy családi, illetőleg egészségügyi körülményei ezt indokolttá teszik. Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet (Vhr.) 85. § (1) bekezdése értelmében a lakásügyi hatóság a bérlő által elhagyott tanácsi bérlakás igénybevétele előtt köteles az ismert helyen tartózkodó bérlőt felhívni, hogy – a felhívás kézhezvételétől számított nyolc napon belül – igazolja a lakás elhagyásának okát.
Annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a lakást elhagyottnak lehet-e tekinteni, a Legfelsőbb Bíróság számos határozatában kifejtett módon azt kell körültekintően vizsgálni: melyek a lakás elhagyásának körülményei, a visszatérés szándékának meglétére vagy hiányára lehet-e következtetni, a távollevő bérlő elhelyezése miként van biztosítva. Általában csak a ténylegesen szükséglet nélkül fenntartott lakás bérleti jogviszonya szüntethető meg.
Az adott esetben az eljárt bíróságok nem vizsgálták a felperesnek azt az előadását, amely szerint kiskorú gyermekének állapotára tekintettel, annak érdekében szükséges számára a kertes lakóingatlan, hogy a fogyatékos gyermeket magához vegye. Felderítetlen maradt a felperesnek az az előadása is, hogy a megvásárolni kívánt lakóingatlan életvitelszerű ott lakásra alkalmatlan, és annak felújítása miatt nem tartózkodik a perbeli bérlakásban.
Ha a felperes által felhozott okok a valóságnak megfelelnek a lakás elhagyás miatti igénybevételét az R. 94. §-a (3) bekezdésének g) pontjában foglalt rendelkezés kizárja. A bíróság által azonban az e körben megállapított tényállás olyan fokban hiányos, hogy az megalapozott döntés hozatalára alkalmatlan.
A perbeli esetben a jogerős ítélet törvénysértő azért is, mert az államigazgatási hatóság – az iratokból megállapíthatóan – az igénybevételt megelőzően a Vhr. 85. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tett eleget: az igénybevétel előtti felhívásra nem került sor.
A kifejtett okokból a tényállás lényeges elemeinek feltáratlansága miatt a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a fenti szempontoknak megfelelő új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban lényeges és tisztázandó körülmény: a kiskorú gyermek betegségének jellege, az intézeti elhelyezés időtartama. Tisztázandó továbbá, hogy az ingatlan lakhatóvá tételéhez milyen munkák elvégzése volt szükséges, és ezek a felperes jelenlétét igényelték-e. Csak ilyen adatok birtokában lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a lakás elhagyása felől megalapozottan döntsön. (P. törv. III. 20 960/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás