BK BH 1988/23
BK BH 1988/23
1988.02.01.
Jogosulatlan ipari vállalkozással elkövetett üzérkedés esetében a tevékenység gazdasági és anyagi eredményessége nem zárja ki a büntetőjogi felelősségre vonást [Btk. 299. § (1) bek. a) pont 2. ford.].
Az elsőfokú bíróság az I. r., II. r., IV. r. és V. r. vádlott bűnösségét üzérkedés bűntettében állapította meg; és ezért az I. r. vádlottat 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, kötelezte 350 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére;
a II. r. vádlottat 1 év 2 hónapi szabadságvesztésre és a közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltásra ítélte, kötelezte 200 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére;
a IV. r. vádlottat 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre és a közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltásra ítélte, kötelezte 350 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére;
végül az V. r. vádlottat 1 év 4 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, kötelezte 150 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A szövetkezet gépipari és fémtömegcikkek gyártásával, illetve ilyen termékek bérmunkában történő előállításával foglalkozik. A szövetkezet termelésének mintegy 40-50 %-át a bedolgozók produkálták, és hasonló nagyságrendű volt a szerepük a szövetkezet évi kb. 15 millió forintos nyereségében is.
A bedolgozók keresetét a szövetkezet maximálta, összesen havi 237 óra munkavégzést engedélyezett, ehhez képest a havi bérek 4500 és 6000 forint között mozoghattak. A bedolgozók ezen kívül háromféle rezsitérítésben részesültek; technológiai rezsi, műhely rezsi és műhely használati díj címén, ezeknek az összege jelentős volt.
A bedolgozói részleg a termelési osztály irányítása alatt működött, melynek a vezetője a XV. r. vádlott volt. A közvetlen szervezést a két függetlenített üzemvezető bonyolította le.
Az I. r., a II. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak – mint csoportvezetők – a szövetkezet bedolgozóiként szerepeltek. Ezeknek a vádlottaknak bérelt és saját műhelyeik, jelentős gépparkjuk volt, az üzleti életben széleskörű ismeretséggel és kapcsolatokkal rendelkeztek. A szövetkezet által biztosított munkán túlmenően jelentős mennyiségű munkát, megrendelést szereztek a szövetkezet részére, és ezt a munkát a saját irányításuk alatt álló ún. bedolgozói csoportok megszerzésével és működtetésével bonyolították le. Miután a szövetkezetnél a bérek maximálva voltak, az általuk beszervezett tényleges bedolgozókon kívül fiktív bedolgozókat is alkalmaztak, és az ő részükre is számoltattak el elvégzett munkát és bért. A szövetkezet által ezeknek a személyeknek folyósított munkabért és rezsitérítést visszakérték, általában csak a családi pótlékot és a munkabér kiegészítést hagyták meg a fiktív bedolgozóknak. Az így visszaszerzett pénzösszeget részben a tényleges bedolgozói munkát végzők között osztották el, részben pedig saját vállalkozói hasznukat ebből az összegből fedezték. A pénzből egyéb kiadásokat is fedeztek.
A kifizetett bérek és rezsitérítés mögött ténylegesen megdolgozott munka volt, amit a tényleges bedolgozók végeztek el. A csoportvezetőként működő I-II-IV. és V. r. vádlottak szervező-irányító munkát végeztek, ők tartották a kapcsolatot a szövetkezettel és a megrendelőkkel, ők biztosították az anyagot, a szállítás jelentős részét, esetenként ők maguk is részt vettek a fizikai munkában.
Ekként az I. r. vádlott 15 tényleges és 11 fiktív bedolgozóval tevékenykedett. Az általuk elért árbevétel megközelítette a 10 millió forintot, az általa visszavett munkabér és rezsitérítés összege pedig a másfélmillió forintot, a vállalkozói haszna elérte a 400 000 forintot.
A II. r. vádlott 11 tényleges és 4 fiktív bedolgozóval tevékenykedett. Az általuk elért árbevétel megközelítette a 2 900 000 forintot. Az általa visszavett munkabér és rezsitérítés összege mintegy 440 000 forintot, a vállalkozói haszna a 200 000 forintot meghaladta.
A IV. r. vádlott 5 tényleges és 5 fiktív bedolgozóval működött, s az általuk elért árbevétel megközelítette a 3 millió forintot. Az általa visszavett munkabér és rezsitérítés összege 869 332 forint volt, ebből a vállalkozói haszna elérte a 400 000 forintot.
Az V. r. vádlott 12 tényleges és 2 fiktív bedolgozóval tevékenykedett. Az általuk elért árbevétel megközelítette a 4 700 000 forintot. Az általa visszavett munkabér és rezsitérítés összege meghaladta a 280 000 forintot, a vállalkozói haszna pedig minimálisan 150 000, forint volt.
A megalapozottan megállapított tényállásból helyes következtetést vont le az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére, és a cselekmények jogi minősítése megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek és a bírói gyakorlatnak.
Az ügy megtérítése szempontjából alapvető kérdés az volt, hogy az ún. bedolgozói csoportvezető I. r., II. r., IV. r. és V. r. vádlottak a tevékenységükkel vállalkozást hoztak-e létre, illetve tartottak fenn, vagy pedig a működésük alapjában a szövetkezet tevékenysége volt olyan körülmények között, hogy a bedolgozói munka szervezését, a szövetkezet átadta részükre. Ezzel szorosan összefüggött az a további kérdés, hogy a vádlottak cselekményüket a gazdálkodó szervezet szabályszerű működésének a keretében vagy azzal álcázva követték-e el.
Az elsőfokú bíróság által e körben kifejtettekkel egyetértve a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az említett vádlottak által életre hívott bedolgozói-részlegek tevékenysége, azok megszervezése és működtetése semmiképpen sem a jogszabályok és a szövetkezet ügyrendjének a keretei között történt. A csoportvezető vádlottak a szövetkezet bedolgozói voltak, ténylegesen végzett tevékenységük pedig a bedolgozói munkaviszonnyal ellentétes, abba be nem illeszthető és kereteit messze túllépő volt. Ezek a vádlottak önálló vállalkozóként működtek: saját vagy bérelt műhelyeket üzemeltettek, a bedolgozókat és a fiktív bedolgozókat ők szervezték be, ők végezték az anyagbeszerzést, ők irányították a termelést, az anyagi részesedés jelentős része felett ők diszponáltak, a munka zömét ismeretségük és üzleti kapcsolataik révén ők biztosították, a szövetkezettel ők tartották a kapcsolatot, ők látták el az áruszállítását, végül az adminisztrációs elszámolást – mások kizárásával – maguknak tartották fenn.
A csoportvezető vádlottaknak erre a tevékenységre a jogszabályok keretei között lehetőségük nem volt, erre nézve engedéllyel nem rendelkeztek, jogosítvány erre nem is adható, ezért tevékenységüket a szövetkezet működési engedélye sem legalizálta. Más kérdés, hogy a szövetkezet illetékes vezetői a vádlottaknak erről a tevékenységéről tudomással bírtak, azt elnézték, sőt még támogatták is, minthogy ebből a szövetkezetnek jelentős anyagi haszna származott.
A vádlottak által szervezett bedolgozócsoportok az állam, illetve a gazdálkodást irányító szervei által nem ellenőrizhető gazdasági tevékenységet folytattak, az adózásra, bérezésre vonatkozó rendelkezések nem érvényesültek, a gazdasági tevékenységük során a fiktív bedolgozók alkalmazásával és a fiktív műhelyek szerepeltetésével szükségszerűen egyéb bűncselekményeket is megvalósítottak (egyes bűncselekmények, így az adócsalás látszólag eszmei halmazatot képeznek az üzérkedéssel, és ezért külön jogi értékelésükre nem került sor). Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy a vádlottak által szervezett gazdasági tevékenység hasznos és eredményes volt, valamint az sem, hogy a vádlottak elvégezték – a saját maguk által létrehozott keretekhez szükséges – szervezői tevékenységet, és esetenként maguk is részt vettek a fizikai munkában.
Ez az értékelés magában foglalja azt is, hogy ezek a vádlottak a gazdálkodó szervezet – a szövetkezet – szabályszerű működésével álcázva követték el a cselekményeket.
A tevékenység gazdasági és anyagi eredményessége nem zárja ki a büntetőjogi értékelést, minthogy a vagyoni haszonra törekvés fogalmi eleme az ipari vállalkozásnak. A vállalkozói tevékenységből származó és részben a szövetkezetnél lecsapódó anyagi haszon egy része pedig éppen az államot megillető adózás elmaradásaival függ össze.
A gazdasági életben kialakult új vállalkozási formáknak nincs semmiféle összefüggésük és kihatásuk a vádlottak tevékenységére, az ehhez hasonló elkövetési magatartások korábban is ismertek voltak, a vállalkozás engedély nélküli fenntartása és folytatása pedig minden további feltétel vizsgálata nélkül megvalósítja az üzérkedést. Éppen ezért alapvetően téves az a védelmi érvelés, hogy a vádlottak cselekményei bűncselekményt nem valósítottak meg, sőt kifejezetten veszélyes az az érvelés, amely szerint a vádlottak cselekményét szinte „példaként” lehet tekinteni az ilyen gazdasági tevékenységek végzése során. A Legfelsőbb Bíróság ezért az üzérkedés bűncselekményében való bűnösség megállapítást támadó fellebbezéseket alaptalanoknak találta.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a cselekmények tárgyi súlyát, társadalomra veszélyességét és az üzérkedés bűntetteként értékelt cselekmények esetében messzemenően figyelembe vette a gazdasági tevékenység eredményességét is.
A bűnösségi körülmények felsorolása és értékelése hibamentesen történt. A másodfokú eljárás során sem merült fel olyan újabb adat, amely ennek az értékelésnek a megváltoztatását indokolná.
A kiszabott büntetések egyik vádlott esetében sem tekinthetők eltúlzottan súlyosnak, az elkövetés óta eltelt hosszabb időmúlás figyelembevételével sem. A fő- és mellékbüntetések arányban állnak az egyes vádlottak által elkövetett cselekmények tárgyi súlyával és a bűnösségi körülményekkel.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az említett vádlottak tekintetében mind a bűnösség megállapítására és a cselekmények jogi minősítésére, mind pedig a büntetés kiszabására vonatkozó részében helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1222/1987. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás