PK BH 1988/230
PK BH 1988/230
1988.07.01.
I. Az öröklési jogi vita eldöntése szükséges ahhoz, hogy az élettársi vagyoni igényt az örökhagyó jogutóda ellen érvényesíteni lehessen [Ptk. 673. § (2) bek.; Pp 61., 62. §].
II. A kötelesrészre jogosult az élettársi vagyoni igényért felelősséggel nem tartozik [Ptk. 671. §].
III. A végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset elutasítása esetén a kizárt örökös nyomban a kötelesrész kiadását – azaz teljesítést – kérhet [Pp 122., 123. §].
A felperes módosított kereseti kérelmében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy anyja, az örökhagyó 1984. február 21-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen. Másodlagosan – amennyiben a bíróság a végrendelet érvénytelenségét nem látná megállapíthatónak – kötelesrészre tartott igényt. A kötelesrész kiadására irányuló kérelmét azonban az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztése előtt akként változtatta meg, hogy csak kötelesrészre való jogosultságának a megállapítását kérte.
Az alperes az elsődleges kereseti kérelem elutasítását kérte. A másodlagos kereseti kérelmet illetően már az első tárgyaláson elismerte, hogy a felperest a kötelesrész megilleti. Nem ellenezte a kötelesrész kiadására irányuló kereseti kérelem teljesítését sem. Utóbb a kötelesrészre való jogosultság megállapítására fenntartott kereseti kérelmet illetően arra hivatkozott, hogy e vonatkozásban a kereset jogalapját már az első tárgyaláson elismerte, a teljesítéssel pedig mindaddig nincs késedelemben, amíg az elsődleges kereseti kérelem tárgyában jogerős döntés nem születik.
Az elsőfokú bíróság részítéletével a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a felperest az örökhagyó hagyatékából kötelesrészként a hagyatéki leltárba felvett vagyontárgyak 1/4 része illeti meg. A bíróság alaposnak találta a felperes keresetét „a kötelesrész igénnyel kapcsolatban. E körben, az alperes elismerésben volt, és minthogy a hagyaték mértékét a felperes a jelen eljárásban nem vitatta, a bíróság megállapította, hogy a felperest kötelesrész címén a hagyaték 1/4 része, mint a törvényes örökrész fele megilleti.” Az eljárás részbeni szünetelésére tekintettel, a bíróság részítélettel döntött.
A felperes a részítélet ellen fellebbezett, és az elsődleges kereseti kérelmét elutasító rendelkezés megváltoztatásával a végrendelet érvénytelenségének a megállapítását kérte.
A másodfokú eljárásban a felperes a másodlagos kereseti kérelmét megváltoztatta, és a kötelesrészre való jogosultságának megállapítása helyett kötelesrésze kiadására kérte az alperest kötelezni.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése csak kis részben megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban részbizonyítást folytatott le, és a kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság álláspontját az elsődleges kereseti kérelmet illetően helyesnek és jogszerűnek fogadta el.
Megalapozott viszont a felperesi fellebbezés az örökhagyó és K. V. élettársi viszonyával kapcsolatos ténymegállapításokat illetően. K. V. élettársi közös vagyoni igényét külön perben érvényesítette a jelen perbeli felekkel szemben. Az élettársi jogviszonyban érdekelt felek: K. V. és az örökhagyó jogutóda közti per tárgya tehát annak megállapítása, hogy az élettársi viszony valóban fennállt-e, és így K. V. megalapozottan érvényesítette-e vagyoni igényét.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte az élettársi viszonyra vonatkozó megállapításokat.
Végül tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes megállapításra irányuló másodlagos kereseti kérelmét teljesíthetőnek találta.
Bár a felperes a fellebbezésében az elsődleges kereseti kérelmét elutasító ítéleti rendelkezést támadta, ez azonban értelemszerűen magában foglalja a másodlagos – az elsődleges kereseti kérelem elutasítása esetére előterjesztett – kereseti kérelem tárgyában hozott döntés megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelmet is. Így a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem keretei között a másodlagos kereseti kérelem tekintetében hozott ítéleti döntést is felülvizsgálta.
A másodlagos kereseti kérelmet illetően a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakat emeli ki.
A Pp. 123. §-ának második fordulata szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
Az adott esetben az örökhagyó hagyatékával kapcsolatos jogviták miatt két per indult. A felperes pert indított a végrendeleti örökös ellen a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt, másodlagosan pedig kötelesrész iránti igényt érvényesített. Egyidejűleg azonban K. V. az örökhagyóval fennállt élettársi viszonyra hivatkozva élettársi közös vagyoni igényt érvényesített az örökhagyó két gyermeke: a jelen perbeli felek ellen, és annak megállapítását kérte, hogy a hagyatékhoz tartozónak felvett ingatlan meghatározott hányadán tulajdonjogot szerzett. Ez utóbbi per tehát vitássá teszi a hagyatéki vagyontárgyak körét.
A két perben érvényesített igények, illetőleg az eldöntendő jogi viták sorrendjét illetően abból kell kiindulni, hogy a Ptk. 673. §-ának (2) bekezdése értelmében az örökös a hagyatékot az öröklés megnyíltával szerzi meg. Ettől az időponttól kezdve az örökös lép az örökhagyó jogállásába minden olyan jogviszonyban, amelyben az öröklési jog szabályai szerint jogutódlásnak van helye.
Az élettársi viszonyból eredő vagyoni igény az élettárs halála után tehát örökösével szemben érvényesíthető.
Olyan esetben, amikor az érdekeltek közötti öröklési jogi vita folytán az örökös – tehát a jogutód – személye vitás, ennek a jogvitának az előzetes eldöntése szükséges ahhoz, hogy az élettársi vagyoni igényt az örökhagyó jogutóda ellen érvényesíteni lehessen (Pp 61-62. §).
Az adott esetben a végrendelet érvényessége esetén a végrendeleti örökös az örökhagyó jogutóda, és az élettársi viszonyra alapított vagyoni igényt egyedül vele szemben lehet érvényesíteni. A jogutódlás szempontjából tehát a végrendelet érvényességének vagy érvénytelenségének a megállapítása előzetes kérdése az élettársi vagyoni igény iránti pernek.
Ebből a szempontból közömbös, hogy a másik törvényes örököst kötelesrész megilleti-e vagy sem. A kötelesrész ugyanis kötelmi jellegű igény, amelyet a hagyatékból minden tehertől és korlátozástól mentesen kell kiadni. Nyilvánvaló tehát, hogy a kötelesrészre jogosult az élettársi vagyoni igényért semmiféle felelősséggel nem tartozik (Ptk. 671. §). Más kérdés, hogy az élettársi vagyoni igény megalapozottsága esetén a hagyatéki vagyon körét csökkenti, és így kihat a kötelesrész alapjának megállapítására.
Ha viszont a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet a bíróság jogerősen elutasítja, a kizárt törvényes örökös nyomban a kötelesrész kiadását – azaz teljesítését – kérheti. A kötelesrész iránti igény ugyanis a hagyaték megnyílásával száll át a jogosultra, a kötelesrész kiadása tehát ebben az időpontban válik esedékessé, lejárttá.
A kötelesrész kiadása iránti igény érvényesítésének nem akadálya, ha valamely vagyontárgyak a hagyatékhoz tartozása vitás, illetőleg az érdekeltek között vita van abban a kérdésben, hogy az örökhagyó kit és milyen mértékben részesített elő-adományban. Kétségtelen, hogy a kötelesrész kiadása iránti perben tisztázni kell, hogy mi a kötelesrész alapja - mi a tiszta hagyaték és a figyelembe jövő adományok értéke -, mert a kötelesrész mértéke ehhez igazodik.
Jogi lehetőség van azonban arra, hogy a kötelesrészre jogosult a vitás vagyontárgyra tulajdoni igényt érvényesítő (vagy adományban részesült) személyt alperesként ugyancsak perbe vonja. Ha pedig a tulajdoni igény tárgyában külön per indult, és a két per egyesítésére nincs eljárásjogi lehetőség, a kötelesrész kiadása iránti per tárgyalása e per jogerős befejezéséig felfüggeszthető [Pp 152. § (2) bek.].
Ezzel kapcsolatban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha a hagyatékhoz ingatlan meghatározott tulajdoni hányada tartozik, az öröklési jogi vita miatt folyó perben a kívülálló tulajdonostárs perben állása egymagában a közös tulajdon ténye folytán nem szükséges. A perben álló felek személyét illetően ugyanis a köztük fennálló öröklési jogviszony a meghatározó.
A fent kifejtettekre tekintettel az adott esetben a megállapításra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének a Pp 123. §-ában megkívánt feltételei nem álltak fenn. Még kevésbé volt lehetőség arra, hogy az elsőfokú bíróság a hagyaték tiszta értékének és az esetleges adományok értékének a megállapítása nélkül a hagyatéki vagyon eszmei hányadában „állapítsa meg” a felperes kötelesrészre jogosultságát.
A felperes azonban a másodfokú eljárásban kereseti kérelmét megváltoztatta, és megállapítás helyett teljesítést kért. Erre a Pp 247. §-a (1) bekezdésének c) pontja jogi lehetőséget biztosít.
A kötelesrész alapjának megállapítása azonban további terjedelmes bizonyítást, esetleg más személy alpereskénti perbevonását is szükségessé teszi. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú részítéletet e vonatkozásban a Pp 252. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot további eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
Minthogy a Legfelsőbb Bíróság részítélettel döntött, a perköltség viseléséről nem rendelkezett (Pp 77. §). (Legf. Bír. Pf. II. 20 795/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás