PK BH 1988/232
PK BH 1988/232
1988.07.01.
Lakás-kiürítési perben bírósági meghagyás kibocsátására csak akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok alapján minden kétséget kizáróan megállapítható – a felmondás alaki és tartalmi kellékein kívül – az is, hogy a felmondás jogának gyakorlása társadalmi rendeltetésének mindenben megfelelt, mert e jog érvényesítésére, a bérlő kimentésre nem alkalmas önhibája miatt került sor [Pp 136. § (2) bek.; Ptk. 441. és 442. §; 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 71–72. §; PK 56.; PK 172. sz.].
Az egyszobás, összkomfortos tanácsi bérlakás kezelője a felperes, bérlője az alperes. Az alperes az utóbbi időben a lakbért rendszertelenül fizette, ezért 2836 Ft hátraléka keletkezett. A felperes felszólítást, majd felmondást közölt, és ezek eredménytelensége folytán pert indított a felmondás érvényességének megállapítása iránt.
A felperes keresetében a felmondás érvényességének megállapítását és az alperesnek a lakás kiürítésére történő kötelezését kérte. Az alperes tartozása a tárgyalásig 4214 Ft-ra nőtt.
Az első tárgyaláson az alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, érdemi védekezést nem terjesztett elő, ezért a felperes bírósági meghagyás kibocsátását kérte. A hátralék megfizetése iránt igényt nem érvényesített.
Az elsőfokú bíróság bírósági meghagyásában megállapította, hogy a felmondás érvényes, és kötelezte az alperest a lakás 15 napon belüli kiürítésére, valamint a perköltség megfizetésére. A bírósági meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős bírósági meghagyás ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bérbeadó felmondhatja a bérleti jogviszonyt, ha a fizetésre megállapított időpontig a bérlő az esedékes bért nem fizette meg, és a fizetésre történő írásbeli felszólításnak sem tett eleget [Ptk. 441. és 442. §, 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 71-72. §].
Ez a rendelkezés a bérleti jog elvesztésével járó súlyos jogkövetkezmények terhére szorítja a bérlőt a tartozásának pontos teljesítésére úgy, hogy a felmondással kapcsolatos anyagi jogi rendelkezések nem nyújtanak lehetőséget a bérlő mulasztásának kimentésére.
Az alanyi jogok gyakorlásának a Polgári Törvénykönyv alapelveiben meghatározott korlátai azonban a felmondási jogra is vonatkoznak. Éppen ezért mondta ki a Legfelsőbb Bíróság 56. számú polgári kollégiumi állásfoglalása azt, hogy nem állapítható meg a felmondás érvényessége akkor, ha a bérbeadó a felmondási jogát a Ptk. 4. és 5. §-aiba ütköző módon gyakorolja. Ilyen helyzet áll elő különösen akkor, ha a bérlő önhibáján kívül olyan körülmények közé kerül, hogy fizetési kötelezettségét átmenetileg menthető okból nem képes teljesíteni (pl. baleset, súlyos betegség esetén), és mulasztását haladéktalanul pótolja.
A bíróság az ilyen ügyekben mindaddig nincs abban a helyzetben, hogy érdemi döntést hozhasson, amíg a bérlői mulasztás esetleg menthető okát – akár hivatalból is – nem tisztázza.
A lakás-kiürítési perben tehát a bírósági meghagyás kibocsátására csak akkor kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok alapján minden kétséget kizáróan megállapítható – a felmondás alaki és tartalmi kellékein kívül – az is, hogy a felmondás jogának gyakorlása társadalmi rendeltetésének mindenben megfelelt, mert a jog érvényesítésére, a bérlő kimentésre nem alkalmas önhibája miatt került sor (PK 172. sz.).
Ha ennek megállapítására nincs egyértelmű lehetőség, az alperes mulasztásán alapuló bírósági meghagyás kibocsátását meg kell tagadni, és az igazság kiderítése érdekében gondoskodni kell arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják, és kötelezettségeiknek mindenben eleget tegyenek (Pp 3. §-a). Ennek megvalósításához az újabb tárgyalás kitűzése és a bérlő meghallgatása nem mellőzhető.
A jelen esetben a döntéshez szükséges adatok egyértelműen nem álltak rendelkezésre, a bíróság ugyanis még arra sem kért magyarázatot: mi az oka annak, hogy a felperes az elmaradt lakbér fizetését sem kérte, ami önmagában utólagos kiegyenlítésre látszik utalni.
Jogszabályt sértő az elsőfokú bíróság által kibocsátott bírósági meghagyás azért is, mert az alperes elhelyezéséről nem rendelkezik, holott az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 125. §-a szerint a kiköltözést elrendelő határozatban a bíróságnak erről döntenie kell.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság jogerős bírósági meghagyást hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 21 033/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás