PK BH 1988/233
PK BH 1988/233
1988.07.01.
Ha az adós a meghatározott cselekmény elvégzésére való felhívásnak nem tesz eleget, a bíróság pénzbírsággal sújthatja. A pénzbírság kiszabása előtt a felek meghallgatásával tisztázni kell, hogy az adós a bíróság intézkedése előtt kötelezettségének eleget tett-e [1979. évi 18. sz. tvr. 95. §].
Az adós bérlője volt egy szolgálati lakásnak, amelyet a végrehajtást kérő utalt ki a számára 1981-ben. Az adósnak a végrehajtást kérőnél fennállott munkaviszonya 1982. szeptember 4-én jogerőre emelkedett fegyelmi határozattal kimondott fegyelmi elbocsátással megszűnt.
A bíróság jogerős ítéletével arra kötelezte az adóst, hogy 30 napon belül hagyja el a lakást, és bocsássa azt a végrehajtást kérő rendelkezésére, majd az 1984. december 5-én kiállított és a végrehajtói irodának megküldött végrehajtási lappal megindította a végrehajtást.
A városi bíróság végzésével – a kiürítés kikényszerítése végett – 2000 forint pénzbírságot szabott ki a kötelezettel szemben a Vht 95. §-ának b) pontja alapján.
A kötelezett a végzés elleni fellebbezésében elismerte, hogy a lakást nem ürítette ki. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A végrehajtást kérőnek a végrehajtás folytatására irányuló kérelmét a végrehajtó ismét beterjesztette a bírósághoz. A városi bíróság elrendelte a felek személyes meghallgatását, de az adós kétszeri idézés ellenére sem jelent meg a bíróságon. Mivel pedig a végrehajtást kérő bejelentette, hogy az adós nem ürítette ki a lakást, a városi bíróság végzésével 4000 forint pénzbírságot szabott ki a terhére.
Mivel a végrehajtást kérő 1987. április 6-án bejelentette, hogy a kiürítés nem történt meg, a városi bíróság most már 6000 forint pénzbírságot szabott ki a kötelezettel szemben. A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A végrehajtást kérő 1987. május 20-án a végrehajtónál újból bejelentette, hogy a helyzet változatlan. Ezt a bejelentést a végrehajtó május 26-án kelt átiratával beterjesztette a bírósághoz. A városi bíróság az átirat alapján – a felek újabb meghallgatása nélkül – az 1987. június 10-én hozott végzésével 7000 forint pénzbírságot szabott ki a kötelezettel szemben.
A végzés ellen a kötelezett fellebbezett. A fellebbezést a városi bíróság azzal adta vissza a kötelezettnek, hogy azt – a fellebbezés elutasításának terhe mellett – három példányban adja be újból. Ennek a felhívásnak a kötelezett nem tett eleget, ezért a fellebbezést a városi bíróság az 1987. szeptember 23-án hozott – fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett – végzésével elutasította. A városi bíróság megállapította, hogy végzése 1987. június 30-án jogerőre emelkedett.
A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1979. évi 18. sz. tvr. (a továbbiakban: Vht) 95. §-ának bevezető rendelkezése szerint, ha a végrehajtást kérő közlése szerint a kötelezett a meghatározott cselekményre irányuló felhívásnak önként nem tett eleget, a végrehajtó ezt szükség esetén a helyszínen ellenőrzi, és az erről készült jegyzőkönyvet, illetőleg a végrehajtást kérő közlését haladéktalanul beterjeszti ahhoz a bírósághoz, amelynél működik. A bíróság végzéssel határoz a végrehajtás módjáról.
A bíróság a végrehajtás három módja között választhat. Ezek között lehetősége van arra, hogy a Vht 95. §-ának b) pontja alapján 10 000 forintig terjedő pénzbírsággal kényszerítse a kötelezettet a meghatározott cselekmény elvégzésére; a pénzbírság ismételten is kiszabható.
A bírósági végrehajtásról szóló törvényerejű rendelet nem írja elő kötelezően a pénzbírság kiszabása előtt a felek meghallgatását, de az állandó bírói gyakorlat a meghallgatást a lefolytatandó eljárási cselekmények sorába iktatta. A városi bíróság a legutolsó pénzbírság kiszabása előtti eljárásai során ennek megfelelően járt el, és meghallgatta a feleket, vagy csak azután szabott ki pénzbírságot, miután a kötelezett a meghallgatásra kitűzött határnapot elmulasztotta. A bírósági gyakorlat a Vht 114. §-a folytán érvényesülő Pp 113. §-án alapszik, amelynek értelmében – ha szükségesnek tartja – a felet meghallgatása végett megidézheti.
A Vht 95. §-ának b) pontjában meghatározott pénzbírság kiszabásának nincs büntetés jellege, célja az, hogy a kötelezettet a meghatározott cselekmény elvégzésére kényszerítse.
Ebből az következik, hogy nem lehet a Vht 95. §-ának b) pontja alapján pénzbírságot kiszabni azzal a kötelezettel szemben, aki a végrehajtást kérő által tett bejelentéskor, vagy a végrehajtó helyszíni ellenőrzésekor, továbbá a végrehajtást kérő kérelmének, illetőleg a végrehajtó által felvett jegyzőkönyvnek a bírósághoz való beterjesztésekor még nem tett eleget az ítélet rendelkezésének, de utóbb, a bíróság intézkedése előtt azt teljesítette. A felek meghallgatása éppen a törvényellenes eljárási cselekmény megakadályozására ad biztosítékot.
A városi bíróság az utolsó pénzbírság kiszabása előtt a feleket nem hallgatta meg, nem tisztázta azt, hogy az adós közben nem tett-e eleget önként az ítéleti rendelkezésnek, határozata ezért megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság végzését a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 027/1988. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás