GK BH 1988/241
GK BH 1988/241
1988.07.01.
Ha a nemzetközi fuvarlevéllel végzett fuvarozás során megállapított árusérülés, szennyeződés tényét a belföldi újra-feladáskor a – szállítmányozói feladatokat is ellátó – belföldi vasút a belföldi fuvarlevélen nem tünteti fel, felel a címzettet abból eredően ért károkért, hogy az az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének megfelelően nem tudott eleget tenni [Ptk. 495. § (1) bek., 516. § (1) bek.; a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló SZMGSZ 22. cikk 6. §-a; GKT 39/1973. sz.].
A felperes keresetében kártérítés címen 792,93 Rbl-nak megfelelő forintösszeg és ennek 1986. március 5. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését, mert a Szovjetunióból importált polisztirol küldeményt hiánnyal szolgáltatta ki a címzettnek. Az a peren kívüli eljárásban elzárkózott a kártérítés fizetése elől.
Az alperes – azzal védekezve, hogy a perbeli küldeményt 1985. július 14-én 6 órakor ép és sértetlen zárakkal szolgáltatta ki a VEGYTEK iparvágányán – a kereset elutasítását kérte. Az átvevő a BKV-tól 1985. július 14-én 7, illetve 8 órakor vette át a vagonokat, tanácsi megbízott jelenléte nélkül. A felperes utóbb csak egy vagonra nézve csatolt tanácsi jegyzőkönyvet, mely egy nappal a kiszolgáltatást követően készült, tehát nem alkalmas a kiszolgáltatás-kori állapot bizonyítására.
Az alperes utalt arra, hogy belföldi megrendelő által aláírt vasúti kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv nem tartalmazza a 388 kg-os súlyhiányt. Ennek megfelelően a felperes keresete a VÁSZ 62. cikkének 6. §-a alapján nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a leszállított keresetnek megfelelően kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 11 185 Ft-ot és ennek 1986. március 5. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20 %-os kamatát, valamint 666 Ft perköltséget. Az ítélet indokolása szerint a küldeményt a vasút átrakásos forgalomban továbbította három belföldi nyomtávú vasúti kocsiban, a feladás előtt az alperes Tuzsér állomáson mérlegelést végzett. Az elsőfokú bíróság a tanácsi megbízott által felvett jegyzőkönyvet elfogadta a kiszolgáltatás-kori állapot bizonyítására, és megállapította, hogy a vagonok nem voltak bélelve, a zsákok pedig egyenlőtlenül helyezkedtek el. A zsákok kiszakadása ezért az alperes által végzett helytelen berakás következménye, melyért felelősség terheli az SZMGSZ 22. cikkének 6.§-a alapján. Annak a körülménynek, hogy a küldemény egy napig az átvevő őrizetében volt, a bíróság nem tulajdonított jelentőséget.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte, lényegében megismételve a védekezésében foglaltakat, hangsúlyozva, hogy a kocsi-zárak sértetlensége sem a vasút ellen, sem mellette nem alkalmas a bizonyításra.
A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, helyes indokai alapján.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a per anyaga, a becsatolt fuvarokmányok, és a fellebbezési tárgyalás adatai alapján a következő tényállást állapította meg.
A perbeli polisztirol küldemény egy széles nyomtávú vasúti kocsiban érkezett meg Záhony rendeltetési állomásra, ahol az SZMGSZ fuvarozás véget ért. A vasút már az SZMGSZ fuvarlevélen is jelzett sérülést és hiányt, és erről kereskedelmi jegyzőkönyvet is vett fel. A jegyzőkönyv szerint a széles nyomtávú vasúti kocsiban sérült zsákok is voltak, melyek tartalma részben szennyeződött. A széles nyomtávú vagonból az alperes a küldeményt három belföldi nyomtávú vagonba rakta át, anélkül azonban, hogy e vagonokhoz kapcsolódó fuvarlevelekre rávezette volna a sérülés tényét és mennyiségét [Ptk. 495. § (1) bek.].
A belföldi kiszolgáltatáskor kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyvet vettek fel, a felperes keresetét ezekre alapította. E jegyzőkönyvek azonban a sérülés és a szennyeződés mennyisége tekintetében nem fogadhatók el meggyőző bizonyítéknak (GKT 39/1973. sz.), mert a küldemény a kiszolgáltatást követően nyomban nem került tanácsi kiküldött őrizete alá.
Figyelemmel azonban arra, hogy a fentiek szerint a küldemény részben már Záhonyban is szennyezett volt, ezért a kiszolgáltatás utáni vasúti kárjegyzőkönyvek és a tanácsi jegyzőkönyvek szennyezettségére vonatkozó adatai tényként elfogadhatóak, és azok csak a mennyiség tekintetében hiányosak.
A Legfelsőbb Bíróság a per összes körülményeinek és a rendelkezésre álló számszerű adatoknak összevetését követően a Pp 206. §-ának (3) bekezdése szerint mérlegelési jogkörében állapította meg a kár összegét, továbbá mérlegelte azt is, hogy a kár bizonyos mértékben a belföldi fuvarozás során növekedett, illetve, hogy az alperest – mint szállítmányozót [Ptk. 516. § (1) bek.] – mulasztás terheli, mert a széles nyomtávú vagonban észlelt sérüléseket nem vezette át megfelelő módon a belföldi fuvarlevelekre. (Legf. Bír. Gf. III. 31 337/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás