GK BH 1988/245
GK BH 1988/245
1988.07.01.
Nincs akadálya annak, hogy a felperes újabb keresettel érvényesítse az előzményekben alacsonyabb %-os mértékben érvényesített, de őt ténylegesen megillető késedelmi kamat különbözetét. Ez utóbbi kereset nem utasítható el azon az alapon, hogy az előzményperben megítélt tőkeösszeg meghaladja a felperest e címen jogosan megillető járandóságot [Pp 229. § (1) bek.].
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen 12 155 Ft megfizetése iránt, mert a Legfelsőbb Bíróság ítéletében meghatározott 257 262 Ft tőkeösszeg után az ítéletnek megfelelően 15 %-os késedelmi kamatot fizetett, a jogszabály értelmében azonban a késedelmi kamat mértéke 20 %.
Az alperes ellentmondásában arra hivatkozott, hogy a felperes követelése az előzményperben már jogerős elbírálást nyert és álláspontja szerint a Pp 229. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében ez iránt per nem indítható.
A felperes ezután a keresetét felemelte 20 409 Ft-ra arra tekintettel, hogy számítása szerint a tőkeösszeg után a 363 napra 51 169 Ft késedelmi kamat jár, az alperes pedig csak 30 760 Ft-ot fizetett meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy mivel a felperes az előzményperben az őt megillető évi 20 %-os késedelmi kamat helyett csak évi 15 %-os kamatkövetelést érvényesített, ezért a Pp 229. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem zárja ki, hogy a különbözet iránt újabb pert indítson. A bizonyítás adatai szerint azonban a felperes az előzményper tárgyalásán elfogadta az alperes azon kifogását, hogy a késedelmi kamat nem 1986. május 6. napjától, hanem csak május 20. napjától jár, ugyanakkor a kamatkövetelés tekintetében nem módosította keresetét. A bíróság által levezetett számítás szerint a tőkeösszeg után 1986. május 20-ától számítva a kifizetés napjáig – 1987. május 15-ig – a felperesnek összesen 282 367 Ft követelése keletkezett, ugyanakkor az alperes ezen a napon a felperes részére 288 022 Ft-ot fizetett. Erre tekintettel tehát annak ellenére, hogy a jogerős ítélet szerint csak évi 15 %-os kamatot kellett az alperesnek fizetnie, mégis többet fizetett a felperes által követelhető összegnél. A felperesnek tehát „már nem maradt olyan követelése”, amelyet a jelen perben érvényesíthetne.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását. Sérelmezte az elsőfokú bíróság által végzett kamatszámítást és kifejtette, hogy álláspontja szerint a jogerős ítélet tőkeösszegét az elsőfokú bíróság a jelen perben már nem bírálhatta volna felül.
A fellebbezési eljárásban a legfőbb ügyész képviselője közölte, hogy a perben a Pp 2/A. §-a alapján fellép, és indítványozta, hogy a bíróság adjon helyt a felperes felemelt keresetének. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a jelen perben az képezi vizsgálat tárgyát, hogy a jogerősen megállapított 257 262 Ft után a felperest megilleti-e a 15 %-os kamaton felül további 5 %-os mértékű kamat, illetve, hogy az alperes által időközben kifizetett összeg elegendő-e a felperesi követelés teljesítésére.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
Amint erre a fellebbezésében a felperes, továbbá indítványában a legfőbb ügyész képviselője utalt, a jelen perben a Pp 229. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem vizsgálható a jogerős ítéletben meghatározott marasztalási összeg.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában helyesen állapította meg, hogy a felperes külön perben érvényesítheti az évi 15 %-os mértékű és az évi 20 %-os mértékű késedelmi kamat különbözetének megfelelő összegű követelését. Ez az igény ugyanis az előzménypernek nem volt tárgya. A jelen eljárásban tehát azt kell vizsgálni, hogy a felperest a különbözet összege megilleti-e, és ebben a körben helye lehet a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontjára vonatkozóan – amennyiben ez vitás – további bizonyítás lefolytatásának. Amennyiben pedig időközben az alperes részéről kifizetés történt – amelyre az ügyészi indítvány utal – vizsgálandó, hogy ennek összege fedezi-e a felperes követelését. (Legf. Bír. Gf. V. 31 544/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás