MK BH 1988/250
MK BH 1988/250
1988.07.01.
Ha az üzemi baleset következményeinek elhárításához gépkocsi használata szükséges, a gépkocsi vételára fejében megítélt kártérítés összege nem csökkenthető amiatt, hogy a gépkocsit a jogosult hozzátartozói is használhatják [26/1980. (XII. 20.) MüM r. 6. §].
A felperes az alperesnél fennálló munkaviszonya alatt 1971. december 16-án – munkavégzés közben – üzemi balesetet szenvedett. A bal lábszár nyílt, a térdizületbe is kiterjedő törését szenvedte el, a lágyrészek roncsolódásával. Emiatt a végtagját csonkolni kellett a comb középső és alsó harmada határán. Művégtagot használ, de a járáshoz szüksége van támbotra is. Az így kialakult állapot a közlekedésben, súlyos mértékben befolyásolja, hosszabb utat gyalog nem tud megtenni, a tömegközlekedési eszközökre való le- és felszállása is nehezített.
A megyei tanács egészségügyi osztálya az 1980. november 21-én kelt intézkedésével a felperest Trabant-Hycomat gépjármű vezetésére alkalmasnak és rászorultnak minősítette. A felperes részére csak 1985-ben utalták ki a gépkocsit, amelynek megvásárlása 54 190 forintba került. A munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a felperes a balesetével összefüggő kárának megfizetésére kérte kötelezni az alperest, majd a kérelmének elutasítása után keresetlevelet nyújtott be a bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 54 190 forintot.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes az üzemi balesetért fennálló felelősségét korábban már az Mt 62. §-ának (1) bekezdése alapján elismerte. A felperest csak 1980-ban minősítette az orvosi bizottság alkalmasnak és rászorulónak rokkantaknak megfelelő gépkocsi vezetésére. A perben beszerzett igazságügyi orvos-szakértői vélemény szerint a felperes jelenlegi életvitele ellátásához feltétlenül rászorul a gépkocsi használatára. A gépkocsi kiutalása csak 1985-ben történt meg. A felperes az igényét nyomban érvényesítette, így szó sem lehet az igény elévüléséről.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a marasztalás összegét 32 520 forintra szállította le.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróságnak a perben elfoglalt azzal az álláspontjával, hogy a felperes igénye nem évült el. Orvosilag is indokolt a felperes részére a Trabant-Hycomat gépkocsi használata, de a felperes a 26/1980. (XII. 6.) MüM számú rendelet 6. §-a értelmében a gépkocsi vásárlásával kapcsolatos kiadásait csak olyan mértékben követelheti, amilyen mértékben az a sérelem következményeinek elhárításához szükséges. A megyei tanács egészségügyi osztálya a felperest csupán rászorultnak, és nem feltétlenül rászorulónak minősítette. A gépkocsit a felperes hozzátartozói is használhatják, ezért e körülményeket értékelve 60-40 %-os kármegosztást tartott indokoltnak.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperesnek a felperes balesetéért fennálló felelőssége a perben nem volt vitás. A 26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet 6. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó olyan költségeit, amelyek a sérelem következményének elhárításához szükségesek (pl. az otthoni ápolással járó költségek). Meg kell téríteni továbbá a sérelemmel kapcsolatos egyéb indokolt költségeket.
A Trabant-Hycomat gépkocsi használata a felperes esetében a sérelem következményeinek elhárításához szükséges kiadásnak tekintendő, és ennek az igénynek az elbírálásánál a perben beszerzett igazságügyi orvos-szakértői véleményben foglaltak az irányadók. Eszerint a felperesnek a közlekedésben való részvétele, életvitelének megnehezülése, az hogy csak speciális gépkocsivezetésre alkalmas, kizárólag az üzemi balesetének következménye. Tehát a gépkocsi használata részére indokolt, és feltétlenül szükségszerű.
A megyei tanács egészségügyi osztálya rászorultnak minősítette a felperest, és nem feltétlenül rászorulónak. Ez a megállapítás azonban kizárólag az igény-kielégítési sorrend megállapításánál mérvadó, de nem változtat az alperes felelősségén és annak mértékén.
Az alperes a felperes káráért teljes mértékben felel. A másodfokú bíróság törvénysértően alkalmazott kármegosztást, mert nincs jelentősége, hogy a gépkocsit esetleg a felperes családtagjai is használhatják (M. törv. I. 10 209/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás