KK BH 1988/255
KK BH 1988/255
1988.07.01.
I. Az őr bántalmazását a leszerelése utáni időre kilátásba helyező katona cselekménye szolgálati tekintély megsértését valósítja meg. [Btk. 356. § (1) bek. b) pont, (2) bek.].
II. A rablás bűntette és az őr ellen parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszak bűntette a különös visszaesés megállapíthatósága szempontjából hasonló jellegű cselekmények. [Btk. 355. § (1) bek. b) pont, (2) bek. b) pont, 137. § 13. pont; 14. sz. Irányelv IV/4/A. pontja].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat őr elleni erőszak bűntettében, őr ellen, parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszak bűntettében és más katonai bűncselekményekben mondotta ki bűnösnek, és ezért vele – mint visszaesővel – szemben halmazati büntetést szabott ki.
Az őr elleni erőszak bűntette megállapításának alapjául szolgáló tényállás szerint a fogságfenyítését töltő vádlott a zárkából kikiabált a szolgálatát teljesítő őrnek. Őt fenyegetve kijelentette, amennyiben – korábbi cselekményei miatt – reá nézve terhelő vallomást tesz, leszerelése után bántalmazni fogja. Fenyegetéseit a fogdában levő többi sorkatona és az őrség tagjai is hallották.
Az őr ellen parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszak bűntette megállapításának alapjául szolgáló tényállás szerint pedig más alkalommal a fogdafenyítését töltő vádlottnak, a többi fogdában elhelyezett katonával együtt, az alakulat területén kellett munkát végeznie. A munkavégzés megkezdését követően a fogolykísérő honvédnek kijelentette, hogy nem hajlandó dolgozni. Megfenyegette az őrt, hogy a fogdából kiszabadulását követően bántalmazni fogja. A nevezett parancsot adott a vádlottnak a munkavégzésre, amelyet az nem teljesített, hanem fenyegetőleg megindult az őr felé. Az őr a vádlottat megállásra szólította fel, egyidejűleg fegyverét kibiztosította. Ezután, mivel a vádlott folyamatosan közeledett felé, fegyverét csőre töltötte, s közölte a vádlottal, ha nem áll meg, fegyverét fogja használni. A vádlott ekkor a további fenyegetéssel felhagyott, a munkát azonban a továbbiakban is megtagadta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy tévedett a katonai bíróság, amikor a fogdában szolgálatot teljesítő őr megfenyegetését őr elleni erőszak bűntetteként értékelte.
A vádlott ugyanis nem közvetlenül bekövetkező bántalmazással fenyegette a sértettet, hanem azt mondotta, hogy a leszerelés után fogja bántalmazni. Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig az őr elleni erőszak bűntette akkor valósul meg, amikor a fenyegetéssel kilátásba helyezett hátrány közeli vagy azonnali bekövetkezésével kell számolni, s egyben alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben valóban félelmet keltsen. (BH 1983/9-351. sz.) A jelen esetben viszont ez nem állapítható meg. A fogságfenyítését töltő vádlott a zárkából kikiabálva, időben távoli lehetőségként, a leszerelése utánra helyezte kilátásba az őr bántalmazását. Ennek közeli, reális bekövetkezése tehát nem volt várható. A vádlott kijelentései ezért nem tekinthetők olyan erőszakkal fenyegetésnek, amelyek az őr elleni erőszak bűntettének megállapítására adhatnának alapot. Ennek hiányában a cselekmény csupán a szolgálati tekintély megsértésének megállapítására alkalmas.
Miután azonban a vádlott a szolgálatát teljesítő őrrel szemben az annak tekintélyét sértő kijelentéseket több katona előtt tette meg, cselekményét a Btk. 356. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, de a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő szolgálati tekintély megsértése bűntettének kellett minősíteni.
Tévesen tekintette ugyanakkor a katonai bíróság a vádlottat valamennyi bűncselekménye vonatkozásában a Btk. 137. §-ának 12. pontjában írtak szerinti visszaesőnek.
A vádlottat korábban csoportosan elkövetett rablás bűntette és más bűncselekmények miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre, amelynek kitöltésétől az újabb bűncselekmények elkövetéséig 5 év még nem telt el. A Legfelsőbb Bíróság 14. sz. Irányelvének IV/4/A. pontja szerint pedig a rablás bűntette és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak bűntettének minősített esetei [Btk. 355. §-ának (2) – (5) bekezdése] a különös visszaesés megállapíthatósága szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények.
A vádlott tehát az őr ellen, parancs iránti engedetlenséggel együtt elkövetett erőszak bűntette vonatkozásában a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaeső, és csak egyéb cselekményei vonatkozásában a 12. pont szerint visszaeső. (Legf. Bír. Katf. II. 11/1988.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás