BK BH 1988/261
BK BH 1988/261
1988.08.01.
I. A súlyos testi sértés különös kegyetlenséggel elkövetettként minősül, ha az elkövető a sértettet többször ököllel fejen üti, majd a földre került, magatehetetlen személy fejét többször durván rugdalja [Btk. 170. § (4) bek. 2. ford.].
II. Megalapozza a visszaesést, ha a katonai bíróság által korábban katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt és előzetes bírósági mentesítésben részesült terhelt a büntetés kiállásától számított 5 éven belül újabb szándékos bűncselekményt követ el [Btk. 137. § 12. pont, 100. § (3) bek., 127. § (1) bek. b) pont, (2) bek., 136. § (1) bek.].
A városi bíróság az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettében és hamis vád bűntettében, ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyek gyakorlásától 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terheltet a katonai bíróság két évvel korábban szándékos bűncselekmény miatt a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, s egyben előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, majd az elmúlt évben a rendőrkapitányság verekedés szabálysértése miatt 15 napi elzárással sújtotta.
Az I. r. terhelt az ügy II. és III. r. terheltjével egy építkezésen dolgozott, és munka közben 2-3 üveg sört és 1-2 dl pálinkát ivott, melytől ittas állapotba került. A munka befejezését követően a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsival lakóhelyükre indultak. Útközben az I. r. terhelt észlelte, hogy az egyik ház előtt egy katonai tehergépkocsi várakozik, mire az egyik katonától megkérdezte, hogy vásárolhat-e tőle benzint. Ekkor érkezett a helyszínre a polgári ruhát viselő, szolgálatban nem levő rendőr törzszászlós. Az enyhe fokban ittas sértett felszólította a szabálytalanul parkoló terheltet a távozásra, illetve arra is, hogy ne üzleteljen. A II. r. terheltnek arra a kijelentésére: „Semmi köze hozzá!”, igazolványának felmutatása nélkül közölte: „Rendőr vagyok”. Ezt követően a sértett – mivel a II. r. terhelt igyekezett a személygépkocsi elejét eltakarni – a jármű hátsó részéhez ment, és ott gyufát gyújtva le akarta olvasni a rendszámot. Az I. r. terhelt ekkor a sértettet ruhájánál fogva elkapta, és nem törődve a III. r. terheltnek azzal a figyelmeztetésével; hogy a sértett tényleg rendőr, őt a gépkocsik mögötti lakóház udvarára tuszkolta. Itt ököllel két közepes erejű ütést mért a sértett fejére, aki a bántalmazás következtében a földre került. Az I. r. terhelt ekkor a fekvő sértett fejét több – számszerűen meg nem határozható – esetben megrugdosta. Cselekményét csak a III. r. terhelt felhívására hagyta abba. A terheltek az eszméletlen állapotban levő sértett hörgésétől megijedve a helyszínről elmenekültek.
A sértett a bántalmazás következtében orrcsontja alsó harmadának mintegy négy hét alatt gyógyuló darabos törését, a jobb oldali alsó állkapocs-csontja elmozdulás nélküli, 5-6 hét alatt gyógyuló szöglettörését, a bal oldali alsó állkapocs-szöglet elmozdulással járó, 8-12 hét alatt gyógyuló törését, valamint a feje különböző részein hámfosztással, duzzanattal, vérömleny-képződéssel, vérbeszűrődéssel, a felső első frontfogak meglazulásával járó – ez esetben 8 napon belül gyógyuló – sérüléseket szenvedte el.
A bal oldali alsó állkapocs törésének helyreállítása érdekében végzett műtét során a sértett arcidegbénulást szenvedett, és bár sérülései nem eredményeztek súlyos egészségromlást, illetve maradandó fogyatékosságot, de a tört részeket egyesítő rögzítő-sín és csavarok eltávolítása újabb műtét elvégzését teszi szükségessé.
Az I. r. terhelt és két társa feljelentést tett V. F. rendőrhadnagy ellen, amelyben valótlanul azt állították, hogy a nyomozás során bántalmazta őket. A feljelentésre indult nyomozás során az I. r. terhelt a kihallgatásai alkalmával – ugyancsak valótlanul – azt állította, hogy a kihallgatását végző V. F. az anyját szidta, leköpte őt, illetve „összetöréssel' fenyegette meg.
A katonai ügyészség V. F. ellen kényszervallatás bűntette miatt indított nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette, és a terheltek ellen hamis vád bűntette miatt feljelentést tett.
A megyei bíróság a városi bíróság határozatát az I. r. terheltet érintően annyiban változtatta meg, hogy a súlyos testi sértés bűntettét illetően az aljas indokból elkövetést – mint minősítő körülményt – mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Határozatának indokolásában kifejtette azt is, hogy bár a terhelt brutálisan bántalmazta a sértettet, a sérülések jellege és viszonylag kisebb száma, valamint a bántalmazás rövidebb időtartama miatt a cselekménye nem minősül különös kegyetlenséggel elkövetettnek.
Az I. r. terhelt terhére az eljárt bíróságok határozatai ellen a súlyos testi sértésként értékelt cselekmény jogi minősítésével kapcsolatban, továbbá a terhelt visszaesői minősége kimondásának elmulasztása miatt, valamint a büntetést kiszabó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. Törvényt sértett a városi, illetve a másodfokú eljárt megyei bíróság, amikor az I. r. terhelt súlyos testi sértés bűntetteként értékelt cselekményét nem minősítette különös kegyetlenséggel elkövetettként.
Miként arra a Legfelsőbb Bíróság a 15. számú Irányelvében rámutatott (II/4. pont) a különös kegyetlenség megállapításánál elsődlegesen emberiességi és erkölcsi szempontoknak van meghatározó szerepe.
Tárgyi oldalról nézve ez a minősített eset akkor valósul meg, ha a sértett bántalmazása a szokásostól lényegesen eltérő embertelenséggel, brutalitással, gátlástalansággal, a sértett emberi méltóságának megalázásával történik. Az elkövetés ilyen véghezvitelére következtetési alapként szolgál a sértettnek okozott sérülések nagy száma, súlya és jellege, a véghezvitel módja;
ugyanakkor a sértett oldaláról nézve az elkövetett cselekmény különös kegyetlenséggel elkövetett, ha az rendkívüli súlyos fájdalmat, szenvedést, félelemérzetet okoz, az elkövető tudatának pedig a véghezvitel időpontjában át kell fognia a végrehajtás különös kegyetlenségét.
Az ítélkezési gyakorlat a különös kegyetlenséggel elkövetést állapítja meg, ha az elkövető a már védekezésre is képtelenné tett, földön fekvő sértettet tovább bántalmazza (BJD 4109. szám), ha a fájdalomérzeten felül még emberi méltóságában is megszégyenítve követik el a testi sértést (BJD 2996, 4105, 6380 szám).
Az adott tényállásban foglaltak szerint az I. r. terhelt, miután két közepes erejű ökölcsapást mért a sértett fejére, utána a földre zuhant és ezért a neki már teljesen kiszolgáltatott, védekezésre képtelen, nálánál jóval idősebb sértett fejét több ízben megrugdosta. A sértett kivétel nélkül a fején szenvedett súlyos sérüléseket: mindkét oldalon az állkapocs-csontja eltörött, orrcsonttörést is szenvedett, ezenkívül az arcán számos más sérülés is keletkezett. Az I. r. terhelt a cselekményét végül is csak a terhelttársa felhívására hagyta abba, miután már a sértett hörgő hangokat hallatott. Ilyen körülmények között tehát az I. r. terhelt által véghezvitt bűnös tevékenység adott ismérvei – a fentebb részletezett alanyi és tárgyi szempontok tükrében – megalapozzák a terhelt terhére rótt súlyos testi sértésnek különös kegyetlenséggel elkövetettként minősítését.
2. Törvénysértő továbbá a terhelt visszaesőkénti elkövetői minőségének meg nem állapítása. Az a körülmény ugyanis, hogy a korábbi szándékosan megvalósított bűncselekmény miatt büntetését katonai fogdában hajtották végre, nem változtat azon, hogy a vele szemben alkalmazott joghátrányt szabadságvesztésnek kell tekinteni [Btk. 127. § (1) bek. b) pontja, illetve (2) bek.]. Az pedig, hogy e büntetésének hátrányos következményei alól a katonai bíróság előzetesen mentesítette [Btk. 136. § (1) bek.], az újabb bűncselekmény elbírálása során a Btk. 100. §-ának (3) bekezdése értelmében nem, vehető figyelembe.
Ezekre a körülményekre, valamint arra is figyelemmel, hogy a korábbi büntetésének kitöltésétől az újabb bűncselekményei elkövetéséig öt évnél hosszabb idő nem telt el, a terhelt visszaesőnek tekintendő (Btk. 137. §-ának 12. pontja).
3. Tévedtek az eljárt bíróságok az I. r. terhelttel szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés mértékének a meghatározásánál is.
A terhelt javára csak az értékelhető, hogy az élettársa kiskorú gyermekének eltartásához hozzájárul. A részbeni beismerő vallomása azonban – a városi bíróság álláspontjától eltérően – ilyenként nem vehető figyelembe, mivel nem párosult a bűnösség elismerésével [12. számú irányelv II/A/9. pont].
Ezzel szemben a súlyosító körülmények száma és nyomatéka számottevő.
A büntetett előéletű és a verekedés szabálysértésnek elkövetése miatt is már felelősségre vont I. r. terhelt a hosszabb gyógytartamú sérüléseket okozó cselekményét ittas állapotban követte el. Bűnösségének fokát növeli a cselekmények gyakorisága is. A kifogásolható életvitelű terhelt esetében tehát – a terhére rótt cselekmények jelentős tárgyi súlyára tekintettel – a jogerősen kiszabottnál hosszabb tartalmú fő- és mellékbüntetés szükséges a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési cél elérésére.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekhez képest az első- és másodfokú határozatnak fentebb említett rendelkezéseit – a törvénysértés megállapítása mellett – hatályon kívül helyezte; az I. r. terhelt testi épség elleni cselekményét a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdésben meghatározott és a (4) bekezdés utolsó fordulata szerint minősülő különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősítette, és – a terhelt visszaesői minőségének kimondása mellett – a halmazati büntetésként kiszabott főbüntetés tartamát 2 év 4 hónapi szabadságvesztésben, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 3 évben határozta meg. (B. törv. II. 447/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás