BK BH 1988/268
BK BH 1988/268
1988.08.01.
A mentesítést kimondó bírósági határozat hatályon kívül helyezésének lehetősége, illetőleg korlátai a különleges eljárásban [Be 381. § (3) bek.; Btk. 103. §].
A helyi bíróság, illetve a megyei bíróság a kérelmezőt az elítéléséhez fűződő hátrányok alól mentesítette.
A bíróság végzésének indokolásában megállapította, hogy a kérelmezőt a helyi bíróság, illetve a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság, az 1981. március 5. napján kelt ítéletével jelentős értékre, társtettesként, üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetett sikkasztás bűntette és más bűncselekmény miatt 2 év 4 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A kérelmező a szabadságvesztést részben kitöltve 1/4 kedvezménnyel 1982. március 19. napján szabadult. Az 5 éves várakozási idő eltelt, a szabadulása után tanúsított életvitele folytán a kérelmező a mentesítésre érdemesnek mutatkozott, és a mentesítés megadását az ügyész sem ellenezte. A bíróság a végzésének meghozatalánál a Btk. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontjának és a Be 381. §-ának a rendelkezéseit alkalmazta.
Utóbb az ügyészség indítványozta a helyi bíróságnak, helyezze hatályon kívül a végzését, mert a kérelmező 1982. március 19. napján csupán feltételesen szabadult, a büntetését valójában 1982. október 18. napján töltötte ki. Ehhez képest a mentesítéshez szükséges 5 éves várakozás idő a jogerős határozat meghozatalának időpontjában, 1987. június 22. napján még nem telt el, az csak 1987. október 17. napján telik le.
A helyi bíróság a helyi ügyészség indítványát elutasította. A végzésének indokolásában újólag leszögezte, hogy a várakozási idő bírósági számítása helyesen történt, ezért az indítvány alaptalan.
Az utóbbi végzés ellen az ügyész fellebbezett az indítvány elutasítása miatt.
A megyei bíróság a helyi bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság a határozatában kifejtette, hogy a helyi bíróság a korábbi végzésével törvénysértően mentesítette a kérelmezőt, mert az 5 éves várakozási idő még akkor nem telt le; a mentesítést kimondó végzés saját hatáskörben való hatályon kívül helyezésére azonban nem látott jogszabályi lehetőséget. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Be 381. §-a (3) bekezdésének alkalmazási köre a Btk. 102. §-ának (2) bekezdésével, a 104. §-ának (2) bekezdésével, a 102. §-ának (3) bekezdésével és a 103. §-ához (2) bekezdésével összefüggő törvénysértésekre korlátozódik.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A helyi bíróság végzése – amellyel a kérelmezőt a bírósági mentesítésben részesítette – a várakozási idő számítása miatt jogszabálysértő.
A feltételes szabadságra bocsátással ugyanis a bíróság nem a kiszabott büntetés tartamát rövidíti le, hanem csupán a tényleges szabadságelvonás alól mentesíti az elítéltet. Ezért a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével. Mivel azonban a feltételes szabadság tartama legalább egy év [Btk. 48. § (1) bekezdés], ezért gyakran előfordul, hogy az említett időtartam meghaladja a még ténylegesen hátralevő büntetésmaradvány tartamát. Az ebből eredő méltánytalanságot és ellentmondást a törvényhozó – többek között éppen a mentesítéssel kapcsolatosan – a Btk. 48. §-a (2) bekezdésének szabályával küszöböli ki, amely szerint: „ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést... a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni.”
A kérelmező 1982. március 19. napján került feltételes szabadságra. Ennek hiányában – a hátralevő részt tekintve – 1982. október 18. napján szabadult volna. A Btk. 48. §-a (2) bekezdésének szabálya szerint tehát az öt éves várakozási időt 1982. október 18. napjától kellett volna számítani, vagyis a mentesítés objektív feltétele 1987. október 17. napján következett volna be. A helyi bíróság viszont a mentesítést kimondó végzést már jóval előbb, 1987. június 8. napján meghozta, és az június 22. napján jogerőre is emelkedett.
Az előbbiekből következően téves a helyi bíróság végzése is, mert abban a határidő helytelen számítását megismételve utasította el a helyi ügyészségnek azt az indítványát, hogy a mentesítést kimondó végzését saját hatáskörében helyezze hatályon kívül.
A másodfokon eljárt megyei bíróság helyesen ismerte fel, hogy a kérelmező mentesítése törvénysértéssel történt. Téves és jogszabálysértő viszont a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az adott törvénysértés saját hatáskörében történő orvoslására a Be 381. §-ának (3) bekezdése nem nyújt lehetőséget.
A bírósági mentesítés szabályainak téves (jogsértő) alkalmazása esetén. (beleértve az előzetes bírósági mentesítést is) a Be 381. §-ának (3) bekezdése szabályaira tekintettel helye lehet a jogsértés saját hatáskörben való orvoslásának.
A Be 381. §-ának (3) bekezdése alkalmazhatóságát az dönti el, hogy a jogszabálysértés objektív vagy szubjektív természetű-e? A bírósági mentesítés mindkét formájának van egy közös szubjektív feltétele, a mentesítésre érdemesség, és van egy-egy objektív feltétele is, ami az előzetes bírósági mentesítésnél meghatározott büntetés alkalmazásához (javító-nevelő munkához vagy felfüggesztett szabadságvesztéshez), az utólagos bírósági mentesítésnél pedig a differenciáltan szabályozott várakozási időhöz kapcsolódik.
A szubjektív feltételt képező érdemesség megállapítása mindig az érdemi döntést hozó értékelő tevékenységének az eredménye. Ezért ebben a körben megvalósuló törvénysértés saját hatáskörben – vagyis a Be 381. §-ának (3) bekezdése alkalmazási körében – sohasem orvosolható.
Más a helyzet azonban akkor, ha a törvénysértés az objektív feltétel hiányával függ össze. Ilyen lehet pl. a pénzfőbüntetés kiszabásával egyidejűleg történő előzetes bírósági mentesítés kimondása, vagy – a jelen ügyhöz hasonlóan – a várakozási idő számítása körében elkövetett tévedés, avagy a várakozási idő differenciált szabályainak kiválasztása során elkövetett tévedés, jogszabálysértés. Az ilyen tévedés az érdemesség megítélésétől független, ezért az ilyen jellegű törvénysértések a Be 381. §-a (3) bekezdésének alkalmazási körében – tehát saját hatáskörben – orvosolhatók.
Tévedett tehát a másodfokon eljárt megyei bíróság akkor, amikor a várakozási idő számítása körében elkövetett törvénysértés orvoslására a Be 381. §-a (3) bekezdésének alkalmazási körében nem látott lehetőséget, és a helyi bíróság végzését helybenhagyta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az 1987. évi IV. sz. tvr. 48. §-a (2) bekezdésének d) pontjával kiegészített Be 288. § alapján a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság végzését tanácsülésen, hatályon kívül helyezte, és az ügyet új másodfokú eljárás lefolytatása végett a megyei bírósághoz visszaküldte. (B. törv. II. 1584/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás