BK BH 1988/27
BK BH 1988/27
1988.02.01.
Bűnügyi költség szempontjából az elfogatóparancs alapján történő előállítás nem azonos az elővezetés foganatosításával [Be 120. § (1) bek.; 1/1985. (II. 1.) BM sz. r. 3-5. §; 2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM. sz. r. 1., 3. és 4. §; 120/1973. (IK. 74. 1.) IM sz. ut.].
A terheltet a kerületi bíróság lopás bűntette és más bűncselekmény miatt halmazati büntetésül 8 hónapi, 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, majd utóbb a pénzmellékbüntetést 20 napi szabadságvesztésre változtatta át.
Az elítélt nem tett eleget a bv. bírónak az utóbb említett büntetés végrehajtására történő felhívásnak, ezért a bíróság elrendelte a terhelt elővezetését.
A helyi rendőr-főkapitányság jelentette a bíróságnak, hogy az elővezetést nem lehetett foganatosítani, ezért a bíróság a terhelttel szemben elfogatóparancsot bocsátott ki. Az elfogatóparancs alapján a terheltet elfogta és előállította.
A bv. bíró a terheltet 500 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, a 2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM. sz. együttes rendelet 1. és 3. §-ára, hivatkozással.
A bűnügyi költség megfizetésére kötelező határozattal szemben a terhelt fellebbezett. A főügyészség a fellebbezést alaposnak találta, álláspontja szerint az elitéltet nem elővezették az elővezetési határozat alapján, hanem az elfogatóparancs alapján elfogták, és a rendőrségről bekísérték. Így a 2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM sz. együttes rendelet 4. §-ának II. fordulata értelmében őt csupán 250 forint kísérési díj megfizetésére kell kötelezni.
A bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. Indokolása szerint az elfogatóparancs alapján a rendőrnek kettős szolgálati tevékenységet kellett ellátnia. Egyrészt el kellett fognia, másrészt a határozatot kibocsátó hatóság elé kellett állítania a terheltet, ennek során értelemszerűen elővezetés foganatosítása történt [1/1985. (II. 1.) BM sz. r. 3. § és 5. § (1) bekezdés, és (2) bekezdés a) pontja].
A terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Téves jogértelmezés alapján jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy az elfogatóparancs alapján elfogás és előállítás történt, amely egyszerűen az elővezetés foganatosításával azonos. A belügyminiszter 1/1985. (II. 1.) BM sz. rendelete 3. §-a az elővezetésre, 4. §-a (2) bekezdésének a) pont pedig az elfogásra vonatkozik, ez utóbbi alapját az 5. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében az elfogatóparancs kibocsátása is képezheti.
A belügyminiszter 24/1985. sz. parancsának 391. pontja is különbséget tesz a szabadságot korlátozó rendőri intézkedések között.
A bűnügyi költségek előlegezéséről, továbbá az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról és elszámolásáról szóló, a 107/1986. (IK. 8.) IM sz. utasítással módosított és egységes szerkezetbe foglalt 120/1973. (IK. 74. 1.) IM sz. utasítás szövege értelmében is különbség van az elővezetéssel felmerült költség [3. pont k) alpont], valamint a rendőri kíséréssel felmerült költség [3. pont l) alpont] között. Az utasítás 5. pontja értelmében pedig őrizetbe vétellel, előzetes letartóztatással, az eljáró hatóság elé állítással kapcsolatban felmerült költséget a 3. pont l) alpontjában szabályozott eset kivételével a költségjegyzékbe bejegyezni nem lehet, e költségek viseléséről külön jogszabály rendelkezik.
Mindezek alapján a terheltet a 2/1986. (IV. 21.) BM-IM-PM sz. együttes rendelet 4. §-ának utolsó fordulata értelmében csupán 250 forint bűnügyi költség megfizetésére lehetett volna kötelezni.
Ezen indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helyt adva megállapította, hogy az alapeljárásban eljáró bíróság büntetés-végrehajtási csoportja végzésének a bűnügy költség összegére vonatkozó rendelkezése törvénysértő, ezért ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezte, és a terheltet 250 forint erejéig kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. (B. törv. III. 450/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás