PK BH 1988/270
PK BH 1988/270
1988.08.01.
A közös tulajdon megszüntetésénél a volt házastársak érdekeit körültekintően kell összehangolni [Ptk. 148. §].
A felperes és az I. r. alperes 1967-ben költöttek házasságot, amelyből 1976-ban Anikó nevű gyermekük született. Életközösségüket a felperes szüleinél folytatták, s 1982-ben költöztek OTP hitellel épült öröklakásukba. Együttélésük, amelynek során ingóságokat is szereztek, 1982. február 20-án úgy szűnt meg, hogy az I. r. alperes a közös lakást a gyermekkel együtt elhagyta, és a szüleihez költözött.
A bíróság a felperes és az I. r. alperes házasságát 1982-ben felbontotta, a gyermeket az I. r. alperesnél helyezte el, a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a volt közös lakás kizárólagos használatára az I. r. alperest jogosította fel, a felperest pedig a lakás elhagyására kötelezte. Ezen utóbbi döntésnek a felperes 1983. áprilisában eleget tett, vagyis a volt közös lakásból elköltözött, s azóta azt az I. r. alperes használja. A nevezett időközben házasságot kötött.
A felperes a házastársi közös vagyon megosztására irányuló keresetében a lakásingatlan közös tulajdonának megszüntetését olymódon kérte, hogy a bíróság az I. r. alperest az ő illetőségének 240 000 forintért való magához váltására kötelezze, az ingó vagyont pedig természetben ossza meg.
Az I. r. alperes a közös vagyon megosztását maga is kérte, és a lakásingatlan felperesi illetőségének magához váltását is vállalta, a felperes pénzkövetelését azonban kifogásolta, és úgy nyilatkozott, hogy a megváltási árból legfeljebb 30-50 000 forintot képes egy összegben megfizetni, a hátralékot pedig csak részletekben tudná teljesíteni. Fizetési készségének igazolására 40 000 forintot letétbe helyezett.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével a házastársi ingó vagyont megosztotta, az ingatlan felperesi illetőségét pedig 139 410 forint ellenében az I. r. alperes tulajdonába adta, s annak teljesítésére 60 napos határidőt állapított meg. Ítéletének indokolása szerint az ingatlan részben beköltözhető értéke 400 000 forint, amelyből az életközösség megszűnésekor fennálló OTP tartozás levonása után a különbözetként mutatkozó 265 241 forint fele illeti meg a felperest, amelyhez az ingóságok megosztása folytán fennmaradó értékkülönbözet is hozzászámítandó.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta: az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére irányuló keresetet elutasította, az ingóságok megosztásával kapcsolatban pedig az I. r. alperest 3200 forint megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a felperes a megváltási árat egy összegben követelte, az I. r. alperes ezzel szemben hosszabb ideig tartó részletfizetési teljesítést ajánlott fel, mert gyermekgondozási segélye alacsony, két kiskorú gyermeket nevel a háztartásában. Jelenlegi házastársát ugyanakkor gyermektartásdíj fizetési kötelezettség terheli, s az általa felajánlott 50 000 forintot is a házastársa biztosította. Megtakarított pénze és olyan egyéb vagyona pedig, amely végrehajtás alá vonható volna, ugyancsak nincs. A tulajdonostárs az ítélkezési gyakorlat szerint a megváltási ár kifizetésének elhúzódását nem köteles elfogadni, s arra őt kényszeríteni sem lehet. A részletfizetés engedélyezése az adott esetben tehát a felperest elzárná attól, hogy lakáshelyzete megoldása vagy egyéb befektetés érdekében jelentősebb összeghez jusson, s az ingatlanilletőség valóságos értékének is csak egy részéhez jutna hozzá. Az I. r. alperes ezzel szemben az egy összegben való magához váltásra nem képes, és az ingatlan lakottan történő árverési értékesítése sem vezetne eredményre, a közös tulajdon megszüntetésére ezért nincs lehetőség.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a perbeli jogvita főkérdése, a felperes és az I. r. alperes ingatlana közös tulajdonának megszüntetése tekintetében a felperes ez irányú keresetét azért utasította el, mert a felperes a megváltási árnak egy összegben való teljesítéséhez ragaszkodott, az ingatlanban lakó I. r. alperes pedig erre nem volt képes. Nem kétséges, az adott esetben annak a megoldásnak a lehetősége lép előtérbe, hogy a közös tulajdonú lakást használó I. r. alperes váltsa magához a felperes illetőségét. A megváltási ár teljesítésének elhúzódása általában sérti a tulajdonjogát elvesztő tulajdonostárs érdekeit, ezért azt lehetőleg mellőzni kell. Előfordul azonban, hogy ez a sérelem kisebb annál, mint amit az jelentene, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetését mellőzi, és ezért a követelést előterjesztő fél a tulajdoni része ellenértékéhez egyáltalán nem jut hozzá.
A részletfizetés engedélyezése az adott esetben sem zárható ki csak azért, mert a felperes ez ellen tiltakozik, de természetesen körültekintő módon kell vizsgálni, hogy ez a kedvezmény az I. r. alperesnek milyen feltételek mellett adható.
A közös tulajdon megszüntetése az öröklakás birtokában levő I. r. alperesnek is érdeke, aki kellő ténybeli alap nélkül nem hivatkozhat a fizetésképtelenségre, hanem minden lehetséges anyagi erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy a felperes igényét akár életszínvonala időleges csökkentésével is kielégítse. A közös tulajdon fennmaradása esetén egyébként nemcsak a tulajdonjog rendezése marad el, de az I. r. alperesnek használati díjat is kell fizetnie, és az önmagában is anyagi megterheléssel jár. Ezért számára is kedvezőbb, ha a használati díjként járó összegeket a megváltási ár kiegyenlítésére fordítja.
Az I. r. alperes teljesítőképességét illetően rendelkezésre álló peradatok szerint a gyermekgondozási segélyen levő I. r. alperes magánkereskedő, az azonban nincs tisztázva, hogy tevékenységét valamelyik rokona vagy alkalmazottja közreműködésével folytatja-e, vagy azt esetleg szünetelteti. Nem ismeretes a gyermekgondozási segély összege és az sem, valóban nincs-e az I. r. alperesnek olyan vagyona (vagyontárgya), amely a magához váltási ár fedezetéül szolgálhat. A bíróság azt sem tárta fel, hogy az I. r. alperes sikerrel kezdeményezheti-e a megváltási ár részbeni fedezetére OTP-hitel igénybevételét. Ezeknek az adatoknak a hiányában a másodfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy az I. r. alperes a magához váltás összegét rövidebb idő alatt nem, legfeljebb csak alacsonyabb összegű, tehát hosszabb ideig elhúzódó részletben képes megfizetni.
De érdekében áll a magához váltás az I. r. alperes házastársának is, aki a felperes részének megváltásához való hozzájárulásával az ingatlanon maga is tulajdonjogot szerezhet. Ezért a munkáltatója megkeresésével az ő kereseti viszonyait is fel kell deríteni, és vizsgálni kell azt is, vajon van-e más forrásból jövedelme.
A részletfizetés megfelelő mértékének és módjának engedélyeztetéséhez a felperes személyi, családi, kereseti és jövedelmi viszonyainak a feltárása is szükséges.
Csak a fentebb részletezett körülmények alapos tisztázása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, van-e helye a közös tulajdon I. r. alperes általi megváltással való megszüntetésének, s ahhoz képest milyen fizetési feltételek felelnek meg mind a felperes, mind az I. r. alperes érdekeinek.
A közös tulajdon megszüntetése iránti perekben egyébként a bíróság nincs kötve a tulajdonostársak javaslataihoz, és a felek által kért módtól eltérő megszüntetési módot is alkalmazhat. A Ptk. 148. §-ának (4) bekezdése szerint a bíróság a közös tulajdon megszüntetésének csak olyan módját nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. Ebből következik, hogy a bíróságnak az adott esetben az árverési értékesítés lehetőségét is vizsgálnia kell. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság csupán a lakott állapotban történő értékesítésre utalt, jóllehet az árverés úgy is elrendelhető, hogy a bentlakó tulajdonostárs az ingatlant cserelakás ellenében köteles kiüríteni. Ennek lehetősége is figyelmezteti az I. r. alperest arra, hogy a magához váltás érdekében mindent el kell követnie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással támadott jogerős ítéletet a Pp 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 049/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás