PK BH 1988/273
PK BH 1988/273
1988.08.01.
Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának (üzembentartónak) azt kell tekinteni, aki a veszélyes üzemet fenntartja, tartósan üzemelteti, és akinek felügyelete, irányítása, ellenőrzése és a veszélyforrás elleni különleges védekezésre való kötelezettsége mellett a veszélyes üzemi tevékenység megvalósul. Az üzembentartói minőség ismérvei között ugyanakkor nincs feltétlenül ügydöntő jelentősége annak, hogy a veszélyes üzem kinek az érdekében működik [Ptk. 345. § (1) bek.].
A felperes és a II-XXXVII. r. alperesek a D. Vállalati Gazdasági Munkaközösség (a továbbiakban: munkaközösség) tagjai. A munkaközösség tevékenységi körébe tartozik a melléktermékként jelentkező vasszulfát csomagolása, pátrialemez gyártása, zajszigetelő fülke gyártása, karbantartása, teleszkóp-kapuk szerelése, javítása, szerviz ellátása. Az I. r. alperes, mint megrendelő és a munkaközösség, mint vállalkozó 1983. július 15-én szerződést kötöttek, amelyben a munkaközösség vállalta a hideghengermű pácoló üzembe „DIMÁVAG” darabolós sorának a főmunkaidőn túli, váltott műszakban történő teljes üzemeltetését. A szerződés, alapján az I. r. alperes biztosította a munkaközösség részére az alap- és segédanyagokat, az üzemképes termelő-berendezést és az emelő, valamint szállító berendezéseket. Kikötötték azt is, hogy az üzemeltetési feltételek hiánya esetén az üzemeltetés szünetel. E szerződés 1983. augusztus 31-ig volt hatályban.
Az 1983. augusztus 10-éről 11-ére virradó éjszaka a felperes és a vele egy csoportban dolgozó munkaközösségi tagok a „DIMÁVAG” darabolósoron selejttekercsek darabolását végezték. Az egyik lemeztábla elakadt, a felperes ezért felugrott a darabolósorra, mindkét lábával ráállt a lemezre, hogy testsúlyával lenyomva elősegítse továbbhaladását. Az edzőcipőben dolgozó felperes bal lába a henger-pár közé került, s ez négy lábujját összezúzta, lábfejéről a bőrt leszakította. A baleset következtében a felperes 1984. július 25-ig keresőképtelen volt.
A felperes a kereseti kérelmében elsődlegesen az I. r. alperest kérte kötelezni a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján 58 400 Ft kártérítés megfizetésére. A per során a keresetét kiterjesztette a munkaköztesség tagjaira (II-XXXVII. r. alperesekre), és őket abban az esetben kérte kártérítésre kötelezni, ha az I. r. alperes felelőssége nem lenne megállapítható.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest kötelezte 19 938 F t és ennek 1984. június 15-től járó kamatai, valamint 1570 Ft perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a balesetet okozó daraboló berendezésen folytatott tevékenység az I. r. alperes érdekeit szolgálta. A munkacsarnokot, a feldolgozandó anyagot az I. r. alperes biztosította, és a munkaközösség a tevékenységet az I. r. alperes által meghatározott szempontok szerint végezte. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a daraboló berendezés üzembentartójának az I. r. alperest minősítette, és kártérítési felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint megállapította. A károsult felperesnek a baleset bekövetkezésében közreható magatartására tekintettel azonban az I. r. alperes felelősségének mértékét csökkentette, és a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint 50-50 %-os kármegosztást alkalmazott. A felperes felróható magatartást amiatt állapította meg, mert a perbeli alkalommal csoportvezetője figyelmeztetése és a munkavédelmi előírások ellenére edző cipőben dolgozott, és az elakadt lemeztábla továbbhaladásának elősegítése érdekében – ugyancsak szabálytalanul – az üzembe helyezett berendezésre felállt.
Az I. rendű alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a per fő-tárgyát érintő rendelkezéseit helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.
A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának (üzembentartónak) azt kell tekinteni, aki a veszélyes üzemet fenntartja, tartósan üzemelteti, és akinek felügyelete, irányítása, ellenőrzése és a veszélyforrás elleni különleges védekezésre való kötelezettsége mellett a veszélyes üzemi tevékenység megvalósul. Az üzembentartói minőség ismérvei között ugyanakkor nincs feltétlenül ügydöntő jelentősége annak, hogy a veszélyes üzem kinek az érdekében működik.
A peres felek által megkötött vállalkozási szerződés tartalma és az I. r. alperesnek a perben meg nem cáfolt nyilatkozata szerint a balesetet okozó gépi berendezést a szerződéses jogviszony ideje alatt – a szerződés teljesítésével összefüggően – kizárólag a munkaközösség tagjai üzemeltették, és az üzemeltetéssel kapcsolatos irányítást, ellenőrzést a munkaközösség tagjai végezték. A vállalkozási szerződés teljesítése pedig – a szerződésben kikötött ellenszolgáltatásra tekintettel – valamennyi szerződő fél érdekét szolgálta. E tényekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapítja: az I. r. alperes a baleset bekövetkezésekor nem volt e kérdéses gépi berendezés üzembentartója, ezért a jogerős ítélet törvénysértéssel állapította meg az I. r. alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján.
Az eljárt bíróságok ugyanakkor eltérő jogi álláspontjuk következtében nem vizsgálták, hogy az I. r. alperest terheli-e felelősség a felperes által elszenvedett balesetért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint, illetve amennyiben az I. r. alperes felelőssége a szerződésen kívül okozott károk megtérítésére vonatkozó általános szabály alapján is kizárható, úgy a felperesnek a gazdasági munkaközösség tagjaival szemben másodlagosan előterjesztett (eshetőleges) keresete alapos-e. Emiatt a jogerős ítélet megalapozatlan is.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp 274. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás lefolytatásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra hívja fel a bíróságok figyelmét.
A felperes elsődleges kereseti kérelmére tekintettel elsősorban az I. r. alperes kártérítési felelőssége kérdésében a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kell állást foglalni, vagyis azt vizsgálni, hogy volt-e az I. r. alperesnek olyan jogellenes magatartása, amellyel – akár részben – okozati összefüggésben áll a felperes kára; s ha igen: kimenti-e magát az I. r. alperes a felelősség alól annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ilyen szempontok szerint kerülhet értékelésre az I. r. alperesnek a vállalkozási szerződés teljesítésével kapcsolatos magatartása [Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése], valamint a gazdasági munkaközösségekről szóló és módosított 28/1981. (IX. 9.) MT számú rendelet alapján az I. r. alperest terhelő kötelezettségek teljesítése is.
Amennyiben az elsődleges kereset alaptalan, úgy a gazdasági munkaközösség tagjainak felelősségéről kell dönteni. Ezzel kapcsolatban figyelemmel kell lenni arra, hogy a balesetet okozó gépi berendezés üzembentartója a munkaközösség volt, felelősségét ezért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak határozzák meg. Amennyiben a munkaközösség a felelősség alóli teljes mentesülésre alapul szolgáló okot nem bizonyít, úgy az alperesként perbevont munkaközösségi tagok felelősségének terjedelme szempontjából értékelni kell azt a tényt, hogy a felperes – mint a munkaközösség tagja – ugyancsak üzembentartó, és ezért kára üzembentartói részarányának megfelelő részét viselni tartozik. A munkaközösség tagjaira háruló felelősség további mérséklése pedig amiatt indokolt, mert a baleset bekövetkezésében a felperes felróható magatartásával maga is közrehatott [Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése]. A felperes másodlagos kereseti kérelme – a saját munkaközösségi tagsági viszonyából következően – a munkaközösség tagjainak belső jogviszonyát érintő kérdés, melynek a fentiek szerint történő elbírálása a Ptk. módosított 568. §-a (4) bekezdésében foglaltaknak, valamint a Ptk. 344. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő alkalmazásával lehetséges. (Pt. röv. IV. 20 838/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás