PK BH 1988/274
PK BH 1988/274
1988.08.01.
I. A törvényes öröklési kapcsolat szempontjából közömbös, hogy a leszármazó házasságból vagy házasságon kívül született-e. A gyermek abban az esetben is örököl a törvény alapján az örökhagyó után, ha az apaság bírói megállapításra az örökhagyó halálát követően kerül sor [Csjt. 34. § (1) bek.; Ptk. 607. §].
II. A hagyatéki eljárásban a közjegyző köteles az örökhagyótól való származását állító és öröklési igényt érvényesítő, a Csjt. hatálybalépése előtt született, 1947. június 1. napján nagykorúságot el nem ért érdekeltet is a törvényes öröklési minőséget megalapozó apaság megállapítási per megindításának lehetőségéről tájékoztatni [Csjt. 56. § (2) bek.; 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r., (He) 52. § (3) bek.].
Az örökhagyó 1987. január 1. napján végintézkedés hátrahagyása nélkül elhalálozott. A hagyatéki leltár törvényes örökösként az 1938. évben született S. M.-t és az 1937. évben született S. L.-t, mint az örökhagyó gyermekeit tüntette fel.
A hagyatéki eljárásban S. M. és S. L. előadták, hogy az örökhagyó édesanyjukkal hosszabb ideig házasságon kívüli életközösségben együtt élt, s ebből az élettársi kapcsolatból születtek, az örökhagyó azonban a tőle való származás tekintetében apai elismerő nyilatkozatot nem tett, és örökbe sem fogadta őket. Az eljárás során az örökhagyó részére hosszabb időn keresztül általuk nyújtott tartás címén hagyatéki hitelezői igényt is támasztottak.
A közjegyző hagyatékátadó végzésével a hagyatékot más örökös hiányában az államnak adta át. Egyben tájékoztatta a hagyatéki hitelezőként is igényt támasztó S. M.-t és S. L.-t, hogy az állam elismerésének hiányában hitelezői igényüket polgári per útján érvényesíthetik.
A hagyatékátadó végzés ellen a nevezettek fellebbeztek. Előadták, hogy az örökhagyó az édesanyjukkal 30 évig házasságon kívül együtt élt, s minthogy ebből az együttélésből származnak, kérték törvényes örökösi minőségük megállapítását, és ennek alapján a hagyaték részükre történő átadását, egyben fenntartották a hagyatéki hitelezői igényüket is.
A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.
A hagyatéki eljárásról szóló, többször módosított és kiegészített 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendelet (a továbbiakban: He) 52. §-ának (3) bekezdése szerint a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat, azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.
A He 50. §-ának (1) bekezdése pedig a közjegyző kötelességévé teszi a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállás hivatalból való megállapítását.
Minthogy a fellebbező érdekeltek az örökhagyó vérszerinti gyermekeiként jelölték meg magukat, és ennek alapján törvényes örökösi igényt támasztottak, az igényük érvényesítésének feltételeiről és az ennek folytán felmerülő jogi kérdésekben való tájékoztatásuk nem lett volna mellőzhető.
A Ptk. 607. §-ának (1) bekezdése szerint törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. E jogszabályi rendelkezés (2) bekezdése értelmében több gyermek, fejenként egyenlő részben örököl.
A Csjt. 34. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy egyenes ági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik. Ebből következően a rokonok öröklésénél a vérségi származási vonal az irányadó, s a vérségi kapcsolat szempontjából közömbös, hogy a leszármazó házasságból, vagy házasságon kívül született-e. A gyermek abban az esetben is örököl a Ptk. 607. §-a alapján az örökhagyó után, ha az apaság bírói megállapítására az örökhagyó halálát követően kerül sor, függetlenül attól, hogy az ítélet meghozatalára az örökség megnyílta után lesz lehetőség.
Ebben a körben a Csjt. 56. §-ának (2) bekezdése értelmében a Csjt. hatálybalépése után családi jogállás megállapítása iránt indított perre akkor is a Csjt. rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a gyermek a Csjt. hatálybalépése előtt született; az azonban, aki az 1946. évi XXIX. törvény hatálybalépésének napján (1947. június 1.) nagykorúságát már elérte, az apaság megállapítása iránt a Csjt. alapján sem indíthat keresetet. Tekintve, hogy S. M. és S. L. az örökhagyó gyermekeiként jelentkeztek, nem zárhatók el attól, hogy az örökösi minőségüket megállapító apasági pert megindítsák, arra is figyelemmel, hogy 1947. június 1. napján az érdekeltek 9 és 10 évesek voltak, tehát nagykorúságukat még nem érték el, ennélfogva a Csjt. 56. §-ának (2) bekezdése értelmében apaság megállapítása iránt pert indíthatnak.
Az újabb eljárásban, e tekintetben a fellebbező érdekelteket a törvényes öröklési minőségüket megalapozó apaság megállapítása iránti per megindításával kapcsolatban tájékoztatni kell. Nyilatkozatuk és az általuk esetleg megindítandó apaság megállapítása iránti per eredményétől függően nyílik lehetőség a tényállás megállapítására a tekintetben, hogy köztük és az örökhagyó között a vérségi kapcsolat fennáll-e, s ehhez képest törvényes öröklési igényük megalapozott-e.
A megyei bíróság ennek érdekében a hagyatékátadó végzést a He 89. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp 258. §-ának (1) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a közjegyzőt új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3. Pkf. 21 505/1987. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás